Játékadatbázis

A Them's Fightin' Herds egy kicsi, független csapat munkája, ami a verekedős játékok kategóriájába sorolható. Igen ám, de ebben nem szuperhősök esnek egymásnak, hanem állatok, köztük pónik, amiket a csapat Lauren Faust, az Én kicsi pónim: Varázslatos barátság producerének segítségével hoztak létre. A játék tele van tömve lehetőségekkel: egyszemélyes és multis játékkal, kihívásokkal, pixel art stílusú lobbyval. Cuki, egyben harcias program ez, ami elé gyerekeket is le lehet ültetni, hiszen vér egy csepp sincs benne, de móka annál több.

Az Irrational egykori dolgozóit is alkalmazó ausztrál Uppercut Games 2017 júliusában folyamán mutatta be a City of Brass című játékot, ami leginkább úgy fest, mintha a BioShock, az Indiana Jones és az Ezeregy éjszaka meséinek a szerelemgyermeke lenne. Főhőse egy tolvaj, aki csapdákat és őröket kerülgetve próbálja meg enyves kezét rátenni mindenféle kincsre egy véletlenszerűen generált városban. A City of Brass elképesztően jó élményt ad – és ehhez nincs szüksége gazdagon díszített történetre, többjátékos módra (egyik sincs neki), csak egy jó ötletre, és egy remekül felépített eszköztárra. Pont, ahogy annak idején a játékok készültek.

A Dragon Ball FighterZ-ben Son Gokunak és társainak újra harcba kell szállnia, ezúttal Android 16 és hadserege ellen. Az epikus történet három fejezetre lett szétosztva (Super Warriors Arc, Super Villain Arc, Android Arc), amelyek Goku, Frieza és Android 18 szemszögéből mesélik el a sztorit.

A World War II GI 1999-ben jelent meg, és ahogy a címe is elárulja, a második világháborúba kalauzol el a TNT Team alkotása. A 101-es légidesszant század tagjaként kell végigjárni Normandiát, a szövetségesekkel felszabadítani a nácik által megszállt Európát. A játék grafikája a kor színvonalához képest jelentősen elmaradott, a harc nehéz, így a játék öregségében is jelentősen különbözik a mai programok által kínált játékélményéhez képest. A kipróbálásához kell egyfajta nyitottság, befogadóképesség, mert a World War II GI egy régi kor játéka, a szó legteljesebb értelmében.

A SEUM: Speedrunners from Hell furcsa keveréke a Super Meat Boynak és a Quake-nek, amelyben egy olyan rockert alakíthatunk, akit lazulás közben megfosztott a kezétől az ördög, és még a sörét is ellopta. Mint tudjuk, utóbbi a nagyobb baj, szóval hősünk lenyisszantja az ördög kezét, majd azt saját csonkjára felerősítve nekivág a pokolnak, hogy visszaszerezze a sörét.

A Shadow of the Colossus a 2005-ben PS2-re megjelent, azonos című játék remake-je. Akárcsak az eredetiben, itt is egy hatalmas világban barangolva kell megküzdenünk óriási lényekkel, ám a fejlesztők ennél tovább is mentek, hiszen az originál játékot mindössze afféle sablonként használták.

A Motion Twin roguelike játéka 2017 májusában került a korai hozzáférés fázisába, és azóta közel félmillióan csaptak le rá a Steamen. A pixeles grafikájú, bitang nehéz platformerben egy folyton változó, élőholtakkal, szellemekkel, mutánsokkal és szörnyekkel teletömött kastélyt kell feltérképeznünk, azonban nem árt, ha vigyázunk, mentés ugyanis, a műfaj hagyományainak megfelelően, nincs.

A Hellbound egy, a 90-es évek klasszikus akciójátékait megidéző program, amit egy argentin csapat, a Saibot Studios fejleszt. A cím főszereplője egy macsó démonvadász, aki rusnyaságok ezreit küldi a pokolra...

Amikor egy kisebb vagy nagyobb költségvetésű filmből játék készül, legtöbbször egy kukába való árucikk a végeredmény. Szerencsére viszont akadnak olyan gyöngyszemek is, amik az alapként szolgáló mozgóképekkel egyenrangúak vagy jobbak minőség terén. Egy ilyen eset a Hello There féle Kung Fury Street Rage című játék is, melynek alapja a 80-as évek jellemzőit bemutató netes mozi minimális időutazás jellegű történettel, lézerraptorokkal, nácikkal és rengeteg akkori popkulturális utalással (pl. David Hasselhoff és a Knight Rider). Félórás játékideje ellenére is bátran ajánlható mindenkinek.

A This Land is My Land egy nyílt világú program, amely a tetteink alapján folyamatosan változik, s ennek hála akárhányszor nekiállunk a programnak, mindig más és más eredményt kapunk. Máshogy nőnek a városok, más utakat járnak be az őrjáratok, máshogy viselkednek majd az ellenségek. A bejárható terület nagyobb, mint a Skyrimben, itt csatangolhatunk főhőssel, eki egy indián, egyike a régi törzseknek, szóval az őslakosok kontra telepesek harcát ezúttal a másik oldalról ismerhetjük meg.

A Hell Warders érdekes kis kutyulék: stílusában összefonódik a Tower Defense játékok stratégiai megfontolása. Harcaiban előjönnek a hack and slash alapvetések, a durván aprítós részeknél pedig a Diablo-klónok emlékei. Látványvilágában pedig nem szégyenlősködik, hanem rögtön az utóbbi évek egyik legjobb játéksorozatához a Dark Soulshoz nyúl. Ez a turmix minőségi, bár picit éretlen alapanyagokat tartalmaz. Ez természetesen a játék Early Access megjelenésében keresendő, de ahogy az lenni szokott, egy ilyen játék is finomodik, érlelődik, szóval ajánlott a nyomon követése.

A World War 2 egy, a második világháborúban játszódó kooperatív FPS. amiben Hitlert és a Harmadik Birodalom vezetőit kell levadászni. Karakterosztályok, személyre szabhatóság, módosítható fegyverek, különleges, fegyverekhez kötött bónuszok, ezt kínálja a Raid: World War 2, amiben ikonikus színhelyeken lehet megküzdeni a dicsőségért és az aranyért.

A Ubisoft online FPS-e, az Atomega minden eresztékében érdekesen fura játék. Először is, a világvégén játszódik. Mármint nem a hagyományos zombis, világháborús, globális felmelegedéses, vagy bármilyen hagyományos világvégén, hanem szó szerint a világ létezésének végén, amikor éppen minden darabokra esik. Ennek megfelelően a látvány is meglehetősen egyedi , bár picit azért hasonlít a Reflections korábbi két játékára, a Grow Home-ra és a Grow Upra.

A Warhammer: Vermintide 2 éppen olyan lendületes akciójáték, mint a Warhammer: End Times – Vermintide volt. Ahogy abban, a játékmenet ebben is a kooperatív módra lett kihegyezve, vagyis társainkkal együttműködve kell szembeszállnunk a Warhammer univerzum bestiáival és gonosz erőivel.

A négyfős együttműködésen alapuló játékok (pl. Left 4 Dead) régóta hódítanak, és most egy kis indie csapat döntött úgy, hogy a stílusindító programot formálja saját képére. A Holospark játéka, az Earthfall 2017 áprilisában jelent meg korai hozzáférésben, meglepően jó minőségben. Az Earthfall az Észak-amerikai kisvárosi környezetbe helyezi az eseményeket, a harcok pörgősek, a szörnyek félelmetesek (hívjátok Muldert és Scully ügynököt!), a zene is. Egy nagy gondja volt az Earthfallnak a premierkor: a magas gépigény ellenére meglehetősen optimalizálatlan volt. A végleges megjelenés után nem sokat javult a helyzet, így a fejlesztőknek dolgozniuk kell, hogy pozitív irányba fordítsák a játék vegyes értékelését.

Belerúgsz egy ellenfelet a közeli húsevő növény kitátott szörnypofájába, majd robbanószerrel pakolsz meg egy másik punkot, hogy a rohamozó mutánshorda közepébe hajítsd, ezzel és egy csúnya robbanással megtépázva a társaságot. A Bulletstorm világa még mindig őrült, még mindig állandó fordulatszámon pörög, és még mindig rohadtul élvezetes. A Full Clip Edition alcímet viselő HD-sített kiadás megtartotta elődjének minden pozitívumát, de újdonságokat nem hozott, és az árát abszolút mértékben eltúlozták a kiadónál. Egy leárazásnál érdemes lehet megvenni.

Ha valaki szereti a tömegmészárlást, a percenként többtucatnyi ellenfél ledózerolását, azonban már unja a Warriors-szériák hadvezéreit, szamurájait, robotjait, annak ideális választás lehet a Senran Kagura, amely ciciket és popsikat vet be a könyörtelen unalom ellen. És mit kínál a Tamsoft alkotása? Jó harcrendszert, sok karaktert, akiket aztán pózoltathatunk és fényképezgethetünk is, és egy fura, de néha kifejezetten jópofa humort. Akik bírják a műfajt, a kaszabolást, a női testeket, egy akció során lecsaphatnak a hibátlanul futó, de irgalmatlanul drága számítógépes változatra, hiszen mellekkel mindent el lehet adni, még PC-s játékban is!

Miközben a Capcom Monster Hunter-szériája folyamatosan a rajongók kedvére tesz, egyre sikeresebbé válva, a tömegmészárlásairól híres Koei úgy döntött, maga is vág egy szeletet a szörnyvadászatot jelképező tortából. A Toukiden 2 nem kínál erős sztorit, nagy karaktereket, van viszont élvezetes akció. Alapvetően működik minden, jók a harcok, többen játszva meg aztán pláne impozáns tud lenni egy-egy monumentálisabb csata a démonok ellen, amikbe sok esetben NPC társak is becsatlakoznak. Ami gond, az az árazás, a Koei egy AAA kategóriás játék árát kéri el az alkotásáért, ennyit azonban a program egyszerűen nem ér meg. Féláron azonban már jó vétel lehet, különösen akkor, ha szereted a szörnyvadászatot.

A Day of Infamy a második világháború harcterei kalauzolja el a játékost, méghozzá Dél és Nyugat-Európa országaiba. A harcokban részt lehet vetni a Nemzetközösségi tagállamok, a Német Birodalom és az USA katonájaként. A New World Interactive programjában hetven fegyver, kilenc karakterosztály és tíz játékmód található, így hosszú időre megfelelő élményt nyújt. A Day of Infamy a Red Orchestra vonalat követi, egy spártai megjelenésű, de kitűnő második világháborús taktikai shooter ez, felejthető offline móddal és fantasztikus online ütközetekkel, amit érdemes kipróbálni.

A Malicious már 2013-ban tiszteletét tette PS3-on, majd egy évvel később PS Vitán, hogy egy kibővített verzióban kielégítse a harc iránt elkötelezett játékosok igényét. És igen, a Malicious 90 százalékban erről szól. A történet kimerül a bevezetőben leírtakkal, további szerepe nincs, csak az, hogy keretet adjon a világokon átívelő küzdelmeknek, amikben a kihívás olyan nagy, mint azok a bossok, amiket/akiket el kell pusztítani. A feladat végrehajtása azonban nem egyszerű, elsőként a halál ér utol, hogy abból föltámadva folytassa a játékos a harcot, míg világ a világ… A koncepció remek, azonban a kivitelezés középszerű, eredeti árát a program nem éri meg, de egy 30%-os akcióban már jó vételt képez az Alvion alkotása.

A Skull and Bones első pillantásra olyan, mintha az Assassin’s Creed 4: Black Flagből kivették volna a hajózós részt és egy egész játékot gyúrtak volna rá, csak asszaszinok nélkül. A Skull and Bones-ban a célunk, hogy mi legyünk a hét tenger legrettegettebb kalóza.

Bár a The New Order végén B. J. Blazkowicz további sorsa kérdésessé vált, a Wolfenstein 2: The New Colossus minden kétséget kizáróan folytatja a náciirtó fenegyerek történetét, akinek ráadásul most már saját hazáját, az Egyesült Államokat kell felszabadítania a náci uralom alól. Ezúttal azonban már nem csak a gyűlölet és a hazafiasság motiválja, hanem még valami: nemsokára apa lesz.

A Metro: Exodus története nem sokkal a Last Light után veszi fel a fonalat, a középpontjában pedig természetesen újfent Artyom áll. A világ teljesen megnyílt, bár ez talán furán hangozhat egy Metro-játék esetében, ami már címében is szűk játéktérre utal, és hát az eddigi két epizódra nem is éppen a nagy nyitott terek voltak jellemzőek – annak ellenére, hogy azért akadt belőlük szép számmal.

Az A Way Out egy kooperatív akciójáték, amiben két szökésben lévő bűnözőt alakíthatunk. Persze a feladatunk nem csak annyiból áll, hogy kijussunk a börtönből, hanem azt is el kell érnünk, hogy ne vigyenek vissza minket postafordultával, továbbá be kell bizonyítanunk ártatlanságunkat és a minket bemártó ellenlábasokat sem árt a hűvösre juttatni