Játékadatbázis

Világsiker lett az alapjáték - nem csoda, hogy érkezett egy expanzió. A kiegészítés hangulatában végül is felnő a nagy elődhöz - éppen csak újdonságokat felejtettek el belecsempészni...

"I will make him an offer he cannot refuse." ("Teszek neki egy visszautasíthatatlan ajánlatot.") Ismerős a mondat, igaz? Ha máshonnan nem is, a Keresztapa című filmből. Mario Puzo regénye alapján készült el a nagysikerű alkotás a '70-es évek elején, és nagyot aratott. Amellett, hogy kiváló adaptáció, a könyvben megismert alakokat, figurákat világsztárok, színészóriások jelenítették meg (Marlon Brando, Al Pacino, Robert Duvall, Robert De Niro, James Caan, stb.). Annak ellenére, hogy a film elég régóta volt látható a mozikban, és egy ideje nem volt porondon sehol, sorsát nem kerülhette el: napjaink új szórakoztatóiparában, a videojátékok világában is meg kellett jelennie. Az Electronic Arts gondozásában végül 2006-ban mi is kezet csókolhattunk Don Corleonénak.

Ha jó idegzetű vagy, kedveled a nyomasztó hangulatú FPS-eket, és szabaddá tudsz tenni úgy 8-10 órát a játékra, várd meg, míg besötétedik, és merülj el a Condemned beteg világában! Mesteri közelharc, nyomasztó hangulat - a Monolith a F.E.A.R. után újabb izzasztó thrillert alkotott. Nem tökéletes, de hogy jó ideig felriaszt álmodból, azt garantáljuk...

A klasszikus Commandos 3D-s, csapatalapú, taktikai FPS-be át- és kiforgatott verziója.

Az első rész nagyon vegyes fogadtatású volt. A játék koncepciója igencsak ízletes volt, de mivel 1998-ban jött ki, pont a Half Life-fal együtt, így eléggé elfelejtődött. Illetve szegény tele volt hibákkal, bugokkal. A Valva szárnyai alá vette Steam rendszerén keresztül a koncepciót, s még a Half Life 2 alatt debütált Source motorral is támogatta őket (persze jó pénzért).

A GTA: San Andreas sikerét próbálta meglovagolni az Avalanche Software és az Eidos külső nézetes "gettóakciójukkal", melyben mindkét oldal, azaz a "gangszták" és a zsaruk oldalán is harcolhatunk. A szóló mód mellett 16 fős multiban is szórhatjuk az ólmot az ellentétes oldal áldozataira. Miden továbbiról Flatline cikkében...

Komoly Karesz visszatér! Ki ne ismerné a fehér trikós, tornacsukás kelet-európai macsót? Nem, nem Daniel Garner-ről van szó, a Painkiller főhőséről, hanem a nála talán kicsit élettel telibb Serious Sam-ről. A horvát fejlesztők rátapintottak a lényegre, mikor az első részt kihozták: a játékosoknak igen is van igénye az agyatlan, groteszk lövöldözéshez. Mindezt felturbózták kb. csilliónyi ellenféllel, nem is a kisebb fajtából. Olykor huszasával törtek ránk a négyméteres, lézerpisztolyos szörnyetegek, tehát a játék nem volt unalmas, vagy sétagalopp. Igencsak meg kellett dolgozni azért, hogy az ellenfeleink tetemein állva dicsőségesen elszívjunk egy szivart (vagy kinek, mi tetszik). Mindehhez hozzájött még az olykor fel-feltűnő gigantikus méretű szörnyek léte (néha csak a lábujjukat láttuk, szó szerint). S persze nagyon beteg, olykor a használhatóság határán levő fegyverekkel kellett móresre tanítanunk a sok pokolfajzatot.

Peter Jackson úgy írta be magát a történelembe napjainkban, mint a nagy Gyűrűk Ura filmtrilógia megalkotója. Azonban a mester nemcsak fantasy-témában képes nagyot alkotni, hanem igen is otthon van a klasszikus filmekben is. Ilyen volt a nemrégiben bemutatott King Kong-ja, mely az 1939-es film előtti tisztelgés volt (és sokak tetszését elnyerte). A viszonylagos siker után úgy kiáltott a film egy játékadaptációért, mint a jó bor egy darabka sajtáért. Peter Jackson erra a feladatra a Ubi Soft egyik fejlesztőcsapatát látta legmegfelelőbbnek.

A Knights of the Temple első része egyszerűsége és linearitása ellenére is remek ütömvágom akciójáték volt. A nem túlbonyolított harcrendszer igen hangulatos, egyszer mindenképp végigjátszandó kalandot eredményezett -- főleg, mert PC-n már akkor sem nagyon voltunk elkényeztetve egyszerű, de hangulatos öldöklős játékokkal. A svéd Starbreeze fejlesztőgárdájának már nem jutott ideje a folytatást is elkészíteni, így új fejlesztő kezébe került a második rész. Sajnos a svédek profizmusának hiánya meg is látszik a játékon: az egyszerű koncepciót sikerült bután túlbonyolítaniuk a szlovák fiúknak, és valahogy az egész játékból hiányzik a kellő odafigyelés.

Látványos, ám kissé összedobált akciójáték. Battlefield-szerű tikettrendszer, UT-ra hajazó körítés, jópofa arénák, kemény főellenfelek, plusz jó pár hiba és kiegyensúlyozatlanság. De a Guru mellé ingyen járt...

A legendás Quake-sorozat negyedik tagja a második rész közvetlen folytatása. Miután a névtelen hős legyőzte a stroggok vezérét, Makront, az emberek teljes inváziót indítanak az idegenek bolygója, a Stroggos ellen. Mi Matthew Kane tizedest alakítjuk, az elit Rhino osztag egyik tagját

Sokak kedvence lett a GTA-sorozat, melynek elsősorban kötetlen játékmenete és egyedi műfaja (már, ha van műfaja) az okai. Persze várható volt, hogy rengetegen szeretnék majd meglovagolni a nagy nevet. Így, ahogy a Doom idejében a Doom-klónok, itt is megszülettek a GTA-klónok. True Crime, vagy a nemrég debütált The Godfather, de akár a Scarface-t is említhetném (mely tagadhatatlanul Vice City-klón). Ezek persze mind-mind a maguk környezetében jó játékok, de egyik sem volt képes elszakadni a modern környezettől. A Gun fejlesztői ezt kívánták szó szerint is meglovagolni.

Túlzásba vitt suttyóság, rossz magyarítás, egyhangú játékmenet - mit lehet még elrontani? Természetesen a kivitelezést. Látszik, hogy a látványfelelősök (a Kozyndan nevű csapat) rajzfilmszerű grafikával próbáltak egyedit és szépet alkotni - az előbbi sikerült, mert a játéknak tényleg különleges designja van, utóbbi viszont nem, ugyanis ez a design ronda. A karaktermodellek túl egyszerűek, animációjuk darabos (különösen az rettenetes ahogy Anthony hátrál), a textúrák bűn rondák, az árnyékok kritikán aluliak, az effektek pedig az előző évezredet idézik. Ha a Bad Day LA film lenne, Uwe Boll rendezte volna: az állatorvosi ló, a példa, amin be lehet mutatni, mi mindent nem szabad elkövetni egy játék tervezésekor és honosításakor; American McGee-nek és az Enlightnak sokat kell tekerni, hogy megbocsássuk nekik ezt a szörnyűséget...

A Capcom ritkán képviselteti magát PC-n, ráadásul a keletkező átiratok minősége zömmel nem üti meg a mércét. Hazudnék, ha azt állítanám, hogy az Onimusha 3 esetében megfordult ez a trend… A PS2-n 2004-ben megjelent, piszok élvezetes, és hangulatos játék felett alaposan eljárt már az idő, az átirat minősége pedig a tragikus színvonala miatt legendássá vált PC-s Resident Evil részeket idézi. Mindent egybevetve a játék egyetlen kvalitásából nem tudott veszíteni az elmúlt évek alatt: még mindig pokoli szórakoztató. Egy jó kontrollerrel kellemes perceket szerezhet azoknak, akik át tudnak lépni az idejétmúlt és irritálóan igénytelen kivitelezésen...

A Rainbow Six sorozat e részig egész szépen teljesített a taktikai, csapatalapú akciójátékok körében. Azonban ez a rész az előző, jól kidolgozott, rendkívül precíz akció után egy lebutított, konzolosított akciójáték lett, rossz mesterséges intelleigenciával, és monoton játékmenettel. Aki kipróbálná, inkább a Vegas-t vegye elő, már az is elérhető árú, és fényévekkel jobb, mint ez.

Közel fél évvel az alapjáték megjelenése után jelent meg az első expanzió a 2005-ös év legsikeresebb akciójátékához, amely minden kétséget kizáróan a Counter-Strike-on nevelkedett fiatalságot próbálta megcélozni. Az újdonságok mennyisége dicséretes: 8 új pálya, új fegyverek és kiegészítők, no és persze végre belebújhatunk a világ legismertebb különleges alakulatainak egyenruháiba, mint például az orosz Specnaz, vagy brit SAS. Nem tökéletes, de teljes értékű alkotás, mely újdonságainak mennyiségével jó néhány napra képes lekötni bárkit.

A Euro Force címre keresztelt első Battlefield 2 Booster Pack közel 350 megás csomagjában három új pályát találunk, melyben kipróbálhatjuk az új, egyesült európai hadsereget. Az árat figyelembe véve új fegyverek és járművek terén nem lehet panaszos szavunk: az újonnan megjelent európai oldal két új páncélost (a német Leopard 2A6 és a brit Challenger 2), egy új támadó helikoptert (Tiger HAP) és egy vadászbombázót, a Eurofighter Typhoont kínálja kipróbálásra. Ezen felül kezünkbe vehetünk hét új fegyvert is, mint például a tömzsi P90-est gépkarabélyt vagy a Benelli M4-es taktikai sörétes puskát. Két mozijegy áráért nem rossz vétel...

Hogy mi H.P. Lovecraft novelláiban az őrjítő? Elolvasod, majd két nap múlva álmodból izzadva riadsz fel, mert valami nyúlós-nyálkás rémület kúszott tudatodba... Nagy szerencsénkre a Headfirst játéka, mely az első igazi Cthulhu-cím PC-re, hozza ezt a hangulatot. Kár, hogy száz sebből vérzik: a grafika tükrözi az öt éves fejlesztési ciklust, a mentési rendszer a konzolos portolás trehányságát mutatja. Ennek ellenére abba- és kihagyhatatlan, főleg kaland- és Lovecraft-rajongóknak. Igen, kaland, mert akcióból kevesebb van, mint menekülésből és nyomozásból. Remek kis játék, melynek tényleg hajlandóak vagyunk elnézni a hibáit...

C.S. Lewis kiváló regényei viselik a "Narnia krónikái" főcímet, melyek legfőbb ismertetőjegye talán az, hogy a tucatfantasyktól erősen eltér (bár ez nem meglepő, hiszen Lewis Tolkien kortársa és barátja volt, s gyakorlatilag a mesterrel együtt kezdték korunk nagy témáját felvirágoztatni). Míg a legtöbb orkok és elfek csatározásait mutatja be (már csilliomodik alkalommal), addig Narnia világa egy teljesen egyedi, a szokásostól eltérő, inkább mesevilág. (Orkoknak, elfeknek nyoma sincs... Faunok vannak, és bikafejűek, akik inkább a görög szatírokra, illetve a minotauruszra emlékeztetnek.) Míg Tolkien inkább a kelta-germán mitológiából, addig Lewis a görögből merített sokat.

Zombik. Fekete mágia, a hatalom föld alá sumákolt veszélyes hulladéka vagy Michael Jackson által a túlvilágról visszarángatott rothadó, ostoba, lassú és gyönge élőhalottak. Ki ne ábrándozott volna életében legalább egyszer arról, hogy kipróbálhassa, milyen lehet a bőrükben...? Nos, ha te egyike vagy az ilyen embereknek, akkor a Stubbs the Zombie in Rebel without a Pulse a te játékod.

Ismét terroristákat kell irtanunk, ezúttal az angol S.A.S tagjaként. Az infokat és a segítséget igazi S.A.S veteránok adták, tehát a játékos valamelyest realisztikus harcot kap (vagy kellene, hogy kapjon). Híres terroristák által megszállt épületekben fogunk akciózni, mint pl. a House of Parliament. Egy négyfős csapat tagjai vagyunk.