Játékadatbázis

A Wave of Darkness címe rögtön sejteti, hogy a játék középpontjában mágia és varázslat, élőhalottak és magányos kalandorok vannak. A független horvát csapat, a Dreamatrix korábban már próbálkozott nyitott világú akció-RPG fejlesztésével, ám akkor csúfos bukás volt a vége a dolognak. A Legends of Dawn című játék hallatán leginkább a frusztráló, rosszul átgondolt rendszer és a félkész végeredmény juthat a játékosok eszébe. A Wave of Darkness a Kickstarterről érkezett a monitorokra, de ahogy a Hajnal Legendái, ez sem lett túl jó játék. Alapvető tervezési hibák vannak a programban, a kezelése nehézséges, és túlárazozt: nem a Wave of Darkness fog űj lendületet vinni a műfajba.

A Shadow of the Beast eredetileg 1989-ben jelent meg Commodore Amiga platformra, és a maga idejében úttörőnek számított grafikája és a mögötte álló technológia, na meg atmoszferikus zenéje miatt, amit David Whittaker szerzett. A játék történetének középpontjában egy Aarbron nevű férfi áll, akit gyerekként elrabolt egy szörny, Maletoth. A gyermeket varázslattal korrumpálta, arra kényszerítette, hogy örökké szolgálja őt. Egy férfi kivégzésének megtekintése azonban visszahozza Aarbron valódi emberi természetét, és elindul, hogy bosszút álljon egykori urán...

A Warcraft: Orcs & Humans premierje után, 1995-ben már megjelent a folytatás, aminek a Blizzard a Warcraft 2: Tides of Darkness címet adta. A játék kb. 10 hónap alatt készült el, és játékmenetében folytatta az első résszel megkezdett utat. A Blizzard lehetőséget adott arra, hogy akár az orkokkal, akár az emberekkel játszhasson az, aki megvette a programot. A kampányokat úgy alkotta meg a stúdió, hogy a rajongók ne találjanak benne kivetnivalót, ennek pedig az lett az eredménye, hogy a Warcraft 2 a legtöbb PC-s díjat megnyerte 1996-ban.

A Warcraft: Orcs & Humans című játék 1994-es megjelenése egy csapásra híressé tette a készítőjét, és megalapozott egy olyan anyagi biztonságot, ami a Blizzardot a legnagyobb stúdiók közé emelte. Bár az első stratégiai játékok az 1970-es években megjelentek, az igazi áttörést a műfajban a Westwood Dune II (Dűne) játéka adta. A Warcraft: Orcs & Humans az ott bevált receptet fejlesztette tovább, egészítette ki, és ezzel megteremtett egy olyan sorozatot, ami az egyik legjobban kedvelt stratégiai címmé vált az évek és évtizedek alatt.

A finn Vasara Entertainment közelharci kaszabolással és szerepjátékos elemekkel bolondította meg a bullet hell akciójátékok receptjét, és habár ez a kombináció egészen jól sikerült, a Stardust Galaxy Warriorsból sok lehetősége ellenére hamar kifogy a gőz. A Stardust Galaxy Warriors története 2087-ben játszódik, a játékosnak egy galaxist védő rendőr bőrébe kell bújnia, hogy egyedül vagy társakkal (max. 4 fős helyi kooperatív játékmód) rakjon rendet. A játék elején négy karakter közül lehet választani, mindegyiknek speciális képességei és fevyverei vannak, így némileg eltérő játékélményt adnak.

Huszár üti a B5 gyalogot..., nem túl izgalmas, ugye? Ám ha a huszár egy jetpackes űrgárdista, és az ork parasztot egy lánckarddal hasítja ketté, na, az már döfi. Aztán dob egy páncéltörő gránátot az A8 bástyára, mert ez nem egyszerű sakk, hanem Regicide! Az Interplay már a 80-as években megalkotta a Battle Chesst, a Hammerfall Publishing pedig még tovább próbálja emelni a harcos sakk minőségi szintjét a Warhammer 40 000: Regicide című programmal.

A Werewolves Within nagymértékben támaszkodik a multiplayerre. Története szerint a középkori Gallowston városkáját egy vérfarkas tizedeli, és a játékosokra vár a feladat, hogy kiderítsék, mégis ki az a szörny. Közülük alakítja valaki a szörnyet, míg a többiek speciális képességekkel és szabályokkal megkötött kérdezősködéssel megpróbálják őt leleplezni. A köröket egy szavazással zárjuk le, ami alatt a csapatnak el kell dönteniük, szerintük ki a rém. Mindehhez barátlista és az információk megosztására használható privátüzenet-rendszer áll rendelkezésünkre. A Werewolves Within egyaránt támogatja a HTC Vive-t, a PlayStation VR-t és az Oculus Riftet.

A Where's My Mommy? egy úgynevezett runner, avagy a platformjátékok zsánerének a sebességre és a kiváló reflexekre fektetett alágába tartozó, 2D-s valami, amiben egy darab kakit alakítunk. Nem, nem viccelünk, halál komolyan.

A Sword Coast Legends egy, a Dungeons & Dragons szabályrendszerén alapuló, a Forgotten Realms világában játszódó program, több játékmóddal (van a klasszikus történet orientált és egy multiplayer is például) és megfelelően megírt párbeszédekkel: látszik, hogy a fejlesztők odafogyeltek a világ alapjaira. Ugyanakkor az n-Space alkotása hosszű távon unalmas, a grafika nem igazán szép, és a harcrendszeren is kellett volna még csiszolni.

A Yo-Kai Watch egy szerepjáték, amiben a japán folklór csíntevő lényeivel találkozhatunk össze. A játék során Nathan „Nate” Adams vagy Katie Forester szerepében szert teszünk a Yo-Kai Watch nevű szerkezetre, aminek birtokában láthatóvá válnak a Yo-Kai nevezetű szellemlények, innentől kezdve pedig az a feladatunk, hogy a városkát bejárva megismerjük és összebarátkozzunk összes szellemmel, illetve helyrehozzuk az általuk okozott galibát és megbirkózzunk a rosszat akaró Yo-Kaiokkal. Mindez a Pokémon sorozathoz hasonlatos formában tárul elénk, rengeteg csatával és még több küldetéssel, aminek során az egész várost és annak színes lakóit is megismerhetjük.

A jó öreg Space Marine, az Ork és az Eldar frakció esik egymásnak, a küzdelem helyszíne pedig a Acheron nevezetű rejtélyes világ, ahol egy pusztító erejű fegyver bukkant fel, amit a kapzsi ork hadúr, Gorgutz, az ambiciózus eldar seer, Macha és a rettentő Space Marine parancsnok, Gabriel Angelos is magának akar megkaparintani, kerül, amibe kerül.

Az In Between nagyon hasonló koncepcióval indul, mint az inspirációként szolgáló Braid: kézzel rajzolt elemekből építi fel a világát, és mit ad az ég, logikai ugrabugrálós játékmenetével is Johnatan Blow alkotásának legjobb pillanatait próbálja megidézni. Az In Between főhőse haldoklik, a kampány során narrációjának kíséretében figyelhetjük meg életének jellemző mozzanatait - mindeközben betegségének, jobban mondva a betegségéből fakadó lelki állapotainak stációit is végigjárjuk: a halálos betegségek témakörét méltósággal és kellő alázattal dolgozta fel a Gantlymad csapata. Művészi és videojátékos értelemben is tartalmas logikai-platformer.

Bár a Call of Duty: Infinite Warfare a földi ütközetek mellett űrháborút is kínál, nem kell csillagközi utazást és idegen lényekre számítani. Az egyetlen ellenfél még mindig az ember és annak haditechnikája, így a Call of Duty alapok sem sokat változnak. Rövid, moziszerű egyszemélyes kampány és gyors multiplayer csaták jellemzik.

A The Walking Dead játéksorozat harmadik évadában egy idősebb Clementine-t látunk viszont, aki korából adódóan jóval tapasztaltabban mozog a zombiapokalipszsis által sújtott világban. Clementine az új évadra kapott egy társat is, egy fiatalembert, Javiert, aki irányítani is lehet, a kettejük kapcsolata a történet fontos részét képezi. A harmadik évad egyszerre folytatás és egyben teljesen új kaland.

A RainDance alkotása egy akció-kalandjáték, melyben egy fiatal fiút kell végigvezetni a házon, amiben lakik. A program szürrealitásában folyamatosan a józanség és őrület vékony mezsgyéjén mozog, a főszereplőnek pedig fel kell fedeznie egy falakon túl lévő különös világot...

Daniel Linssen, a Roguelight készítője egy újabb platformjátékot hozott, de most roguelike emelek nélkül, az egész különlegességét pedig az adja, hogy minden kalandozás egy Windows ablakban történik, ami követi a mozgásunkat --persze, ennyivel még nincs letudva, az ablak méreteit ötletes módon változtathatjuk, hogy így jussunk tovább az akadályokon.

A Death by Game Show-t a fura nevű Oointah fejlesztőcsapat egy olyan pörgős akció-stratégia hibridként definiálja, ami édeshármasozik a Hülyék paradicsomával és a Futuramával. Az Oointah ennek megfelelően egy pörgős akció-stratégiát alkotott, amibe beleszórt némi tower defense elemet és ellenállatatlanul debil humort. Van mélysége a játéknak, ugyanakkor gyorsan nagyon nehézzé válik, ami bizonyos szempontból megnehezíti a program élvezetét.

A moszkvai székhelyű InQuake Softworks a mai nap jelentette be stratégiai és RPG elemekkel dúsított MMO-ját, a Warholdot. A dark fantasy játékban egy egész városállamot vonhatunk az irányításunk alá. Ehhez persze csatákon és kalandokon át vezet az út. Hogy hatalmunkat fenn tarthassuk, ősi tudásra és halálos mágiára lesz szükségünk. Uralkodásunk megszilárdításához végtelen kihívásokkal és mágikus veszélyekkel kell szembenéznünk, miközben felfedezzük uradalmunkat, kereskedünk benne, vagy éppen hőseinket kommandírozzuk, törvényeket hozunk.

A How to Survive 2-ben a tétek nőttek. Még több zombi, még több lootolni való, még otthonosabbá faragható tábor, ráadásul immár egyedi karaktert is készíthetünk magunknak.

A Renowned Explorers egy stratégia-kaland-RPG hibrid, amelyben legendás kincsek után kutatva olyan egzotikus helyekre juthatunk el, mint Skócia, Egyiptom, Shangri-La vagy Magyarország (!) egy fiktív 19. században, ahol felfedezők ádáz küzdelmet folytatnak az elismertségért. Az Abbey Games alkotása egy műfajokat ügyesen ötvöző stratégia zseniális ötletekkel, szellemes poénokkal, és közel végtelen újrajátszhatósággal. Érdemes kipróbálni!

A boszorkánymesterek összefogtak az égből aláhulló Árnyak serege ellen, a játékosok pedig egy kétdimenziós pixel-MOBA képében csapják szét a támadó hordákat, melyek mintha a Heart of Darkness szörnyetegeiből állnának. A szóló kampányban öt világon keresztül kell átverekednie magát a játékosnak, szörnyeket irtva, egyedi képességeket megszerezve. Vannak további játékmódok is: kooperatív és online mód, amit egymás ellen is lehet játszani. A Warlock vs. Shadows egyedül és társakkal is egyformán élvezetes lehet mindazoknak, akiket nem zavar a folyamatos farmolás és hordázás.

FIFA. PES. Football Manager. Mind nagy nevek, évek óta hatalmas népszerűségnek örvendő programok a foci-rajongók körében. Edward Grabowski és Gary Ward projektje, a Tactical Soccer: The New Season ebbe a zárt klubba próbl betörni egy új recepttel: a labdarúgást teljesen új oldaláról közelíti meg: a 3D-s megjelenítést a körökre osztott stratégiával vegyíti ez a hibrid. A kiváló ötlet (mely 2002-ben, egy böngészőben játszható program formájában már materializálódott egyszer) azonban nem párosult ehhez fogható megvalósítással, ami kiváltképp azért bosszantó, mert a játékon érezni, hogy kisülhetett volna belőle akár valami nagyszerű dolog is.

A lengyelek két dologhoz biztosan nagyon értenek. Tudnak játékokat készíteni (ezt a CD Projekt Red már bizonyította a Witcher sorozattal), de nagyon jól megy nekik a salakmotorozás is. Jogos tehát a kérdés: miért is ne gyúrják egybe ezt a két dolgot? Ennek az eredménye lett a FIM Speedway Grand Prix 15. A játékok lehet nyúzni szimulátor módban is, de a kezdők inkább válasszák a könnyebb utat, ami által megnylik az igazi játékélmény. Egy kellemes adrenalinbomba ez, amiben fontos a koncentráció, mint egy igazi versenyen.

A Thea egy indie gyöngyszem, ami a stratégiai alapokat ezúttal túlélő-elemekkel és szláv mitológiával kombinálta. Vérfarkasokról és vámpírokról szól a fáma, no meg egy haldokló fantasyvilágról, ahol szó szerint istenné válsz. A halandók sorsa azonban egy kártyajátékban dől el...