Játékadatbázis

Hadész parancsa, hogy egy speciális alakulat tagjaként meg kell tisztítani a mélységet, azonban ez a neonfényekben úszó, pokoli hely folyamatosan alakul, fejlődik, ahogy hősünk is, akinek ellenfelei mellett a roguelike műfaj tipikus kihívásaival is meg kell küzdenie. A Neon Abyss 2020. július 14-én jelent meg PC, PS4, XOne és NS platformokra.

A szuperhősös feldolgozások reneszánszát éljük, így nem meglepő, hogy az eddig csak „szupererő” jelzővel ellátott mangák is kitermelték a maguk szuperhőspiacát, majd a nagyok után az egyre népszerűbb, feszített tempójú sorozatok is megkapják lassan a saját videojáték-adaptációjukat. A legújabb, a My Hero One’s Justice kisköltségvetésű, ám a régi PS2 verekedős játékaihoz hasonlóan a saját határait feszegető adaptáció lett, melyet a rajongók biztosan nagyon fognak élvezni, habár a küzdőterek elég kicsik és több karakter is elfért volna benne.

Több mint egy évtized várakozás után három frakció konfliktusával folytatja nagygépes hódítását a Fire Emblem. 3DS-ről Switchre váltott a lassan harmincéves sorozat, amely annyi újítással érkezett, ami még az innovációban mindig is élen járó Nintendótól is szokatlan. Amikor 2007-ben megjelent a Fire Emblem: Radiant Dawn, még csak nem is sejthettük, hogy két konzolgenerációnyit kell várnunk egy újabb nagygépes epizódra, ami 3x hatvanórányi kampányt, tökéletesített harcrendszert, pazar szociális részt, kiváló karaktereket, átláthatóan komplex játékmenetet, kiválóan megírt szereplőket kínál. Kötelező játék ez Switch tulajoknak!

Az utolsó King of Fighters 2016-ban jelent meg, de valaki már megint rosszban sántikált a sorozat univerzumában, méghozzá annyira, hogy összehozta a kiadó női szereplőit egy nem annyira békés bunyóra. Sőt, még olyan férfi karakter is akad, aki nemet vált. Az SNK az álomcsapatot adta ki a felhozatalából: csak csajok szerepelnek a játékban! Kicsit túlszexualizált külsővel, erős idomokkal, de ezzel együtt ugye látványos formában kínálja a harcokat, ugyanakkor a 15 szereplő egy kicsit kevésnek érződik, és a hátterek is lehetnének jobbak.

A japán közönség ugyan kicsit eltérő címmel, de már 2012-ben megismerkedhetett a számos videojáték, manga, anime, regény, sőt még élőszereplős film formájában is feldolgozott, közismerten brutális és hátborzongató Corpse Party-sorozat mellékszálával, ami Corpse Party: Sweet Sachiko's Hysteric Birthday Bash néven jelent meg a nyugati régióban. A Corpse Party-sorozat mellékszála kicsit furcsa, egyszerre vicces és borzongató, időként már kissé fárasztó a kikacsintásaival, de mintha nem találná az identitását...

Volt már Atari, SNK, meg egy rakás más retró összeállítás, sőt még a Rare konyhájából is érkezett egy speciális csomag, az évek óta kemény szembeszéllel haladó Konami azonban kivárta a kerek évfordulót, így szinte az utolsók között érkezett be a célba – természetesen egy több részre szabdalt kollekcióval. Az Arcade Classics Anniversary Collection azonban nem lett egy kiváló pakk: olyan mix ez, ami messze nem mutatja meg, mennyi csodáért felelős a botrányok miatt elhíresült vállalat, de a helyet kapott játékok legalább megérik a kért árat.

A bírósági drámák világszerte és hazánkban is népszerűek. Ha valaki úgy érzi, ő jobb ügyvéd lenne, mint Harmon Rabb, Ally McBeal és Atticus Finch együtt, eljött a lehetősége, hogy PC-n és konzolon is bizonyítson, méghozzá nehéz ügyekben, drámai helyzetekben és őrült figurákkal körülvéve. A PW műfaját tekintve kaland-logikai vizuális regény, már, ha létezik ilyen kategória. Hivatalosan visual novel, amit a a jogi drámák, logikai játékok és olvasás szerelmesei nagyon fognak értékelni, még úgy is, hogy a szinkron nagyon hiányzik.

A 2019 elején megjelent Earth Defense Force 5 semmi lényeges újítást nem hozott, nem próbált haladni a korral. Azonban az evolúciós ugrást már akkor lehetett várni, hiszen addigra már régen bejelentették az Iron Rain című legújabb részt, ami jobb is lett, meg nem is, mint a sorozat előző epizódja. Végre valahára sikerült itt-ott változtatni, a Yuke’s pedig többet variált a megszokott alapokon, mint amit az elmúlt 13 év során összesen kaptunk. Ha így haladunk, néhány éven belül technikailag kurrens minőség lehet az eredmény.

A Dance of Death: Du Lac & Fey első pillantásra egy nagyon ígéretes kalandjáték, mely az Artúr-legendát vegyíti Hasfelmetsző Jack mítoszával. Azonban a Salix Games alkotása sajnos nem tud felnőni a benne rejlő potenciálhoz, és inkább egy kihagyott ziccernek érződik, semmint felejthetetlen kalandnak. Nyugodt szívvel maximum azoknak lehet ajánlani, akik élnek-halnak az Artúr-mondakörért vagy Hasfelmetsző Jack mítoszáért, azonban teljes áron nekik sem éri meg beruházni rá, csak egy nagyobb leárazás mellett.

Egy angyal és egy démon összefog, hogy a Mennybe vezető úton legyőzzék az apokalipszis négy lovasát, megfékezve ezzel a világvégét, közben pedig mindent és mindenkit szanaszét lőnek. Nem túl mélyenszántó sztori? Annyi baj legyen, nem minden játéknak kell erős történet. A God’s Trigger nem is szorul rá. A One More Level alkotása ugyanis villámgyors, véres és velejéig szórakoztató játékmenetet kínál, ami ugyan nem reformálja meg a műfajt, de le mer térni a Hotline Miami által kitaposott útról. Mindenképpen ajánlott!

Az Auroch Digital piciny fejlesztőstúdiója a Chainsaw Warrior után egy másik Games Workshop-játékba lehelt új életet, ezúttal 1988-ban megszületett Dark Future volt a célpont, Blood Red States alcímmel. Az idehaza jó szívvel is legföljebb obskúrusnak nevezhető asztali wargame digitális rebootja csak úgy lubickol az elődjei által épített fikcióban, de ez nem elég az üdvösséghez. Az elképzelés jó, de a játékmenet számos ponton defektes és átgondolatlan lett. A kihívás meg annyira nulla, hogy a „roguelike” jelzőt el is lehet hagyni.

A Castlevania Anniversary Collection összesen 8 játékot tartalmaz, 1986-tól 1994-ig. Konkretizálva ez az első három klasszikus epizódot tartalmazza (NES), a Super Castlevania 4-et (SNES), a Bloodlinest (SMD), a két GB-kalandot és egy igazi különlegességet, a csak Japánban kiadott Kid Draculát (NES), ami egy fura, de kedves kis spinoff. A méltán népszerű és közkedvelt Castlevania-sorozat történelmének egy jelentős szeletét kínálja ez a pakk, amit ilyen tartalmas összeállításban talán még soha nem vihettünk haza hivatalosan.

A Darkwood 2017-ben már megjelent a Steamen, 2019 közepén pedig konzolokra is megérkezett. Az Acid Wizard Studio játéka egy súlyos atmoszférával bíró, igazi túlélőhorror, melyben az éjszaka eljövetelével a legkülönfélébb borzalmak szabadulnak el, ezzel pedig a játék nemcsak a feszültséget tartja fenn folyamatosan, de eléri azt is, hogy a játékos valóban féljen egyedül a sötétben. Iszonyú erős hangulatot, stílusosan elborult megvalósítást, remek hangokat és zenéket kínál a Darkwood, ami azonban egyeseknek lelkileg megterhelő lehet...

A Studio Evil alkotása a józanul kitalálhatatlan kerettörténeten túl a lehető legtipikusabb nyitánnyal indít, ami RPG esetében felmerülhet, egy amnéziás főhőssel. WOTF világa hatalmas veszélybe került, mióta meghalt a főmágus, a kutyájából majd kicsorduló mágia pedig megrontotta az univerzumot... A Super Cane Magic Zero lényegében egy szimpla kooperatív akció-RPG, aminél a karikatúra jellegű külsőn és a rengeteg marhaságon van a hangsúly, miközben lokálisan négy fő oszthatja a pofonokat, kardvágásokat és varázslatokat.

Igen nehéz dolga van annak, aki a Mortal Kombat, Injustice, Dead or Alive, The King of Fighters és Street Fighter után valami régi verekedős címmel szeretne visszatérni a köztudatba. Pláne, hogy az SNK sorozata, a Samurai Shodown utoljára kereken tíz éve jelent meg, de akkor is csak egy antológia képében. Az új rész egy jól összerakott, elsőre a megszokottnál nehézkesebbnek tűnő verekedős anyag lett, ami idővel egyre jobban beszippantja a játékost, így nyújtva önfeledt órákat, de nem zárkózik fel az aktuális zsánerbeli ellenfelek mellé.

A robotvilágban játszódó SteamWorld-saga újabb taggal bővült, és ahogy a címből is sejthető, ismét más műfajban és környezetben próbálja ki magát a készítők csapata: ezúttal egy könnyedebb, steampunk fantasy kaland-szerepjátékkal készültek, kártyás beütésekkel. A történet kiszámítható, de a karakterek évődését elég szórakoztatóan írták meg, a grafika alapja a szokott SteamWord-stílus. Aki csak egy kis könnyed kártyacsatázásra vágyik, lexikonok betanulása nélkül, itt megtalálja, barátságos kivitelben és szereplőkkel.

Míg a Paw Patrol a legkisebbek igényeit tartotta szem előtt, addig a Dawn of New Riders már a kicsit idősebbek felé nyújtogatja hívó karját – nem véletlen a korhatározás (7 éves kortól ajánlott) sem, hiszen az Így neveld-sorozat 2010-es és 2014-es epizódjain, vagy éppen a tévésorozaton a kicsik is elnevetgélnek, de leginkább az általános iskolások élvezik. Ha gyerekeknek szánt kasszasiker fut a mozikban, akkor menetrendszerűen érkezik valami videojátékos adaptáció, de a Dawn of New Riders tud olyat mutatni, ami miatt szerethető.

Kézzel rajzolt fantasy kaland a Sierra-játékok műfajában. Nem véletlen, hogy tömegek repültek rá a Mage's Initiation Kickstarter-kampányára, de négy év várakozás után azért csekélyke lett az esélye annak, hogy a programmal minden stimmelni fog. A Mage’s Initationnak megvannak a maga érdemei, hiszen sikeresen visszarepít a kilencvenes évek elejére, de sajnos sem példaképeihez nem érhet fel, sem kalandjátékként nem állja meg a helyét. Kissé unalmas, kissé frusztráló, és csak nagyon kevésszer felhőtlenül szórakoztató.

Az Unruly Heroes nemcsak a kínai mitológia varázslatos világába vezeti be a játékost, hanem egyúttal egy hihetetlenül stílusos és frappáns ötletekkel teli akció-platformer élményt is kínál, amit garantáltan imádni és utálni is lehet egyszerre. A Magic Design Studios alkotása egy varázslatos keleti mese, négy hős küzdelméről a szörnyek uralta világokon át. A dinamikus, kiváló ötletekkel teli pályák a káprázatos, kézzel rajzolt látványvilággal és a témához tökéletesen passzoló zenékkel társulva páratlan élményt nyújtanak. Megéri kipróbálni!

Forradalmi technikai ötletekkel, de már az unalomig ismert játékmenettel tért vissza a Mario Party, ami igazából csak a címében szuper: nem ez lesz az az epizód, amely megreformálja a sorozatot, vagy amiért milliók fognak Switchért rohanni a boltokba. A Super Mario Party ugyanis sokkal inkább az elmúlt 20 év próbálkozásainak best of változata: még mindig messze van a sorozat csúcsepizódjaitól, de mindenképp egy jó lépés a helyes irányba – de nem elég sok ahhoz, hogy elfeledtesse a saját, és az elmúlt részek okozta keserűséget.

A fura cím és a mély anime-dekoltázsok láttán sokan már reflexből legyintenek, hogy újabb sorozatgyártásban készült JRPG gördült le a szalagról. A Compile Heart eddigi munkássága azonban ér annyit, hogy megadjuk az esélyt – és érdemes is. Elsőre szemforgatásra adhat okot, hogy a Death end a JRPG-klisék legnagyobbikával, egy amnéziás főhőssel indít, ám szerencsére ennél többet tartogat – hosszú távon egyáltalán nem lehet panasz a történet egyediségére és mélységére: a Death end hamar felfedi a belső értékeit is.

A Layers of Fear óta megszaporodtak a belső nézetes, elsősorban a hidegrázós atmoszférára építő, néhány órás kalandot kínáló horrorjátékok, amiknél már nemcsak a minél hatásosabb ijesztgetés, de a történet is rendkívül fontos alapelem. A Devotion egy rettenetesen élvezetes sétaszimulátor-horror, amit vétek lenne kihagyni a műfaj szerelmeseinek. Ez egy szinte hibátlan horrorjáték, érdekes történettel, remek látványvilággal és tökéletes retró hangulattal. Az i-re a pontot pedig a hátborzongató, ázsiai horrorokat idéző hangulat teszi fel.

Lehetett félni a káosz űrgárdisták eljövetelétől a Gladius univerzumában, hiszen lehetett attól tartani, hogy a frakciójuk csak az Űrgárdisták tüskés változata lesz. Azonban a Proxy Studios rácáfolt erre: a tiranidák után kellemes meglepetés volt, hogy a küldetéssor sokkal értelmesebb és követhetőbb lett. A Proxy Studios által készített letölthető tartalom ismét ötletes és egyedi játékelemeket hozott a darálóba, a korábbi gyengeségek egy részét is orvosolták mostanra, de maradtak még bosszantó apróságok.

A Gladius 4X stratégiája, ha nem is aratott elsöprő sikert, de megtalálta a maga – felettébb lelkes – közönségét. És mivel a Slitherine a kiadója, az sem volt kérdés, hogy elárasztja őket kisebb-nagyobb DLC-kkel. Ezúttal egy teljes fajt kínálnak, a Tiranidákat. A kaptártudatú faj egyetlen célja, hogy az adott bolygón biomasszává alakítson mindent, magába olvasztva az őshonos fajok hasznos tulajdonságait, szaporodva és létrehozva azokat az élő hajókat, amik a következő bolygóra viszik őket, hogy azt is felzabálhassák.