Kevés igazán jó betörős játékot tudnék mondani hirtelen, ha valaki erről kérdezne. Persze ott a Thief Simulator, a készítők másik hasonszőrű játéka, de én személy szerint sosem voltam túlzottan nagy rajongója. A címéből adódóan ott a Thief-széria, ami a többségnél viszi a prímet, és persze van jó pár olyan alkotás, amiben a lopás jelen van, mint lehetőség. Elég csak a The Elder Scrolls-játékokra gondolni, de ezekben sosem a tolvajlás volt a lényeg, csak apró adalékként funkcionált bennük. A GTA-sorozatban is találhatóak efféle szekvenciák, és sose fogom elfelejteni a San Andreas betörős küldetését, ami miatt tizenéves lurkóként legszívesebben falnak vertem volna a monitoromat. Az én személyes kedvencem ebben a stílusban viszont nem más, mint A Nagy Balhé. Nem, nem Robert Redford klasszikusa, hanem az osztrák Neo Software (később már Rockstar Vienna néven futottak) magyarra is leszinkronizált mesterműve. Kicsit fapadosnak hat, de csak ajánlani tudom!

A lopás bűn

Az American Theft 80s történetének középpontjában egy… férfi áll (feszítsetek keresztre, de sehol nem találom a főszereplő nevét). Egy csendes éjszakán úgy dönt, hogy bezúz a polgármester rezidenciájára, hogy eltulajdonítson egy bizonyos tárgyat, de megjelennek a kopperek és már kattan is a bilincs. Persze nem ezzel ér véget a történetünk, hisz egy misztikus segítő becsusszant egy kulcsot a rácsok mögé, mi pedig szépen, óvatosan kislisszolunk a rendőrségről. Aztán persze az esetből nem nagyon tanulva tovább tolvajkodunk, kedves megmentőnk útmutatásai alapján.  Először a helyi kocsma tulajának kezdünk el mindenféle “hihetetlenül értékes” dolgokat elcsórni, de ahogy szépen lassan mászunk fel a ranglétrán, úgy lesznek egyre komolyabb melóink. Nagyjából ez a játék története, emellett persze úton-útfélen mindenféle alak megbíz minket változatos küldetésekkel, például, hogy lopjunk el egy márkás whiskey-t, mert anélkül az egyikőjük egyszerűen nem tud élni, mi pedig ezért törünk be egy random családi házba, ahol két ember mászkál körbe-körbe, és centimétereken múlik a lebukásunk. Totálisan megéri.

Az irányítás elmegy. Tipikus Unity Engine gagyizás, de ezt ennyi év után már megszoktam annyira, hogy ne zavarjon. Ebből következően a játék bugos, problémás, inkonzisztens dolgok történnek, akár folyamatosan is, de a visszatöltés nagyrészt megoldja ezeket. A töltési idő picit aggasztó, de a legutóbbi patch ezt valamelyest orvosolta. Ezen felül az sem segít sokat, hogy menteni csak telefonfülkéknél lehet, és néhol az auto-save nincs a helyzet magaslatán. Nem hatalmas problémák ezek, inkább afféle frusztráló kis butaságok, pont, mint kocsink vezetése. Igen, van benne ilyesmi, és ahogy korábban is említettem, tipikus Unity Engine gagyizás megy. Persze vehetsz sokkal menőbb kocsikat, és azokkal szenvedhetsz az úgynevezett "nyílt világban".

Piti szélhámos, kleptomán pénztáros

Azért idézőjeles ez a "nyílt világ", mert tény és való, hogy szabadon kolbászolhatunk a házak között, meg egy picit erre-arra, de semmi nincs ott, és látványosak a láthatatlan falak is. Egyszer próbáltam csak tényleg jobban felfedezni a környéket, körbejárni mindent, de aztán hamar letettem róla. A “kisvárosban”, ahol kezdünk, először nagyjából egy tucatnyi épület érhető el, ami később bővül majd egy tényleges kisvárossal, és igazán onnan indul be az egész játék. Az első 2-3 óra nevezhető egyfajta tutorial szekciónak is a keményebb melók előtt. A legelső Heist is olyan, hogy a kocsma tulajdonosának el kellene lopni két rekesz sört a benzinkútról, amihez egy komoly tervezést nem igénylő tervet eszelünk ki: megmásszuk a benzinkutat és hátulról behatolunk egy kulccsal, amit valaki kint hagyott egy dobozon. Tolvajnak születni kell, gyerekek!

Persze később ezek a melók komplikálódnak, de mivel a lopakodási és lopási mechanikák nem túlzottan élvezetesek, se nem kidolgozottak, nem nevezném hosszútávon élvezetesnek a dolgot. Talán, ha 1-2 órát leül elé az ember, aztán pár nap múlva folytatja, úgy működhet. A helyi korrupt rendőrtől vehetünk mindenféle információkat arról, hogy pontosan melyik lakó hol tartózkodik a nap folyamán, és ezzel megkönnyíthetjük a betöréseink tervezését. Mr. Kálmán nincs otthon éjszaka, mert csak, tehát éjszaka sokkal könnyebb lesz kirámolni Kálmán bakelitgyűjteményét. Ha épp reggel ér minket a lopási késztetés, a dolgunk egyszerű: beszállunk kis kocsinkba, és áttekerjük szépen a nap hátralévő részét, átvedlünk tolvaj-gúnyánkba, és meglátogatjuk Kálmán családi házikóját. Ha rajtakapnak, még elmenekülhetünk, viszont a bűnlajstromunk növekszik, és komolyabb ellenállásra, illetve rendőri jelenlétre számíthatunk minden elbaltázott tolvajlás után. Betörésről-betörésre oldjuk fel az újabb eszközöket, amik segíthetnek minket a behatolásban. Egy szimpla kalapáccsal kezdünk, de ahogy haladunk tovább, megvásárolhatjuk minden idők legdrágább feszítővasát is, ami pont nem annyira hasznos, mint Gordon Freeman mesélte. Minden eltulajdonított tárgyért jár az XP, illetve, ha az ószeresnél elpasszoljuk őket, akkor a lóvé is. Persze kombózódva kapjuk a tapasztalati pontokat is, mert ha nagyon ügyesen sompolyogtunk, akkor bizony jár az extra tapasztalat. Szintlépésért pontokat kapunk, amiket a kicsi (és majdhogynem teljes mértékben haszontalan) skill-fán szórhatunk el. 

Kilopták a lábam alól a talajt

Visszatérő problémám volt a világ alá beesés. Nagyjából óránként egyszer megtörtént, főleg mikor a betört lakások tulajával kezdtem kőkemény dulakodásba. Hangos anyázás mellett a leggyakoribb látvány a pálya alulró való megtekintése volt ilyen helyzetekben – szerencsére nem volt ilyen interakcióból vészesen sok. Ami már szomorúbb, hogy úgy összességében nem volt sok bármiféle interakcióból sem. A kevés NPC közül némelyik szinkronizálva van, és úgy beszél hozzánk, ami hiba, mert annyira rettenetes az összes hang, hogy inkább tanultak volna a jó öreg JRPG-ktől, és pakolták volna tele pittyegéssel az egészet. Az ellopható dolgok nagy része folyamatosan ismétlődik. Az, hogy mindenkinél van legalább egy diktafon, számomra érthetetlen, illetve, hogy a palacsintasütőt miért lehet ellopni, az egyéb konyhai eszközöket meg miért nem, az megint csak jó kérdés. Kevés a búvóhely is, ahová a járőröző rendőrök, vagy bárkik elől félre tudsz vonulni. Egy-két kuka, egy-két szekrény, ami búvóhelyként szolgál, és ennyi. Az épületekbe bejutás általában egy irányból lehetséges, vagy ha nem, akkor minden más irány nagyjából ugyanaz. Zéró változatosság, zéró ötlet.

Nem akartam túl negatív lenni, mert mindezek ellenére elvoltam ezzel a címmel. Nem fogok vele álmodni, nem fog eszembe jutni évek múlva, de azért amíg nálam járt, lekötött annyira, hogy ne hagyjon bennem rossz szájízt. Szórakoztató, de végtelenül bugyuta kis indie játék az American Theft 80s, ami teljes árat nem ér, de valami leárazás esetén simán berántható. Kleptomániások előnyben!