A 2012-es év elejétől kizárólag a versenyjátékokra fókuszáló Codemasters napjaink legjobb autós címeit szállítja. Náluk vannak ugyebár az F1 játékok jogai, ők készítették a népszerű Race Driver: GRID-et, valamint ők indították el az útján a modernkori Colin McRae játékokat. Valószínűleg a készítők sem gondolták, hogy ekkora sikereket lesz képes elérni a DiRT széria, az pedig főleg meredeknek tűnhetett, hogy a híres raliversenyző nevével elstartolt sorozat 5 év után egy eszetlen roncsderbis címmé fog válni. Pedig ez történt, hiszen a Showdownban a látványvilágot leszámítva egyetlen olyan elem sincs, ami akár egy kicsit is emlékeztetne a mondhatni legendás rali játékra. Persze egy dolgot minden esetben szem előtt kell tartani: ez a rész nem a következő, igazi folytatás, hanem csupán egy remix-epizód, amely a meglévő pályákat és játékelemeket kombinálja össze. Már az első másodperctől érezni lehet rajta, hogy nem törték magukat a készítők, hogy forradalmian új dolgokat vigyenek a játékba; ha másra nem, legalább arra jó ez az epizód, hogy elszórakozzunk a DiRT 4 érkezéséig, illetve, hogy bevezetésre kerüljön az egyébként igencsak jónak ígérkező RaceNet. Természetesen nem kell rögtön leírni a Showdownt, nincs okunk komolyabban fanyalogni, pusztán azért lehet kissé kellemetlen a szájíz, mert nem ezt a minőséget és hozzáállást szoktuk meg a fejlesztőbrigádtól.

Indítsd!

A prezentálással és hangulatteremtéssel természetesen nincs probléma, hiszen a Codemasters mestere annak, hogy miként kell már pusztán a menüvel érdekessé tenni a játékot. Már az első indítást követően érezhető, hogy a körítésre nagy hangsúlyt fektettek, és mindent az őrült roncsderbis világ hangulata szerint építettek fel. A mozgó, animált főmenü továbbra is baromira látványos, viszont egyértelműen a DiRT2 fesztiválos motorhome-ja lett volna az igazi telitalálat. Természetesen nem ettől lesz jó, esetleg rossz egy játék, csupán arról van szó, hogy ha már az egész Showdownt a szponzorokkal gazdagon megszórt parádé köré építik fel, akkor az egészet egy kis munkával, egy fokkal érdekesebbre is megcsinálhatták volna. 

Az új DiRT epizód gerincét továbbra is a karrier mód adja, ahol 4 különálló bajnokság kap helyet egyenként 13 versennyel. Az elérhető játékmódokról külön dobozban is írunk, dióhéjban annyit kell tudni, hogy az egyszerű körversenyek különböző kombinációi mellett a roncsderbi, illetve a Gymkhana kapott még helyet. Ezek megfelelő mennyiségben vannak adagolva, így nem érezzük azt, hogy erőltetnék az egyik, illetve a másik módozatot. A DiRT 3-ban lehetőségünk volt arra, hogy a számunkra nem tetsző szériákat átugorjuk, viszont itt évadonként csupán egyet hagyhatunk ki. Minden egyes bajnokság végén egy versenysorozatot is szükséges teljesítenünk, amely megnyerésével lehetőséget kapunk arra, hogy újabb járműveket vásárolhassunk magunknak.

Géppark

Ha már az autóknál tartunk, akkor megemlíthetjük, hogy ezúttal nemcsak valós márkákkal fogunk versenyezni, hanem különböző fantáziamodelleket is kapunk. Az egyes szakágaknak mindig csak egy adott kategóriájú géppel vághatunk neki, amelyek három csoportba vannak szétosztva: verseny, derbi, gymkhana – az adott versenykategóriát pedig értelemszerűen csak meghatározott járgánnyal kezdhetjük el. Eleinte csak alig néhány darab kocsi fog a rendelkezésünkre állni, viszont ahogy folyamatosan teljesítjük a versenyeket, úgy fog bővülni a járműpark. A kocsik ezúttal nem automatikusan nyílnak meg, hanem nekünk kell megvásárolni a különböző típusokat, amelyek három szempont szerint (teljesítmény, erősség, kezelhetőség) vannak bekategorizálva. Bár a testreszabhatóság, valamint a tuningolás nem érhető el, mégis lehetőségünk van arra, hogy különböző szintű fejlesztéseket vásároljunk az autóinkra. Azt meghatározzák számunkra, hogy az egyes kocsit meddig húzhatjuk fel, így nem lesz olyan, hogy egy mindent vivő, abszolút leggyorsabb és legerősebb kocsit alkossunk. Saját festést ezúttal sem hozhatunk létre, viszont jó néhány előre legyártott és rendkívül ízléses külsőt kapunk, így biztosan nem fog unalmassá válni egyik modell sem. Az autógyűjtés élvezetétől sajnos ezúttal megfosztottak bennünket, mivel alig néhány darab valódi jármű kapott helyet a Showdownban (az már a másik gond, hogy rendre a legunalmasabb modellekkel találkozhatunk).

Ismerős

A gyér felhozatal a helyszínekre is igaz, hiszen alig egy-két új, eddig ismeretlen aszfaltcsík áll rendelkezésünkre. A már meglévőek természetesen apróbb kozmetikázáson estek át, emellett a nyomvonalon is formáltak, de az igazi DiRT veteránoknak néhány kanyar után rögtön fel fog tűnni, hogy ezeken a pályákon már koptattuk a gumikat. A napszakok megváltoztatásán kívül annyit alakítottak a készítők, hogy ugratókkal és kisebb-apróbb akadályokkal tűzdelték tele az arénákat, viszont ez nagyon kevés ahhoz, hogy elégedettek legyünk. Míg valamelyik előző epizódban egy sima Rallycross kihívásnak adott otthont egy helyszín, addig itt egy teljesen más játékmódban kell majd nekivágnunk a versenyeknek. A pályák a stílusukat tekintve többé-kevésbé hasonlítanak egymásra, így a kellő mértékű változatosság is ugrott, amely egy bizonyos idő után olyan érzést eredményez, mintha állandóan ugyanazokon a helyeken kéne megküzdenünk az ellenfelekkel. A DiRT 2-ből és 3-ból is tudnék minimum három-négy olyan aszfaltcsíkot mondani, amely abszolút emlékezetes maradt, viszont a Showdownban még a menüben keresgélve is nehéz lenne ilyet találni.

Fesztiválozás

A hangulatot tekintve már egy fokkal jobb a helyzet, hiszen a Codemasters tudja, hogy miként kell felépíteni egy ilyen autós játékot. Ahogy korábban említettem, ez az epizód is a fesztiválos világot tekinti az alapnak, ami ezúttal főként a roncsderbis versenyek köré összpontosul. A pályákon különféle lángcsóvák és tűzijátékok adják meg az alaphangulatot, a kocsikról leszakadó alkatrészek és füstülő járművek pedig még inkább hozzájárulnak ahhoz, hogy valóban úgy érezzük, itt tényleg egy másik világba csöppentünk bele. A pályákon elszórt autógumik és különféle hordók leginkább csak azt a célt szolgálják, hogy még inkább megteremtsék a káoszszerű hangulatot, viszont mégis van abban valami egészen érdekes, hogy a verseny végére sok esetben csak a szemét és a roncs autók maradnak. A készítők még a legjelentéktelenebbnek tűnő dolgokra is odafigyeltek, így a nagyobb ütközésnél azonnal elérhető visszajátszás is a Crashback nevet kapta. Látvány szempontjából abszolút kielégítően teljesít a Showdown, viszont az előző részekhez képest komolyabb előrelépésre senki ne számítson. Az arénák grafikai színvonala megmaradt, a kocsik kinézete szintén nem fejlődött, viszont még mindig azt tudjuk mondani, hogy a program teljesen korrektül fest. Az audio rész esetében semmi igazán kiemelkedővel nem találkozhatunk, hiszen sem a zenék, sem pedig az egyes effektek nem sikerültek igazán ütősre.

Világháló

A DiRT Showdown már az első másodperctől azt szeretné, hogy állandóan online legyünk. Ha internetkapcsolat nélkül játszunk, akkor szó szerint perceket vesz el, hogy minden egyes elindítást követően áthámozzuk magunkat a felugró üzeneteken. Ezúttal tényleg jobban járunk, ha az elejétől fogva a netre kötjük a gépet, hiszen akkor legalább békén hagy a program. Persze ha már felcsatlakozunk a világhálóra, akkor érdemes kihasználni az elérhető szolgáltatásokat is, mivel csak így lesz teljes az élmény. A RaceNet nevű újdonságról külön dobozban is írunk, ezért itt most csak annyit említenék meg, hogy a Codemasters Racing nagyon jól tette, hogy meglépte a dolgot, különösen, hogy a jövőben minden egyes autós játékuk támogatni fogja ezt a szolgáltatást. Visszakanyarodva az új DiRT online szekciójához, azt kapjuk, amire látatlanban is számítani lehet, hiszen a módozatokat tekintve a Showdown Tour versenyei köszönnek vissza ránk. Természetesen barátainkkal játszva még inkább szórakoztató a játék, különösen akkor, ha az előző részekben is elérhető csapatalapú (Transporter, Speed Skirmish és a Smash & Grab) megmérettetéseket választjuk. Ideig-óráig képes lesz lekötni bennünket a multiplayer rész, de sajnos itt is visszaköszön az, hogy kevés pálya és kevés autó érhető el, így alig néhány nap után még a legnagyobb rajongók számára is unalomba fullad a dolog. 2012-ben már többet kell nyújtani attól, hogy az egyjátékos módot az internetre visszük, arról már nem is beszélve, hogy a 8 fő továbbra is nagyon kevés.

Csak a gáz

Tény, hogy a DiRT 3 sem indult el a szimulátoros megközelítés felé, azonban a Showdown – nem meglepő módon – még inkább az arcade vonalat képviseli. Természetesen furán venné ki magát a realitásra törekedő derbi cím, viszont sok esetben érezhető, hogy bizony jelentősen lebutították a játékot. A kanyarok bevételéhez a féket csak nagyon ritkán kell használni és bőven elég az, ha a megfelelő pillanatban elvesszük a gázt. Egyébként a valóságtól elrugaszkodó játékmenet már rögtön a képernyőn is feltűnik, hiszen a sebességet és a megtett kilométereket jelző óra helyett az életerőnket, valamint az elérhető nitró mennyiségét látjuk kijelezve (bár utóbbi a sorozat történetében először van jelen, azért mégsem kell tőle hasra esni). Az irányításban is észrevehető az, hogy a készítők próbálták a lehető legegyszerűbbre hangolni a kezelést, mivel nagyjából egy-két verseny elég ahhoz, hogy azonnal ráérezzünk az irányításra. Kontrollerrel hibátlanul játszható a játék, ami mellett a kormány is támogatott periféria, de azt valamiért mégis nehezen tudom elképzelni, hogy valaki mégis az utóbbi mellett teszi le a voksát. Az autók eltérő viselkedése érezhető, viszont ennek nincs komolyabb jelentősége, mivel minden esetben a kinézet alapján fogjuk eldönteni, hogy mivel vágunk majd neki az adott versenynek. Hatalmas feketepontként jegyezhetjük fel azt, hogy a belső nézet a kukába került, és összesen csak két (egy motorháztetős és egy klasszikus külső) kameraállást érhetünk el. 

Ez kevés

Bár előítéletek nélkül ültem neki a DiRT Showdownnak, a teszt elkészítésének végére mégis sikerült meggyőzni magam, hogy nem sikerült túl jól ez a játék. Természetesen az átlagból még így is bőven kiemelkedik, viszont az eddigi részek tudtak annyi újdonságot és fejlődést felmutatni, hogy elégedetten állhattunk fel utána. Nem az a gond, hogy ennyire elszakadtak a rali és az offroad versenyek világától, hanem az, hogy kevés újdonságot sikerült belepréselni ebbe az epizódba. A tartalmi hiányosságok (kevés pálya, autó és verseny) mellett előfordul néhány abszolút érthetetlen változtatás is, amelynek okát tényleg nehéz megérteni. Egyértelműen felületes lett a Showdown, amely láthatóan csak azért készült el, hogy a már meglévő játékelemek felhasználásával a kiadó némi bevételre tudjon szert tenni a következő autós játékuk érkezéséig. Ez most így sikerült, a rajongók pedig továbbra is várjanak a DiRT negyedik részére.

Galéria
Kattints a galéria megtekintéséhez!