Sajnos 2006-ban ez az igen visszafogott audiovizualitás még sokkal szembetűnőbb, mint egy éve volt (köszönhetően például az Age of Empires 3-nak), így a kiegészítőben még nehezebben fedezzük fel a játék belső szépségeit. A „kép a képben” szisztéma, a hadjárattervezés és az átlátható, könnyen kezelhető erőforráskezelő rendszer a kiegészítőben is fantasztikusan jól működik, csak éppen egyszer már rájuk csodálkoztunk, most legfeljebb az AoE3 után hat felüdülésként (bár inkább az a furcsa, hogy miért nem koppintották le az egészet az Ensemble-s fiúk). A Mad Docnál érzésem szerint a designerek kicsit kifogytak az ötletekből, vagy a harmadik részre tartogatják azokat… A kiegészítő lemez három hadjárattal, négy új néppel és néhány apró technikai újítással nyújt csupán többet az alapjátéknál.

Egyiptom, Franciaország, és egy kis plágium


Kissé arcátlan húzásnak tűnhet, de az Art of Supremacy gond nélkül lenyúlta az Age 3 pályákon elszórtan megtalálható indiánok, törzsek rendszerét, sőt kicsit tovább is fejlesztette: teljesen beolvaszthatjuk őket birodalmunkba, néhány új lehetőséggel gazdagodva ezáltal. A négy új népcsoport közül kettő a mostanában divatos afrikai vonalat képviseli, ezek kinézete és egységei némiképp üdítően hatnak az alapjáték európai túlsúlya után - bár néhány korszak után eléggé elvesztik egyéniségüket. Egyiptom-rajongó lelkemnek mindenesetre nagyon tetszett kedvenc civilizációm hajnalának bemutatása, bár ezt ellensúlyozta utána a már milliószor felelevenített, halálosan unalmas napóleoni háborúk kora. A maszáj civilizáció közeljövőben játszódó küzdelmei a betolakodók ellen élvezeti faktorban a két korábbi hadjárat között helyezkedik el valahol félúton. A három kampány pályái átlagos színvonalat képviselnek, a pályatervezők tisztességes iparosmunkát végeztek: nagy megkönnyebbülés, hogy a térképek többsége sokkal nagyobb az Age3 térképeinél, és nincs is annyira behatárolva a terjeszkedésünk, fejlődésünk.