...és persze a gonosz (ezúttal kék csápos-kocsonyás izé alakját felvevő) idegen lények is megpróbálnak majd beleköpni a levesünkbe, ahogy az már lenni szokott. De miről is szól a játék? Nos, az események egy pontosan nem meghatározható időpontban kezdődnek. Naprendszerünkben óriási háború dúl már évtizedek óta, amelyben törvényszerűen az egyik fél végül felülkerekedik, a másik pedig -- végső, elkeseredett lépésként -- öt óriási hajóval kitelepíti embereit a Sirius szektorba. Négy űrjármű rendben meg is érkezik, az ötödik azonban eltűnik, és senki nem tud róla semmit. Eltelik nyolcszáz év, az emberiség benépesíti a szektort, kiépíti a kereskedelmi útjait, terraformálja a különböző világokat. Egyszer aztán a Freeport 7 nevű állomást ismeretlen hajók elpusztítják. Csak néhány túlélő marad, köztük a játékos, Edison Trent is, aki ekkor mondhat búcsút élete üzletének. A bárban találkozik Jun’ko Zane (Juni) biztonsági tiszttel, innentől pedig egymást követik az események, melyek között szerepel majd árulás, üldözés, óriási űrcsaták és a fent említett idegen lények inváziója. Azt hiszem, egy ilyen játéknak ennél jobb alapozás nem is kell, az izgalom garantált.
Ráadásul a játékmechanizmus, amit az egész alapötlet körítésként kapott, kifejezetten jól sikerült. Kezdjük rögtön azzal, hogy senki nem erőszakol ránk semmit, vagyis szabadon választhatunk, hogy kereskedünk, űrkalózokat vadászunk, vagy csak simán repkedünk össze-vissza. A Freelancer tehát alapjaiban űrszimulátornak tekinthető, de -- és emiatt senki ne ijedjen meg! -- van benne egy csepp a szerepjátékok világából is, bár ez kimerül annyiban, hogy a játékos szintet lép az általa összegyűjtött creditek (a játék hivatalos pénzneme) függvényében, és hogy bizonyos felszereléseket és hajókat nem vehet meg azonnal, illetve (egy érdekes húzásnak köszönhetően) a történetszálban soron következő megbízást mindig csak akkor vállalhatja el, ha már elérte a következő szintet. Így tehát ha folytatni akarjuk a cselekményt előre mozdító küldetések sorát, kénytelenek leszünk vagy kereskedéssel, vagy zsoldosmelókkal, esetleg mindkettővel megszerezni a megfelelő mennyiségű készpénzt.
Az űrállomások és bolygók bárjaiban különböző fajta megbízatások közül válogathatunk. Ezek közt szerepel fejvadászat, amikor az adott rendszeren belül el kell kapnunk valakit, hajóvadászat, amikor a megjelölt hajókat kell eltenni láb alól, valamint olyan missziók is, amikben egy űrállomást vagy egy hajó rakományát kell a levegőbe repítenünk. Sajnos ezek tényleg nem jók másra, mint a pénzszerzésre, ugyanis az egyik szó szerint olyan, mint a másik, sok fantázia nincs bennük: odamegy az ember a kijelölt pontra, kilövi a rátámadó hajókat, majd bezsebeli a kitűzött jutalmat.
A másik lehetőség vagyonunk gyarapítására -- mint már fentebb említettem -- a kereskedés. Mivel mindenhol, ahol leszállhatunk, különböző árajánlatokat kapunk az áruinkra (ezek az árak nem változnak), ezért ha találunk egy jövedelmező kereskedelmi utat, akkor nyugodtan végigmehetünk rajta akárhányszor. Természetesen lehetséges, hogy találunk majd egyforma árakkal rendelkező kereskedőket, de ezen ne lepődjünk meg, mivel a bejárható terület óriási. Csak egy rendszeren átrepülni legalább tizenöt percig tartana a leggyorsabb hajóval is, épp ezért a készítők beépítették az úgynevezett „ugrókapukat.” Ezeknek lényege, hogy gyorsan átrepítenek minket az aktuális naprendszer egyik végéből a másikba, illetve két naprendszer között is ezek segítségével tudunk közlekedni.
Az űrhajók irányítása egyébként eléggé rendhagyó. Mivel a program nem támogatja a botkormányokat, ezért marad számunkra az egér. Alaphelyzetben a célkereszt a képernyő közepén helyezkedik el (ezt követik a fegyverek, és ennek az irányába lövünk, illetve a kilőtt rakéták is ez után mennek, mint lepke a fény felé), majd amennyivel elmozdítjuk az egeret bármilyen irányba, annyival fog kitérni űrjárgányunk az egyenes irányból. Ezenfelül azt érdemes még megjegyezni, hogy alapértelmezésben a jobb egérgombbal lövünk, a ballal pedig kijelölhetjük a tárgyakat, amire rálátunk. Mivel a célpontjaink általában mozgó tárgyak, ezért nem pontosan rájuk, hanem mindig egy picit eléjük kell céloznunk, hacsak nem pont felénk, vagy tőlünk egyenesen elfelé mozognak. Gondunk szerencsére nem lesz a célzással, mivel a program egy kis kereszttel jelzi számunkra, hogy hova kell húzni az egerünket.
Bár a grafikára panaszkodni viszonylag kevés helyen lehet, azért a textúrák a „tűéles” kategóriától igencsak messze járnak: néhol homályosak és itt-ott bizony elnagyoltak. Mit szépítsük, ez egy viszonylag régi játék. Mindez legjobban az olyan átvezető videókon látszik, amikben nem csak űrhajók szerepelnek -- a karakterek darabos, robotszerű mozgása hagy némi kívánnivalót maga után. A nyílt űrben játszódó jelenetek viszont jó pár mai programmal szemben is megállnák a helyüket.
Az állomások és űrhajók elég szépen ki vannak dolgozva, legyen szó a legkisebb műholdról, vagy akár a legnagyobb zászlóshajóról. Az űrjárműveknek viszont van egy olyan hátránya, ami egyeseket igencsak zavarhat: ez egy főként külső nézetes játék, és bár át lehet váltani kabinnézetre, ezt a szekciót kicsit elnagyolták a fejlesztők. Ami még erősíti az összképet, az nem más, mint a csillagrendszerek egyedisége. Több helyen roncsmezők, aszteroidaövek és jégfelhők borítják a térképet, de az sem ritkaság, hogy a felsoroltak közül egy sincs a környéken. Itt viszont muszáj megemlítenem az aszteroidák egyik fő hiányosságát, tudniillik, hogy nincs elég modell belőlük a játékban, így hamar feltűnhet, hogy már harmadszor kerüljük ki ugyanazt a szikladarabot. Érdekes még, hogy a robbanások is két véglet között mozognak: vagy nagyon csúnyák, vagy szemgyönyörködtetően szépek. Összességében tehát elmondhatjuk, hogy a Freelancer élvezhető megjelenéssel bír, pár apróbb hibát leszámítva.
Zenei téren nagyon emlékezetes élményre ne számítsunk. Bár a játék hangulatához illő hanganyagot tökéletesen eltalálták, a játékidő 90 százalékában nem is fogjuk észrevenni, hogy szól valamilyen muzsika, a fennmaradó 10 százalék alatt pedig azon álmélkodunk, hogy mennyire a helyzethez illő dallamokat hallunk -- ez általában az akciójelenetek alatt fordul elő. Az űrhajók, fegyverek és egyéb szerkezetek hangjai szerintem kifejezetten jól sikerültek, természetes hatást keltenek.
Szerencsénkre a szereplők hangjának kiválasztásakor sem nyúltak mellé a készítők. Szinte minden karakterhez passzol az orgánuma, és alig fordul elő olyan, hogy nem érthető rendesen az adott szöveg. Itt azért meg kell jegyeznem, hogy a világot járó rengeteg hajóhoz csak kevés szinkronhang társul, szóval gyakran fogjuk ugyanazokat hallgatni újra és újra.
A felsorolt apróbb hibák ellenére a Freelancerrel bizony sok kellemes órát lehet eltölteni, és ezt a játékidőt -- mint minden hasonló játéknál -- drasztikusan ki tudja tolni a multiplayer lehetőség, valamint az a rengeteg, játékosok által kreált mod és egyéb kiegészítő, ami mostanra felhalmozódott. Őszintén remélem, hogy nem húztam le nagyon a játékot, egyrészt, mert nem az volt a célom, másrészt, mert nem is érdemli meg. A Digital Anvil alkotását csak ajánlani tudom mindenkinek.
Űrhajón szállni élvezet!
Ráadásul a játékmechanizmus, amit az egész alapötlet körítésként kapott, kifejezetten jól sikerült. Kezdjük rögtön azzal, hogy senki nem erőszakol ránk semmit, vagyis szabadon választhatunk, hogy kereskedünk, űrkalózokat vadászunk, vagy csak simán repkedünk össze-vissza. A Freelancer tehát alapjaiban űrszimulátornak tekinthető, de -- és emiatt senki ne ijedjen meg! -- van benne egy csepp a szerepjátékok világából is, bár ez kimerül annyiban, hogy a játékos szintet lép az általa összegyűjtött creditek (a játék hivatalos pénzneme) függvényében, és hogy bizonyos felszereléseket és hajókat nem vehet meg azonnal, illetve (egy érdekes húzásnak köszönhetően) a történetszálban soron következő megbízást mindig csak akkor vállalhatja el, ha már elérte a következő szintet. Így tehát ha folytatni akarjuk a cselekményt előre mozdító küldetések sorát, kénytelenek leszünk vagy kereskedéssel, vagy zsoldosmelókkal, esetleg mindkettővel megszerezni a megfelelő mennyiségű készpénzt.
Az űrállomások és bolygók bárjaiban különböző fajta megbízatások közül válogathatunk. Ezek közt szerepel fejvadászat, amikor az adott rendszeren belül el kell kapnunk valakit, hajóvadászat, amikor a megjelölt hajókat kell eltenni láb alól, valamint olyan missziók is, amikben egy űrállomást vagy egy hajó rakományát kell a levegőbe repítenünk. Sajnos ezek tényleg nem jók másra, mint a pénzszerzésre, ugyanis az egyik szó szerint olyan, mint a másik, sok fantázia nincs bennük: odamegy az ember a kijelölt pontra, kilövi a rátámadó hajókat, majd bezsebeli a kitűzött jutalmat.
A másik lehetőség vagyonunk gyarapítására -- mint már fentebb említettem -- a kereskedés. Mivel mindenhol, ahol leszállhatunk, különböző árajánlatokat kapunk az áruinkra (ezek az árak nem változnak), ezért ha találunk egy jövedelmező kereskedelmi utat, akkor nyugodtan végigmehetünk rajta akárhányszor. Természetesen lehetséges, hogy találunk majd egyforma árakkal rendelkező kereskedőket, de ezen ne lepődjünk meg, mivel a bejárható terület óriási. Csak egy rendszeren átrepülni legalább tizenöt percig tartana a leggyorsabb hajóval is, épp ezért a készítők beépítették az úgynevezett „ugrókapukat.” Ezeknek lényege, hogy gyorsan átrepítenek minket az aktuális naprendszer egyik végéből a másikba, illetve két naprendszer között is ezek segítségével tudunk közlekedni.
...ki tudja, hol áll meg
Nem szabad elfelejtenünk a tényt, hogy az űrben nincs súrlódás, így ha kilövünk valamit, az addig repül, amíg világ a világ -- hacsak meg nem állítjuk. Erre a Freelancer készítése közben is odafigyeltek, ha tehát az úgynevezett „Engine kill” funkciót alkalmazzuk, a hajtómű ugyan kikapcsol, de a hajónk tovább száguld, amíg csak le nem lassítunk. (Bár lassulni lassul, csak nagyon lassan).
Galaktikus látvány
Bár a grafikára panaszkodni viszonylag kevés helyen lehet, azért a textúrák a „tűéles” kategóriától igencsak messze járnak: néhol homályosak és itt-ott bizony elnagyoltak. Mit szépítsük, ez egy viszonylag régi játék. Mindez legjobban az olyan átvezető videókon látszik, amikben nem csak űrhajók szerepelnek -- a karakterek darabos, robotszerű mozgása hagy némi kívánnivalót maga után. A nyílt űrben játszódó jelenetek viszont jó pár mai programmal szemben is megállnák a helyüket.
Az állomások és űrhajók elég szépen ki vannak dolgozva, legyen szó a legkisebb műholdról, vagy akár a legnagyobb zászlóshajóról. Az űrjárműveknek viszont van egy olyan hátránya, ami egyeseket igencsak zavarhat: ez egy főként külső nézetes játék, és bár át lehet váltani kabinnézetre, ezt a szekciót kicsit elnagyolták a fejlesztők. Ami még erősíti az összképet, az nem más, mint a csillagrendszerek egyedisége. Több helyen roncsmezők, aszteroidaövek és jégfelhők borítják a térképet, de az sem ritkaság, hogy a felsoroltak közül egy sincs a környéken. Itt viszont muszáj megemlítenem az aszteroidák egyik fő hiányosságát, tudniillik, hogy nincs elég modell belőlük a játékban, így hamar feltűnhet, hogy már harmadszor kerüljük ki ugyanazt a szikladarabot. Érdekes még, hogy a robbanások is két véglet között mozognak: vagy nagyon csúnyák, vagy szemgyönyörködtetően szépek. Összességében tehát elmondhatjuk, hogy a Freelancer élvezhető megjelenéssel bír, pár apróbb hibát leszámítva.
Űropera
Zenei téren nagyon emlékezetes élményre ne számítsunk. Bár a játék hangulatához illő hanganyagot tökéletesen eltalálták, a játékidő 90 százalékában nem is fogjuk észrevenni, hogy szól valamilyen muzsika, a fennmaradó 10 százalék alatt pedig azon álmélkodunk, hogy mennyire a helyzethez illő dallamokat hallunk -- ez általában az akciójelenetek alatt fordul elő. Az űrhajók, fegyverek és egyéb szerkezetek hangjai szerintem kifejezetten jól sikerültek, természetes hatást keltenek.
Szerencsénkre a szereplők hangjának kiválasztásakor sem nyúltak mellé a készítők. Szinte minden karakterhez passzol az orgánuma, és alig fordul elő olyan, hogy nem érthető rendesen az adott szöveg. Itt azért meg kell jegyeznem, hogy a világot járó rengeteg hajóhoz csak kevés szinkronhang társul, szóval gyakran fogjuk ugyanazokat hallgatni újra és újra.
Juni out!
A felsorolt apróbb hibák ellenére a Freelancerrel bizony sok kellemes órát lehet eltölteni, és ezt a játékidőt -- mint minden hasonló játéknál -- drasztikusan ki tudja tolni a multiplayer lehetőség, valamint az a rengeteg, játékosok által kreált mod és egyéb kiegészítő, ami mostanra felhalmozódott. Őszintén remélem, hogy nem húztam le nagyon a játékot, egyrészt, mert nem az volt a célom, másrészt, mert nem is érdemli meg. A Digital Anvil alkotását csak ajánlani tudom mindenkinek.
A küldetések tényleg viszonylag egy kaptafára mennek, de oda kell figyelni, mert ripityára lőnek, ha bénáskodunk.
Ami nagyon tetszett még, ha szétlövünk egy ellenfelet, az is előfordulhat, hogy a törmelékek között egy-egy fegyvert, energiacellát, rakományt, pajzsgenerátort találunk. Ezeket be tudjuk húzni a hajóba egy vonósugárral (éjjen a Star Trek).
Óriási a világ és ezt tessék szó szerint érteni! Azt csinálsz, amit csak akarsz.
Követendő példa lenne ez sok mai játéknak!
Szerintem marhajó, mindenkinek csak ajánlom.
Ja és nem a grafikát kell nézni, mert lóf..t se érdekli, hanem a tartalmat, az pedig jócskán akad.