Aki YouTube-on és Twitchen gyakran néz tartalmakat, az 2017-ben esélyesen belefutott valamilyen Hello Neighbor-videóba, hiszen a játék hatalmasat ment. Early Accessben indult, aztán szépen lassan kapta az egyre nagyobb frissítéseket, bővítéseket és persze javításokat, amelyek által végül egy nagyon masszív rajongótábort alakított ki maga körül. Hogy mi is a Hello Neighbor? Nos, alapvetően egy lopakodós túlélőhorror – igen, ez a besorolása. De a véres vagy megbotránkoztató dolgokat mellőzi, és lényegében az egyetlen célod benne, hogy bejuss a rejtélyes szomszéd házába, aztán pedig kijuss onnan. A Hello Neighbor eltúlzott, karikatúraszerű karakterei, olykor egészen szürreális (már-már Tim Burton világába illő) képi világa és a folyamatos feszültség olyan egyveleget alkottak, amelyek miatt előfordult, hogy hárman ültünk össze hétvégente, és a kontrollert egymásnak adogatva fedeztük fel Mr. Peterson otthonát. A tinyBuild kiadó is látta a játék sikereit, úgyhogy jöhettek a folytatások. Spinoffokkal együtt hat év alatt összesen hét (!) Hello Neighbor-játék jelent meg, ami egészen durva eredmény, úgy meg pláne, hogy a hivatalos, számozott folytatás csak idén futott be, immár az Eerie Guest gondozásában. Volt szerencsém az alfa- és béta verziókhoz, majd a demót is kipróbáltam, és ezek alapján egészen nagy elvárásokkal ültem le a Hello Neighbor 2 elé, ugyanis lazán benne volt, hogy az eddigi tapasztalatok alapján itt most egy olyan második rész születik, amely rá tud kontrázni a szuper-népszerű elsőre – sajnos a végeredmény nem ez lett. Messze nem.
Pokoli szomszédok
A Hello Neighbor 2-ben egy oknyomozó újságírót alakíthatsz, aki Raven Brooks városában szaglászik Mr. Peterson után, akit összefüggésbe hozott több gyerek rejtélyes eltűnésével. Nos, a játékban az a legdurvább, hogy Mr. Peterson csak egy a többi fura alak közül, akiknek vaj van a füle mögött. A Hello Neighbor 2 ugyanis elődjével ellentétben immár egy komplett lakónegyedet a rendelkezésedre bocsájt, több házzal, és több egyedi karakterrel, akik mind-mind őriznek valamilyen piszkos kis titkot. Mindegyikőjük otthona meglátogatható, de nem lehet rögtön az elején bárhova betérni. Mivel húzódik egy sztoriszál is, ezt követni kell, és csak akkor lehet menni a következő házba, ha a játék már megengedi. Az alapkoncepció viszont nem sokat változott: ugyanúgy puzzle-feladványokat kell megoldani, tárgyakat gyűjteni, zárt ajtókon bejutni, és persze elkerülni, hogy az NPC-k elkapjanak. Nosztalgiától könnyes szemmel gondolok vissza azokra az időkre, amikor az első részben dobozokból építettem a tetőre tornyot, hogy azokon felugrálva ki tudjak vetődni a kerítésen túlra, mert most már semmi különösebb kihívást nyújtó puzzle nincs. Amik vannak, azoknak is elég rendesen visszavették a nehézségét, úgyhogy megakadni szinte lehetetlen.
A főszereplő kapott egy épkézláb intentory-t, amibe szépen lehet pakolgatni az összeszedett cuccokat, és végre a felkapaszkodás is jelen van, amiért az első részben a fél karomat odaadtam volna. A grafika szép, a színes, rajzfilmszerű, de a felszín alatt nyomasztó és egészen horrorisztikus látványvilág pedig még mindig megnyerő, ahogy a zenei aláfestés is. Felszerelésed része valamiféle drón-kamera, amit felküldhetsz, és kis képernyőn keresztül nézheted, hogy merre repked. Én ezt összesen nagyjából kétszer használtam, de lehet vele kísérletezni. Az egyik legnagyobb ígéret az volt, hogy a szomszédok a továbbfejlesztett mesterséges intelligenciának köszönhetően immár kifejezetten figyelik és tanulják a viselkedési mintáid, azaz nem érik be annyival, hogy mondjuk, bedeszkázzák azt az ablakot, amelyet betörtél, mert épp arra léptél meg előlük. Olyan MI-t ígértek a fejlesztők, amely miatt nem tudsz egyfajta taktikát újra és újra alkalmazni, hanem rá vagy kényszerítve az alternatív útvonalak keresésére, és a házak alapos kiismerésére – na, mindebből lényegében semmi nem valósult meg.
Az ellenfél mozgása bugos és bár random generált, többször vezet frusztráló helyzetekhez, mint korábban bármikor. Az egy dolog, hogy ha elkap, akkor ismét megúszod annyival, hogy kidob a ház elé, és próbálkozhatsz újra, de nekem konkrétan többször előfordult, hogy az NPC ki-be mászkált egy ajtón, épp ott, ahol rejtőzködtem. Nem nézte át a szobát, nem keresett, csak ki-be járkált percekig, mintha egy loopban ragadt volna, ha pedig az orra előtt ugrottam be egy dobozokkal elkerített rész mögé, egyszerűen csak állt és bámult. És ezekre a helyzetekre jelenleg nincs más megoldás, csak hogy hagyod magad elkapni.
Disturbia
Próbáld meg elképzelni azt a helyzetet, amikor az Alien Isolationben bebugol a xenomorf, és nem tudsz kijönni a szekrényből, mert ott járkál körbe-körbe – a Hello Neighbor 2-ben számos ilyen pillanat akad. Ha valaki el is kezd üldözni, simán lefutod, és pár másodperc múlva már nem is követ tovább – mintha szimplán elfelejtené, hogy mit csinált az előbb. Az első házak egyike épp a jól ismert bajszos bácsikáé, csak épp bűntett helyszíne, és két (a legutóbbi patch után már csak egy) rendőr vizsgálódik odabenn. Mivel a demóban ugyanez volt, itt már tudtam, hogy mit kell csinálni, de aztán továbbhaladva szembesültem vele, hogy egy ordas nagy átverés lett a játék. A korábbi verziók egy sokkal nagyobb nyitott világot ígértek, rengeteg érdekes karakterrel, és a Secret Neighborból ismerős The Guesttel, aki itt – kapaszkodj meg – csak egyetlen átvezetőben tűnik fel. Karakterekből az alapjátékban akad nagyjából öt, a nagy, nyitott világ pedig – ahogy említettem – eléggé zárt, és csak akkor mehetsz a következő házba, ha a játék megengedi. DLC-k már most elérhetők (egyiket sem ajánlom!), és a Hello Neighbor 2 biztosan kap még rengeteg ingyenes frissítést is, de 40 euróért ez nonszensz.
Sajnálom nagyon, mert imádtam az első részt, és még manapság is előveszem néha. A folytatásra viszont sokkal több mindent ígértek, az alfa és a béta verziókban konkrétan olyasmik voltak felvezetve, amik a teljes változatból egyszerűen ki lettek vágva (lásd: The Guest például, vagy a hiper-szuper, tanulni képes MI). Visszaolvastam egy kicsit az akkori értékeléseket, és lehet, hogy túlzás, de tényleg azt érzem, hogy az ígéreteknek a fele sem valósult meg. Jelenlegi állapotában a Hello Neighbor 2-t még a legnagyobb fanoknak sem tudnám jó szívvel ajánlani, mert ez egy befejezetlen, az ígéretekből szinte semmit meg nem valósító játék lett, PC-n pedig az optimalizáció siralmas. Konkrétan mindent le kellett vennem minimumra, hogy élvezhetően fusson, mindezt egy olyan gépen, amin a The Callisto Protocol is Magas-beállításokkal pörög. Ha imádod a szériát, és az első részből kívülről ismered Mr. Peterson házát, akkor egy jó tanács: várj még pár hónapot a folytatás megvételével. Addig olcsóbb lesz, és remélhetőleg javítják a hibákat is, illetve pótolják az elmaradt dolgokat. Mert ez így, ebben a formában jelenleg messze nem éri meg az árát.
