A Ubisoft enyhén szólva is erősen zárja ezt az évet, hiszen az elmúlt hetekben két AAA kategóriás nagyágyújuk is megjelent, az Assassin’s Creed Valhalla és a Watch Dogs: Legion, melyek ráadásul a pénztáraknál is igen jól teljesítenek. Ez azonban még nem minden, a franciák ugyanis december 3-án egy vadonatúj IP-vel is jelentkeznek az Immortals Fenyx Rising képében. A kérdés már csak az, hogy valóban egy egyedi játékról beszélhetünk, vagy csak a jól ismert Ubisoft-formula újrázásáról?

Üdv a nem annyira Arany Szigeten!

Az Immortals Fenyx Rising története a görög mitológia vad vidékére kalauzol el minket, ahol elég komolyan áll a bál. Typhon, minden titánok leggonoszabbika ugyanis sikeresen kiszabadult börtönéből, ahová még Zeusz vetette több száz évvel ezelőtt, majd egy hatalmas csatában legyőzte az elkényelmesedett isteneket, elhódítva tőlük otthonukat, az Arany Szigetet. Az összecsapást egyedül Zeusz ússza meg ép bőrrel, aki utolsó kétségbeesésében még Prométheuszt is felkeresi segítségért, azonban a titán szerint nem nekik, hanem egy egyszerű halandónak kell megoldania ezt az egész helyzetet.

Ez az egyszerű halandó pedig nem más, mint az általunk irányított Fenyx, aki pajzshordozóként szolgál egy görög csatahajón, egészen addig, míg egy brutális vihar szét nem zúzza a bárkát. Fenyxet ráadásul a hajótörés után pont az Arany Szigeten sodorja partra a tenger, ahol rövid úton rájön, hogy megpróbáltatásai még csak most kezdődtek igazán: ha ugyanis szeretné megmenteni az isteneket (és velük együtt az emberiséget), muszáj kardot ragadnia, és egymagában szembeszállnia a Tartarosz minden ocsmányságával és Typhonnal.

Toronymászás light

Alapjait tekintve az Immortals Fenyx Rising egy nyitott világú, RPG elemekkel feldobott akció/kalandjáték, amin, mondjuk úgy, elég erősen érződik, hogy a fejlesztők kedvelték a The Legend of Zelda: Breath of the Wildot. Maga az Arany Sziget már a kezdetektől fogva nyitva áll előttünk, azonban a felfedezésnek gátat szab állóképességünk, ami korántsem végtelen. Alapvetően elmondható, hogy az úszás, falmászás, sprintelés vagy harcolás mind-mind fogyasztja staminánkat, így ennek az értéke nagyban befolyásolja, hogy a térkép mely területeit tudjuk épp bejárni.

A gyakorlatban azonban egyáltalán nem érződik az, hogy a készítők lekorlátoznák, merre mehetünk, az Arany Sziget ugyanis kellően nagy és változatos, így mindig rengeteg felfedeznivaló vár ránk. Itt érdemes még megemlíteni a nagyszerűen sikerült pályadizájnt is. A térkép ugyanis hatalmas, de eltévedni tuti nem fogunk rajta: a fejlesztők nagy gondot fordítottak arra, hogy az érdekesebb helyek kiemelkedjenek a környezetükből, sokszor pedig az egyes pályaelemek is szépen vezetik a tekintetünket, hogy ne maradjunk le semmiről.

Ami pedig a játékmenetet illeti, zömében erre sem lehet panasz. Noha a Ubisoft-formula helyenként itt is visszaköszön (az egyes tájakat például egy-egy hatalmas szobor tetejéről fedezhetjük fel), de korántsem olyan fajsúlyosan, mint mondjuk egy Assassin’s Creed- vagy Far Cry-játékban. Az egyes küldetések alapvetően egymást követő harcokból, ügyességi részekből és logikai feladványokból állnak, és meglepően változatosnak mondhatóak, avagy mindig van bennük egy kis csavar vagy extra, ami miatt öröm teljesíteni őket.

Ezen a téren a harcok és az ügyességi részek elég átlagosnak mondhatóak, a logikai feladványok viszont kifejezetten erősre sikeredtek. Persze olyan végtelenül összetett és kőkemény fejtörőkre, mint amik például a The Witnessben voltak, nem érdemes számítani, de néha azért így is meg fogunk állni gondolkodni egy kicsit. Az pedig külön dicséretes, hogy a fejlesztők nem rágják a szánkba a rejtvények megoldását, hanem hagyják, hogy mi magunk jöjjünk rá, mit is kéne csinálnunk a rendelkezésünkre álló eszközökkel, hogy például kinyíljon egy ajtó.

Isteni humor

Ha teljesen őszinte akarok lenni, be kell vallanom, hogy én a különféle előzetesek alapján az Immortals Fenyx Rising humorától tartottam leginkább, ami nagyon gyerekesnek, nagyon túltoltnak érződött. Szerencsére a fejlesztők alaposan megcáfolták minden félelmemet, a játék ugyanis kifejezetten vicces, ráadásul a rengeteg poén az esetek túlnyomó többségében nem is megy át fárasztó és kínos ripacskodásba.

Alapvetően van itt minden az infantilis, szándékosan eltúlzott reakcióktól kezdve egészen a maró iróniával operáló beszólásokig, ez a mix pedig remekül működik, ráadásul elég sokszor utal a görög mitológia ismertebb toposzaira is. Legyen szó a küklopszok heves reakciójáról a Senkise név hallatán, vagy arról, amikor Zeusz leteremti a Pallasz Athéné szépségét és okosságát taglaló Prométheuszt, hogy óvatosabban beszéljen a lányáról, az Immortals Fenyx Rising legtöbb poénját nehéz legalább egy kis mosoly nélkül megállni.

A fejlődés tagadhatatlan?

A fentiek alapján az Immortals Fenyx Rising egy kifejezetten erős és élvezetes játéknak mondható, azonban van sajnos egy olyan vonulata is, ami sok ember kedvét elveheti a kipróbálásától, ez pedig a fejlődésrendszer. A kampány során ugyanis lehetőségünk lesz mindenféle apróságokat gyűjteni a nemesfémektől kezdve Zeusz villámain át egészen Kharón érméiig, ezeket pedig az Istenek Csarnokában Fenyx állóképességének, életerejének, skilljeinek vagy felszerelésének a fejlesztésére használhatjuk fel.

Ez eddig abszolút rendben is lenne, azonban a fenti erőforrások javát nem küldetések teljesítéséért, hanem különböző minijátékokért kapjuk, így karakterünk fejlesztése rendesen meg tudja akasztani a játékmenetet. Ha ugyanis nem akarjuk a legalapvetőbb cuccokkal végignyomni a teljes sztorit, időről időre el kell mennünk ládákat nyitogatni, freskókat összerakni meg hasonló apróságokkal piszmogni, és bár ez a grind közel sem akkora, mintha mondjuk egy MMORPG-ben szeretnénk valami spéci tárgyat megszerezni, azért néha így is kicsit soknak érződik.

A nagy decemberi meglepetés

Azonban grindolás ide vagy oda, az Immortals Fenyx Rising így is egy kifejezetten jó játéknak mondható, hatalmas és kellően változatos térképpel, korrekt harcrendszerrel, ötletes logikai feladványokkal és meglepően ütős humorral. Igaz, a Ubisoft-formula azért érződik rajta, de egész visszafogottan, így azoknak is lehet ajánlani, akik sokadjára már nem kedvelik annyira a franciák bombabiztos receptjét.

Egyedül karakterünk fejlesztését lehet negatívumként megemlíteni, így aki tudja magáról, hogy két küldetés között semmi kedve nem lesz Odüsszeusz íjász kihívásait teljesíteni meg ládákat keresgélni, az valószínűleg jobban jár, ha elkerüli az Immortals Fenyx Risingot. Mindenki másnak azonban megérheti egy pillantást vetni a Ubisoft alkotására, hiszen a borongós téli napokat alaposan fel tudja dobni egy ilyen színes és vidám kaland.