Idén tizenegy éve, hogy a Marvel Studios mozikba küldte a Vasembert, ami fenekestül forgatta fel Hollywoodot, szuperhősös filmek cunamiját zúdítva az emberekre. A mozikat ma már az olyan blockbusterek uralják, mint a Bosszúállók: Végjáték, lassan már a fogkrémes tubusból is valamilyen szuperhőscsapat nyomható ki, de a Marvel-őrület a videojátékok világát valahogy elkerülte. Ugyan jelentek meg címek némelyik hős főszereplésével, de korántsem olyan mértékben, ahogy az ember elvárná egy ilyen erős franchise esetében, ráadásul az egyetlen valóban jól sikerült címnek – a PS4-exkluzív Marvel’s Spider-Man – lényegében semmi köze nincs a gyöngyvásznon zajló folyamatos hajcihőhöz. Erre érzett rá a Nintendo, hiszen a japánok 2018-ban jelentették be, hogy újabb részt készítenek a 2006-ban és 2009-ben jelentős sikert arató Ultimate Alliance-sorozatnak, de kizárólag Switchre. A sztori itt is a Végtelen kövek körül bonyolódik, és nem csak a filmekből is ismerős hősök tucatjait kapjuk meg, de a csomagból nem hiányozhat Thanos és a Végtelen háborúban megismert The Black Order sem.

Csapd le csacsi!

Ami a játékmenetet illeti, a MUA3 nem akart forradalmat, így megtartotta az elődök lényegét: egy szuperhősös hack and slasht kapunk, minden esetben négy irányítható hőssel, akiket felülnézetből kommandírozhatunk. A sztori során keresztül-kasul bejárjuk a Marvel-univerzum ismert helyszíneit, és az átlagos pribékek mellett rendre kisebb és nagyobb főellenfelek állják utunkat, akik természetesen a jól ismert gonosztevők közül kerülnek ki. A kalandot A galaxis őrzőivel kezdjük, aztán felbukkan Pókember, a Bosszúállók színe-java, a feltörekvő tinik (Miles Morales, Ms. Marvel, Spider-Gwen), New York utcai hősei (Fenegyerek, Vasököl, Luke Cage), az X-Men és sorban a többiek, akik között a pályákon megjelenő S.H.I.E.L.D. logóra navigálva válthatunk. Minden karakter ugrik (esetleg repül), van kis és nagy támadása, blokkol, illetve hősönként előhívható négy különleges támadás, amik akár kombinálhatók is a pajtásaink egyedi képességivel a minél nagyobb pusztítás érdekében.

Az akcióban bevetett karakterek természetesen szintet lépnek, és különböző módokon fejleszthetők: turbózhatjuk a különleges támadásokat, ISO-8 kristályokkal passzív extrákat pakolhatunk rájuk, kozmikus kockákkal gyorsítható a szintlépés, egy külön menüben elérhető hatalmas háló segítségével pedig a harcok közben begyűjtött valutával növelhetjük a teljes csapatunk statisztikáit. És ahogy az elődökben is, attól függően, hogy milyen hősökből állítjuk össze a csapatunkat, különböző bónuszokat kapunk – szóval érdemes kísérletezni. Műfajából adódóan a játék kicsit monoton, de hála a cserélhető karaktereknek és a változatos világnak, azért a sztori biztosította 15 óra elég szórakoztató tud lenni, és aki elkezdi a programot, az jó eséllyel be is fejezi – a hibák ellenére is.

Káosz!

A MUA3 ugyanis messze nem tökéletes: a harcok kaotikusak, néha azt sem látjuk, mi történik, és az is elég béna, hogy a lövésekkel operáló karakterekkel nem lehet normálisan célozni. A kamerakezelés helyenként a 2000-es évek elejét idézi, és az is bosszantó, hogy a játék nem képes a középpontban tartani az irányított szereplőnket, így hosszú másodpercekbe telik, míg egy robbanás vagy erősebb pofon után megtaláljuk a kijelzőn. A káoszt tehát szokni kell, de az alkotók mentségére szolgáljon, hogy a helyzet korántsem annyira vészes, hogy komolyabban a játékélmény rovására menne.

Ami fontos, és csökkenti a monotonitást, hogy a program kooperatív módban is játszható: egyszerre négyen is püfölhetjük az ellenfeleket. Offline vagy online, de a csapatmunkát mindenképpen érdemes kipróbálni, mert a Team Ninja játéka így élvezhető igazán, másokkal közösen bunyózva válik igazán szórakoztatóvá.