Mikor a legendás Half-Life 2 napvilágot látott, özönlöttek a remek Source motorral készült modok. Egyik ilyen volt a lovagkorban játszódó, közelharcra kihegyezett többjátékos móka, az Age of Chivlary, mely annyira sikeres lett, hogy a modderekből csapattá alakult Torn Banner Studios a Valve támogatásával elkészíthette teljes játékként is Chivlary: Medieval Warfare címmel. A böszme nagy pallosokkal vívott gyors, véres, élvezetes csaták miatt a Chivlary máig stabil rajongótáborral büszkélkedhet, így nem meglepő, hogy elkészült a folytatás, a Mirage: Arcane Warfare, mely maga mögött hagyta a sötét középkori miliőt, s a mágia földjére, közel-keleti forró sivatagokba és szultánok palotáiba költözött. Lássuk, sikerült-e előcsalogatnia a Torn Bannernek a csodalámpából egy igazán élvezetes játékot!

Bashrahn urai

Már a bétaverzióról szóló online cikkünkben is megírtuk idén áprilisban, hogy a Mirage száz százalékig multis játék, így egyjátékos kampány vagy sztori egyáltalán nincs a programban. Mint a Chivlary, úgy a Mirage is a non-stop, bár közel sem agyatlan kaszabolásról szól, mivel ritmus- és taktikai érzék is szükségeltetik a közelharchoz. De hogy mi ez a világ, kik is a harcoló felek (Bashrahni Emirátus és Azar Kabalistái), arról semmi infót nem kapunk, kivéve persze, ha felfáradunk a Mirage hivatalos weboldalára, ahol megtudhatjuk, hogy réges-régen, egy messzi-messzi sivatagban egy kataklizma pusztította el Nankurt, az ősi civilizációt, és elszabadultak a dzsinnek, illetve a mágia. Az új rend, a Bashrahni Emirátus törvényben kívánta korlátozni a mágiahasználatot, amiért az Azar Kabalistái egyáltalán nem lelkesedtek, így felkelést szítottak. A két oldal egyébként a csaták során csak külsőségekben különbözik: a lila öltözetű bashrahniaknak fehér, míg a narancsszínű gúnyában rohangáló, dzsinnekre emlékeztető kabalistáknak szürkés a bőre.

Na, ennyit a sztoriról. Maga a világ egyébként azok számára taszító lesz, akiknek borsódzik a háta a Team Fortress 2- vagy az Overwatch-féle rajzfilmszerű látványtól, vagy ne adj’ isten az Ezeregyéjszaka meséitől és a keleti kultúrától. Valljuk be, azért a csilivili Kelet tényleg igen nagy váltás a Chivlary gótikus középkora után. Amúgy viszont elképesztően hangulatos, változatos és relatíve nagy pályákon (sivatagok, városok, bazárok, palotabelsők stb.) gyepálhatjuk egymást, és a Mirage a maga területén nagyon is szép, a kicsit steril Chivlaryhez képest ez a trendi képregényszerű látvány sokkal stílusosabb. S egyébként a mesés miliő ellenére a vörös nedű bizony itt is sprickolni fog szerteszét a levágott végtagokból, vagy ha valaki kap egy tockost egy alabárddal.

Dzsinnek háborúja

Akár a Chivlary, úgy a Mirage sem bonyolítja túl játékmenetét (nincsenek felszedhető tárgyak vagy valódi karakterfejlődés), cserébe viszont egy adrenalinbomba. Mint a multis címek többségében, itt is válogathatunk a hagyományos mindenki-mindenki ellen, a csapatos, a zászlószerzős, a párbajozós vagy a stratégiai pontok megszerzésére irányuló játékmódok között. Ha Team Deathmatchre vagy Capture the Flagre kerül sor, természetesen oldalt, majd kasztot és készségeket (hatból hármat) kell választanunk, s már mehet is a csihipuhi! Ezt a jól ismert mókát roppantul élvezetessé teszi a Mirage kiforrott harcrendszere. Tulajdonképpen a Torn Banner csak finomított a már a Chivlaryben is pofás közelharcon, amihez persze nem árt egy jobbfajta gamer egér, mert cincogónk bal és jobb gombjai mellett a görgőt kell igénybe vennünk a csapásokhoz. Bal gombbal oldalra lendítjük fegyverünket, hátra görgetéssel függőleges irányban vághatjuk fejbe az ellent, míg az egérgörgő előre tolásával szúrást vihetünk be. Nem bonyolult tehát a harc, de nagyon sok gyakorlás kell hozzá, hogy profi szinten űzzük, mivel a pengeváltások során igen fontos a jó időzítés, a védekezés ritmusa és az is, hogy a karakterek sebességkülönbségét kihasználva esetlegesen az ellenség hátába kerüljünk. Sajnos a harc elsajátításában a Chivlary irtó hangulatos oktatómódja helyett mindössze egy unalmas és rövid tréningpálya segít minket, ráadásul ezúttal botok sincsenek (egyelőre), így a Mirage 1-2 bevezető offline meccs helyett bedob minket a csaták sűrűjébe.

De térjünk át a Chivlary játékmenetét megreformáló újdonságokra! A legfontosabb, hogy a fiktív középkort magunk mögött hagyva, a fantasy környezetnek megfelelően különböző mágikus képességeket vethetnek be karaktereink. Most itt nem mennék bele a részletekbe, a hősökről olvashattok a dobozos részben. A lényeg, hogy a varázslatok kicsit mássá teszik a közelharcra alapozó Mirage-t, mint amilyen elődje volt, de ez nem megy a kardozás rovására. Azaz a mágikus készségek itt amolyan aktiválható bónuszok (csapdák, távolságra ható csapások, gyógyítás stb.), melyekkel nem tudjuk azonnal hidegre tenni ellenfelünket, de amellett, hogy látványosak, segítenek védtelenné tenni az ellenséget.

Egyébként a karakterosztályok kiegyensúlyozottsága és változatossága is radikálisan átalakult a Chivlary óta. A középkori csetepatékat jobbára egy- vagy kétkezes kardot használó talpasokkal vívhattuk, a nem túl izgalmas íjász vitt némi színt az abálásba. A Mirage-ben viszont az agresszorok (Taurant, Tinker, Vypress) mellett van defenzívebb, védőaurákat használó hős (Vigilist), kifejezetten támadó varázslatokra specializálódott kaszt (Alchemancer), és végre gyógyító karakter is (Entropist).

Játékmódok közül a Pushable/Payload mód számít újdonságnak, melynek Chivlary-beli megfelelője, a fosztogatós-védős Pillage volt a legjobb móka. A Mirage-ben a Pushable a Pillage finomított verziója, azaz itt nem öldökölhetünk civileket az ostrom alatt. Miután elfoglalt egy kontrollpontot, az egyik csapat számára megjelenik egy mágikus bomba, melyet el kell juttatni a másik bázisához. Értelemszerűen az győz, akinek előbb sikerül a fegyvert az ellenség kapuihoz tolnia. A játékmód érdekessége, hogy a szerkezet csak akkor mozog, ha legalább egy játékos ott áll a közelében, ellenben szabadon elfoglalható.

Repül a szőnyeg, ki tudja, hol áll meg

A Mirage-ben az életünk persze nemcsak játék és mese. A program egyelőre a mai játékok népbetegségétől szenved, azaz kicsit talán hamar kieresztették bétaállapotából. A bétához képest legalábbis kevés dolog változott. Még mindig nem tudunk csak játékmódok közül választani, hanem ömlesztve megkapjuk a káoszos szerverlistát, ahonnan csupán egy szűrő segít kiválasztani a nekünk tetszőt. De (még) nem készíthetünk saját játékot, így nem tolhatjuk baráti körben sem a Mirage-t. S a beígért, az opciókban is jelenlevő matchmaking rendszer sem működik. Én egyáltalán nem tapasztaltam, hogy a hadakozásaim során megszerzett tapasztalati pontok alapján a szintemhez mért játékosokkal kerültem volna össze. Olykor a Chivlary-veteránok úgy aláztak meg, hogy majdnem lerúgtam a monitort mérgemben, máskor meg frissen sorozott újoncokkal kerültem össze, akik csak nyafogtak a chaten a játék nehézsége miatt.

Kár lenne pedig a Mirage-ért, mert bőven van benne tartalom, így ha a Torn Banner Studios képes kijavítani a kezelőfelülettel és a szerverekkel kapcsolatos hibákat, és kicsit igazít a performanszon is (a Mirage olykor keményen laggol és sokat tölt), a Mirage akár még csodalámpává is válhat.