Jelen tesztünk alanya egy hármas kollaboráció szülötte Faxdoc, Happy Squared és Sunny Daze között. Ha a fejlesztők neve nem is cseng túl ismerősen, a kiadó, vagyis a PLAYISM (Bright Memory, Signalis, Tasomachi) alapján már sejthető volt, hogy valami igazán különleges és szeretetre méltó játékot fogunk kézhez kapni. Ez pedig így is lett! Habár a Rusted Moss világa nem az a hely, ahol szívesen elvesznénk és órákig nézelődnénk, a melankolikus hangulat, az érdekes történet (és a már csak azért is megcsinálom attitűd) sokáig – vagy legalább az első befejezésig – nem ereszt.
Nem egy átlagos tündérmese
Akármit is gondoltál eddig a tündérekről, az valószínűleg nem volt a képletben, hogy fegyverrel rohangálnak és el akarják pusztítani az emberiséget. Erre viszont jelen esetben minden okuk megvan, fajunknak ugyanis (a körforgás szerint) már régen leáldozott, azonban némi ügyeskedésnek köszönhetően megoldás találtatott a problémára, az emberek kora tehát jóval túllépte a neki szánt időt. Történetünk főszereplője Fern, a changeling (vagyis „cseregyerek”, akit tündér létére emberi szülők neveltek) pedig megelégelte ezt a hosszú uralmat. Újdonsült barátjával, a laboratóriumból szabadult Puckkal – aki nem mellesleg egy „árnyék” – összeállva bejárják a rozsdásodó világ maradványait, hogy mindenkit eltakarítsanak, aki az útjukba merészel állni. A sztori tehát nem túl vidám, és az itt-ott fellelhető információmorzsák alapján még azt sem egyszerű eldönteni, hogy ebben a küldetésben melyik faj oldalára állnánk inkább. Ellenfeleink, vagyis a tündérmágiával felerősített boszorkányok pedig amúgy sem adják olyan könnyen a területeiket.
Türelem tündért terem
A Rusted Moss minden tekintetben egy igazán nehéz metroidvania, vagy, hogy a fejlesztők szavával éljek: egy igazán nehéz „grapplevania”. Már azzal kitűnik és kiléptet a komfortzónából, hogy platformer és twin-stick shooter létére felhívja a figyelmünket a billentyűzet és egér használatára. Még sosem játszottam ezekkel a perifériákkal ilyen fajta alkotást, és valószínűleg magamtól eszembe sem jutott volna, itt azonban tényleg nem nagyon van más választásunk, hacsak nem akarjuk még komplikáltabbá tenni a dolgokat.
Puck segítségével (aki főállásban árnyék, másodállásban pedig a „kötelünk”) ugyanis a fizikát meghazudtoló mutatványokat kell végrehajtanunk a kaland során. Azonban senkinek ne legyenek túlzott illúziói a játék kedvcsináló videója alapján: a hétköznapi átlag játékosok (mint én is) már annak is örülni fognak, ha az első magasabb pontra feljutnak kevesebb, mint 50 próbálkozásból. Pontos időzítés, helyezkedés és a környezetünk teljes kiismerése szükséges ahhoz, hogy élve túljussunk az akadályokon – és nem csak azért, mert nagyon sokszor fogunk sebződni, hanem azért is, mert nagyon sokat.
Szegény Fernnek sajnos minden ütés és lövés nagyon fáj, így a főellenfelek akár két-három találattal is lesöpörnek minket a pályáról. Természetesen gyógyíthatjuk magunkat, amennyiben elég manával rendelkezünk (amit egyébként a célba ért golyók töltenek), így aztán biztosan az utolsó leheletünkig fogunk harcolni. A helyzetet az sem könnyíti meg, hogy szinte minden élet- és mana-növelő a térkép teljesen kieső, ráadásul igencsak körülményesen megközelíthető részeire van elrejtve. További nehezítő tényezők lehetnek a sokszor a bullet-helleket is megszégyenítő (és emellett nyomkövető) lövedékek, valamint a könnyű félrepozicionálás – avagy amikor kénytelenek vagyunk eldönteni, hogy leesni fáj kevésbé vagy találatot kapni.
Ferngeteges kihívás
A Rusted Moss tehát fáj, méghozzá nagyon fáj, de meglepő módon nem frusztrálóan, hanem kifejezetten szórakoztatóan. A lengésnek, kilövésnek és a többféle fegyvernek köszönhetően a megoldások tárháza hatalmas, a személyre szabható beállításoknak hála pedig könnyű az igényeknek megfelelő módokat találni. Kizárólag kutatási szempontok, valamint a határidő gyors közeledte miatt kipróbáltam a „rugalmas opciót” is, ahol élhetünk a ne sebződjünk lehetőséggel, esetleg a repülés képességével és egyéb ínyencségekkel, ezek pedig igencsak megkönnyítettek néhány helyzetet.
A területeket (a műfaj sajátosságaival ellentétben) szinte szabadon választható sorrendben járhatjuk be, ugyanis nagyjából csak két képesség választ el minket attól, hogy majdhogynem bármelyik útvonalon elindulhassunk. A pályák kellően változatosak, bővelkednek kihívásokban és egytől egyig egyedi és könnyen megkülönböztethető dizájnnal rendelkeznek. Szerencsére mentési pontból is egészen sok akad, ahol nem csak életünket és manánkat nyerhetjük vissza, de a rendelkezésünkre álló erősítésekkel is felturbózhatjuk magunkat. A gördülékeny és gyors animációk, a 360 fokban forgatható fegyverek és az okosan felépített térkép egy pillanatra sem hagyja cserben a felfedezésre és harcokra éhes közönséget.
A Rusted Moss tehát egy kihívásokban bővelkedő, kifejezetten nehéz metroidvania, ahol a platformer elemek és a különböző összecsapások is megannyi megpróbáltatással kecsegtetnek. A Celeste és a Hollow Knight rajongóinak, valamint azoknak, akik szeretik próbára tenni türelmüket és ügyességüket, mindenképp megérhet egy próbát. Az újrajátszhatóságot pedig nem csupán a többféle befejezés, de az egyedileg generálható pályák is garantálják.
