Noha az intró még nem annyira vészes, és próbálja berángatni az embert az ötvenes évek szovjetuniói hangulatába. A főhős sérülése utáni kezdő pálya, egy kórház (bár inkább elmeintézetnek néztem, majd a játék végén kiderült, hogy igazam volt), ahol nagycicis félzombi nővérkék és fadarabbal hadonászó őrültek hemzsegnek: mindenki döntse el maga, mennyire szimpatikus ezen környezet. Egykettőre ki lehet jutni a szabadba, ahol rendre felismer majd szemetek itthon is használatos vagy ismert építészeti elemeket, vagy akár szeretett fővárosi metrónkat, melyet olyan hűen modelleztek le a fejlesztők, hogy rögtön 6 évvel ezelőtt éreztem magam, mikor még barna és zöld bőrülések voltak a szerelvényekben.
A pályák felépítése teljesen átlagosnak mondható, ellenfél nincs olyan sok, mint mondjuk a Painkillerben, de nem is annyira magával ragadó a terep, mint a STALKER-ben vagy a Half-Life 2-ben. Nagyon erősen érezni, hogy a Digital Spray-nél szintén rajonganak ezekért a játékokért, noha a STALKER már nem befolyásolhatta akkora mértékben a fejlesztésüket, mint a Half Life 2. Itt persze meg kell jegyeznünk azt is, hogy hiába a rajongás, az ottani minőséget nem nagyon sikerült átültetni a fejlesztőknek a saját játékukba.
Nagyon elkapkodott a You Are Empty, de mivel első játéka a cégnek a stílusban, mindenképpen vállveregetés jár érte. Ha lett volna elég grafikus felhúzni a látványt 2007-es szintre, ha a hangok nem utólag elkészített, összecsapott fércmunkának hatnának, és ha kicsit jobban ügyeltek volna a keret menürendszer és a körítés összehangolására, akár még jó is lehetett volna. A játékmotor a leginkább kiemelkedő része az alkotásnak, érezni, hogy bírna többet, hisz van HDR, bloom, egész gyors is (bár viszonyítási alapom nem nagyon volt), és még minimális (persze azért nem egy Havok) fizika is van.
