Cities: Skylines 2 teszt – Városgyár
Nyolc év után számozott folytatással reformálja meg magát a Cities: Skylines, a definitív városépítős játék, amely tovább igyekszik mélyíteni a szimulációt, szinte határtalan lehetőségeket kínálva.
Nyolc év után számozott folytatással reformálja meg magát a Cities: Skylines, a definitív városépítős játék, amely tovább igyekszik mélyíteni a szimulációt, szinte határtalan lehetőségeket kínálva.
Süvítő tornádók, lángoló erdők, százméteres cunamik és pusztító aszteroidák – megérkeztek a katasztrófák kedvenc városépítős játékunkba, melyeknek hathatós segítségével pillanatok alatt tönkretehetjük azt, amit hosszú órák vagy napok alatt felépítettünk. Legfeljebb majd visszatöltjük a mentést, igaz?
A tavaly megjelent Cities: Skylines másodszorra bővült ki, persze ha nem számítjuk azt a közel 60.000 db eddig megjelent modot, amivel a játékosok tették vonzóbbá a programot. A Snowfallal beköszönt a tél, ezzel együtt pedig kapunk egy rakás újdonságot.
Szeretsz építeni, fejleszteni, alkotni? Hozzánk hasonlóan imádod nézni, ahogy apró makett-városodban nyüzsög az élet? A Cities: Skylines akkor biztosan a te játékod, amihez most megérkezett az első kiegészítőcsomag is, az After Dark is.
Ha a Cities: Skylines elsöprő és totálisan váratlan sikere után valakinek kétsége lett volna: a városépítős játékok tábora nemhogy nem tűnt el az évek során, de talán erősebb, mint valaha. Átszakadt a gát, jönnek a trónkövetelők!
250 karakternyi bevezető és 11.500 karakternyi cikk – ez volt wilson kérése a Cities: Skylines kapcsán, holott szívem szerint annyit írnék csak róla: megérkezett „A” városépítő játék, menjetek, vegyétek meg, engem meg hagyjatok játszani. Mert végre van mivel.
Fene ebbe az uborkaszezonba. Két oldalt kell írnom egy játékról, amiről elég lenne egy mondat is: olyan, mint az előző iterációi, ne vedd meg. De nem ússzátok meg ennyivel....
A CiM első része hiánypótló alkotás volt, ám számos gyerekbetegséggel küzdött, így az új résszel kapcsolatban az volt a legfőbb kérdés, hogy a finn fejlesztőcsapat és a svéd kiadó tanult-e a hibákból. Nos, a válasz nem egyszerű...
Jó dolog, ha egy kiadó hisz egy franchise-ban, és megpróbálja életben tartani még azután is, hogy a korábbi sikertelenség miatt a fejlesztocsapat bedolt. De tényleg olyan jó dolog?
Ha valaki úgy gondolja, hogy a BKV aktuális vezérkaránál sokkal profibb módon meg tudná szervezni egy nagyváros közlekedését, most megmutathatja, mire képes. Persze papíron minden könnyebb...
Ha az ember előítélettel közeledik egy játékhoz, két dolog történhet: valóra válnak félelmei, és bölcs mosollyal nyugtázza: „én megmondtam előre”', vagy meglepődik, hogy „nahát... de hiszen...”. Jelen teszt alanya esetében utóbbi történt. Nahát. De hiszen...
Amióta a Sim-sorozat átment vég nélküli kiegészítőkkel elnyújtott szappanoperába, a gazdasági szimulátoroknak is nevezett városépítgetős stratégiákat a Tilted Mill játékai uralják. A Casear-sorozattal, a Pharaoh-val és az Immortal Cities: Children of the Nile-lal megérdemelt megbecsülést szerzett fejlesztőcsapat ezúttal patinás szériája fényét csiszolgatja tovább (a hónap képzavarát olvashatták, hölgyeim és uraim!). A Caesar IV-en viszont már mutatkoznak a fáradás jelei.