Tesztek

Kicsi kék robotember fut a képernyő bal széléről a jobb felé, kerülgeti az akadályokat, aprítja a cuki robotsereget, és a pálya végén nagy főellenféllel küzd meg. De ez nem Mega Man, hanem egy új kaland: üdvözöljük köreinkben Becket, a kilences számú Tekintetest!

Az 1994-ben alapított Spiderweb Software elkészítette a 2011-ben indult Avadon trilógia utolsó részét, ami ugyanazzal a retro hangulattal próbálja megfogni a CRPG műfaj rajongóit, mint az eddigi epizódok.

2015-ben, jóval az Umbrella összeomlását követően Raccoon City utcáit nagyvállalatok speciális osztagai járják, hogy begyűjtsék a megbízók számára rendkívül fontos mintákat, amiket a kutatólaboratóriumok és a még szabadon kószáló szörnyetegek rejtenek magukban.

Újra tudod írni a történelmet – ez a néhány egyszerű szó döngeti évek óta a szívizmokat minden egyes Paradox címnél. A Hearts of Iron-sorozat is ezért tologatja a 2. világháború határait, és ha tényleg szeretnél nagyban játszani, akkor ennél nincs jobb...

A rock és metál, mint zenei műfaj sok játékban feltűnik, de csak nagyon kevésben kap központi szerepet. A Rock Band és Guitar Hero játékokon kívül csak a Kiss: Psycho Circus és a Brütal Legend jut eszembe, ami valljuk be, elég gyér felhozatal. Ezen szeretett volna változtatni a Karmaflow az egyedi történetmesélésével, de vajon ez elég ahhoz, hogy játéktörténelmet írjon?

A SomaSim fogta a SimTower modelljét, csavart rajta egyet és így született meg a Project Highrise.

„Spiders… Spiders… honnan ismerős ez a név?” – és még ha nem is rettegünk a pókoktól, előfordulhat, hogy alaposan megborzongunk a fejlesztők említése kapcsán, elvégre közepesnél alig jobb programot is ritkán adtak ki kezeik közül. De ugye a remény hal meg utoljára…

A RunGunJumpGun címében nyelvtörő, játékmenetében idegőrlő – türelem és ügyesség egyaránt szükségeltetik hozzá.

A reduxok és a remastered-verziók korában már csak nagyon nehezen kapjuk fel a fejünket egy újabb darabra, főleg, ha olyan címről van szó, ami nem túlságosan ismert. Ilyen a 2011-es Hard Reset is, amire pár éve együttesen csodálkozott rá a világsajtó.

A Last Will egy kifordult játék: a cél az, hogy kijussunk egy kastélyból, ennek ellenére egyre beljebb kell hatolnunk nagyapánk titkokkal és veszélyekkel teli otthonába, mindezt azért, hogy élve elmenekülhessünk, plusz rájöjjünk, miért is volt ilyen furcsa a nagyfater.

A Wipeout és az F-Zero versenyein nőttél fel, imádtad a száguldást, ám manapság nem találsz hasonló élvezetekre? A három esztendeje született 34Big Things is így volt ezzel, ám tettek azért, hogy szellemi örökös születhessen.

A Mirror’s Edge nyolc éve azt mutatta meg, hogy igenis érdemes a folytatások helyett az újdonságokra koncentrálni. A Mirror’s Edge második része sajnos ugyanezt mondja: kár folytatni, főleg így.

A Wuppóban az otthontalanná vált hősünkkel egy békés kuckó megtalálása a cél, amelyhez az út rengeteg ugrálással és harccal van kikövezve.

Egy nyolcéves kisfiúnak nehéz az új iskolában az első napot túlélni, pláne, hogyha vak az illető. A sulit meg emberevő zombik szállják meg, és segítségképpen csak a vakvezető kutyánk ügyességében bízhatunk.

A mondás szerint háborúban, szerelemben és a tengeren mindent szabad... Jó, a tengert én tettem hozzá. De a hullámokon vívott háborúban tényleg nincs lehetetlen, és minden kikötő új szerelem lehetőségét hordozza – már ha a tankolás és dokkolás a zsánered.

Lehet teljes életet élni színek nélkül? A színvak és egyre tanácstalanabbul sodródó Désiré életének négy fekete-fehér állomását végigkísérve kereshetjük a választ az élet nagy kérdéseire, és arra, hogy tényleg a színeken múlik-e a boldogság.

Egyedi stílusú külsővel megáldott platformerek, logikai játékok varázslatos hangulattal, csodálatos dallamokkal, szívszorító történetekkel. Az utóbbi években a nagy kiadók is ráfüggtek a kisebb költségvetésű, különleges programokra, a jóból pedig a Focus Home sem maradhat ki.

Merész vállalkozás interaktív vizuális történeteket videojátékként eladni, hiszen e műfajban az adott program élvezeti értéke szinte kizárólag a sztori minőségén múlik, s bizony az HBO-bűndrámák nyomdokain haladó The Detail alatt is rezeg a léc.

Az elmúlt években egyre nagyobb teret kapó sétaszimulátorok sokszor erős történettel és érzelmi töltettel igyekeznek megfogni a játékosokat, ám a fejlesztők általában magát a játékmechanikát felejtik ki ezekből a programokból. Nem úgy a Valley esetében.

Régóta morgunk már, hogy kedvenc történelmi kifestőkönyvünk, a Total War nem elég színes, és ha épp nem (megint) egy ókori birodalom térképére kenjük fel vastag mázzal, hogy itt járt cézár, akkor is csak Napóleonig lapozhatunk előre. Szóval, ha te is így érzel, akkor köszönj szépen: Warhammer, régi világ, isten hozott!

Szereted a Zeldát? Élsz-halsz a Minecraftért? Nem tudsz lejönni a Dark Souls-játékokról? A Cornerstone ezekből az alapokból merít ihletet, csak épp jóval szerényebb keretből gazdálkodik. A Kickstarterről indult program az elvárásaink lejjebb hangolásával viszont még akár érdekes is lehet…

A Battlecruiser Games fejlesztőcsapat legelső játékát köszönthetjük a Guards személyében, ami már ránézésre is egy vérbeli indie alkotás, nemhogy játékmenetében.

Az akciójátékok aranykorában nehéz hadjáratba kezd az, aki egy stratégiai címmel szeretne a közönség kedvére tenni. Viszont ha a Wars of Napoleon nem is akar nemzeteket hódítani, akkor is csatára kell kelnie a többi stratégiai nagyhatalommal.

A brazil Reiza Studios csapata hatalmas fába vágta a fejszéjét, amikor kitalálták, hogy megalkotnak egy nagyon széleskörű járműparkkal rendelkező, élethű versenyszimulátort, de úgy érzem, Automobilista című játékukkal betaláltak a céltábla közepébe.