Tesztek

Egy nyolcéves kisfiúnak nehéz az új iskolában az első napot túlélni, pláne, hogyha vak az illető. A sulit meg emberevő zombik szállják meg, és segítségképpen csak a vakvezető kutyánk ügyességében bízhatunk.

A mondás szerint háborúban, szerelemben és a tengeren mindent szabad... Jó, a tengert én tettem hozzá. De a hullámokon vívott háborúban tényleg nincs lehetetlen, és minden kikötő új szerelem lehetőségét hordozza – már ha a tankolás és dokkolás a zsánered.

Lehet teljes életet élni színek nélkül? A színvak és egyre tanácstalanabbul sodródó Désiré életének négy fekete-fehér állomását végigkísérve kereshetjük a választ az élet nagy kérdéseire, és arra, hogy tényleg a színeken múlik-e a boldogság.

Egyedi stílusú külsővel megáldott platformerek, logikai játékok varázslatos hangulattal, csodálatos dallamokkal, szívszorító történetekkel. Az utóbbi években a nagy kiadók is ráfüggtek a kisebb költségvetésű, különleges programokra, a jóból pedig a Focus Home sem maradhat ki.

Merész vállalkozás interaktív vizuális történeteket videojátékként eladni, hiszen e műfajban az adott program élvezeti értéke szinte kizárólag a sztori minőségén múlik, s bizony az HBO-bűndrámák nyomdokain haladó The Detail alatt is rezeg a léc.

Az elmúlt években egyre nagyobb teret kapó sétaszimulátorok sokszor erős történettel és érzelmi töltettel igyekeznek megfogni a játékosokat, ám a fejlesztők általában magát a játékmechanikát felejtik ki ezekből a programokból. Nem úgy a Valley esetében.

Régóta morgunk már, hogy kedvenc történelmi kifestőkönyvünk, a Total War nem elég színes, és ha épp nem (megint) egy ókori birodalom térképére kenjük fel vastag mázzal, hogy itt járt cézár, akkor is csak Napóleonig lapozhatunk előre. Szóval, ha te is így érzel, akkor köszönj szépen: Warhammer, régi világ, isten hozott!

Szereted a Zeldát? Élsz-halsz a Minecraftért? Nem tudsz lejönni a Dark Souls-játékokról? A Cornerstone ezekből az alapokból merít ihletet, csak épp jóval szerényebb keretből gazdálkodik. A Kickstarterről indult program az elvárásaink lejjebb hangolásával viszont még akár érdekes is lehet…

A Battlecruiser Games fejlesztőcsapat legelső játékát köszönthetjük a Guards személyében, ami már ránézésre is egy vérbeli indie alkotás, nemhogy játékmenetében.

Az akciójátékok aranykorában nehéz hadjáratba kezd az, aki egy stratégiai címmel szeretne a közönség kedvére tenni. Viszont ha a Wars of Napoleon nem is akar nemzeteket hódítani, akkor is csatára kell kelnie a többi stratégiai nagyhatalommal.

A brazil Reiza Studios csapata hatalmas fába vágta a fejszéjét, amikor kitalálták, hogy megalkotnak egy nagyon széleskörű járműparkkal rendelkező, élethű versenyszimulátort, de úgy érzem, Automobilista című játékukkal betaláltak a céltábla közepébe.

Az emberiség új otthont keres magának, az ideális célpont pedig a Mars, ám ezúttal nem háborúskodásban lesz részünk. Az Offworld Trading Company egy nagyreményű cég vezetését bízza ránk, és ha azt hiszed, hogy ez unalmas, akkor nagyot tévedsz!

Voltak idők, amikor kis hazánk gyermekei jobbnál jobb stratégiákkal okoztak hosszú éjszakákat a végtelen űrt felfedezni kívánók számára, amely színtér remek lehetőségeket biztosított a terjeszkedésre, más lények kizsákmányolására és kiirtására.

A leghosszabb rövid játék. Na, nem azért a leghosszabb, mert annyira tele van tartalommal, változatos, meglepő és titkokkal teli. Inkább azért, mert elhúzott, ismétlődő, monoton, unalmas. Jaj, hogy ez spoileres? Áááá, tudom én, hogy egyből a lentebb lévő százalékot nézted!

Tizennyolc év várakozás után végre megtörtént az, amire sokak szerint kicsi esély volt: a Blizzard nem a StarCraft, a Diablo vagy a Warcraft sokadik epizódjába, hanem valami teljesen újba vágott bele. És tudjuk jól, hogyha valamihez hozzányúlnak, az előbb vagy utóbb garantáltan arannyá változik.

A Borderlands készítőinek legújabb játékában minden benne van, ami korunk videojátékait sikeressé teheti: humoros, látványos, változatos, és még egy kis MOBA is került a stílusjegyek közé, aminek hála aztán garantált sikert várhatnának tőle készítői. De valami mégis hiányzik belőle.

Másodszor kerül a Korea által eltaposott USA gépeink képernyőire, bár az új fejlesztő tiszta lappal kezdi újra a sorozatot. Az ötlet jó, de a megvalósítás már kevésbé – elődjéhez hasonlóan így végül sajnos ezt a forradalmat is leverték.

Hatalmas robbanások, golyózápor, a teljes képernyőt kitöltő főellenfelek. Aki nem bírja a klasszikus shmupokat, ne olvasson tovább, mert vérbeli képviselőről van szó.

Tavaly jött, látott és győzött az alaphangon is monumentális Witcher 3, amelyhez megérkezett a második és egyben utolsó kiegészítő, a beszédes című Blood and Wine. Vér áztatja Toussaint borvidékét, ahol egy rejtélyes gyilkos szedi áldozatait, míg a vaják közbe nem lép.

Vannak örökérvényű klasszikusok, olyan címek, amikkel pár évtized után is nagyszerűen el lehet szórakozni. Ilyen a Pong, a Frogger, netán a Bomberman, sőt egyes flipperek is beleilleszthetők a kiemelt fontosságú halmazba. Mint mondjuk a Pro Pinball-széria.

Becsapódsz, térded és öklöd egyszerre éri a talajt. Felegyenesedsz, és azonnal a shotgunért nyúlsz, mert a rémpofák nem várnak, hanem rögvest neked ugranak. Arrébb szökkensz, célzol, tüzelsz – egyikük feje apró cafatok formájában repül szerteszét. A másik egész közel kerül hozzád, de nem esel pánikba: megragadod, és a puszta kezeddel szakítod darabokra a vöröslő testet. A vér az arcodra fröccsen, de nem zavar, lenyalod. Megrázod magad, körülnézel és nyugtázod, hogy a maradék fél tucat démon tekintetében ott ül a mindent átható félelem. Ez azonban téged nem hat meg. Te ölni jöttél. És ölni is fogsz.

Három PS3-as epizód, valamint a legnagyobb Sony-exkluzívok közé beékelődés után a Naughty Dog csapata érzékeny búcsút int Nathan Drake kincskereső kalandjainak. Ha pedig csak a szemünknek, avagy a látványnak hiszünk, őrületes, tökéletes lezárást kapunk.

Valami oknál fogva egészen 2014-ig kellett várnunk arra, hogy egy játékfejlesztőnek kipattanjon a fejéből: hé, mi lenne, ha visszafelé játszanánk ki a Mariót? Pontosan ez az, amiért szeretjük a független stúdiókat: valami kipattan a fejükből, majd meg is alkotják azt.

Az idegenek itt vannak! Vagyis inkább múlt időben, elvégre már a jövőben járunk, mikor is hatalmas csaták során csapunk össze a földönkívüliekkel. Eredményeinktől pedig a teljes bolygó, valamint a lakóinak sorsa függ, tehát alaposan kössük fel az exoskeletont!