Tesztek

A klasszikus RTS-ek manapság HD-felújításokkal támadnak fel, pótolva a hatalmas űrt a valós idejű stratégiai játékok piacán, és a sorhoz a hamvaiból feléledt GSC Gameworld is csatlakozik a Cossacks 3-mal, aminek örülünk is, meg nem is.

Itt az ősz, a játékosok kedvenc időszaka, amikor a nagy kiadók a lehető legjobb játékaikkal állnak elő. A Microsoft például a Forza Horizon 3-at, a Gears of War 4-et és a ReCore-t tárazta be erre az időszakra. Utóbbi elsőre egy kifejezetten ígéretes akció-platformernek tűnt, aztán kiderült, hogy a Comcept és az Armature Studio közös munkája az idei év egyik legfélrecsúszottabb alkotása.

2016 elején, a Dragon’s Dogmánál még azon tűnődtem, négy év után mennyire megfontolt lépés egy alapvetően konzolos játékot számítógépre portolni, de a Capcom ismét lépett egy nagyot, hiszen a Dead Rising első része 10 esztendőn át nem volt elérhető PC-re. Egy klasszikus újraéledése ez?

Egy esztendő sem maradhat Destiny-adag nélkül: bár ilyenkorra már a második részt kellett volna nyüstölnünk, inkább csak egy újabb bővítményt kaptunk, amely mindössze toldozza-foltozza a problémákat, de nem oldja meg azokat – ám ezen a ponton még ez is elég a sikerhez.

Mivel is indulhatna eme teszt bevezetése? Eltelt egy év, rongyossá rúgtuk a focilabdát, és szétszaggattuk a gyepet a FIFA 16-ban, de ahogy lenni szokott, nincs megállás a sorozatban. Elkezdődött a suli, a futballszerető gamerek szíve mégis a szeptember végét várta, hiszen itt a FIFA 17!

Sajátos autósport a NASCAR, ami ráadásul Európában nem is rendelkezik akkora rajongói bázissal, mégis, hosszú várakozás után végre komolyabb vérfrissítés mellett törhetünk az aktuális idény csúcsára.

Dübörög a zene, az okkal boldog látogatók önfeledten őrjöngenek és mulatoznak, az utakat pedig benzinfaló monstrumok járják. A nyárnak és az ezzel együtt kicsúcsosodó fesztiválszezonnak ugyan vége, ám feledve a vizezett sört és a sátorban enyelgést a legnagyobb buli mégis csak most kezdődik.

„Ez a WoW legjobb kiegészítője!” – Hallottuk ezt már eleget, de idővel mindig rájövünk, hogy bizony nem is ez, hanem amaz, és különben is a vanilla-időknél semmi sem volt jobb. Ahogy öregszünk, úgy szépíti meg az idő az emlékeinket, a WoW pedig az elmúlt 10 év alatt bőven adott számunkra emlékeket.

A Dragon Hills egy autorunner indie akciójáték, mely puszta egyszerűségével és bohókás külsejével szippantja be a játékost egy 2D-s mészárlásra. És ezt a Rebel Twinsnek sikerült aranyossá tennie. Lássuk, hogyan!

Vannak munkák, amire embert nem lehet küldeni. Ezeket a munkákat látják el a robtok, amelyek jelen játékunk főszereplői.

Gyönyörű turistabuszok, interaktív fülke és 40 német nagyvárost átölelő úthálózat, mindez az Unreal Engine 4-gyel tálalva. A Fernbustól sokat vártak a közúti szimulátorok fogyasztói, épp ezért dühítő, hogy a műfaj új járata már a kocsiállást elhagyva lerobbant.

1986-ban kezdte pályafutását és még mindmáig kocog, mostantól már PC-n is. Wonder Boy Returns teszt.

A Yesterday Origins nyitányában nincs semmi különös, már-már elhiteti veled, hogy kár erre a játékra az időt pazarolni. Aztán olyan fordulattal lep meg, amire álmodban sem számítottál az első fél óra után.

Akárcsak a Fallout 3 és a New Vegas, a Fallout 4 sem maradt fizetős kiegészítő csomagok nélkül, és az elmúlt hónapokban az 50 eurós (au!) Season Pass három DLC-jét is kipróbáltuk, a következő két oldalon pedig igyekszünk megosztani veletek tapasztalatainkat. Az egyes csomagok persze önmagukban is beszerezhetőek, hátha akadnak olyanok, akiknek egyben nem vonzó a Season Pass, de külön találnak olyan tartalmat, amivel szívesen kiegészítenék az amúgy is meglehetősen tartalmas Fallout-élményt.

A Ships 2017 tesztelése közben egy régi vicc jutott eszembe. A matróz odarohan a kapitányhoz és közli: kapitány úr, süllyed a hajrossz. Mire a kapitány: de matróz, ez hajó. Erre a matróz: ha jó lenne, nem süllyedne. Na, ha a Ships 2017 jó játék lenne, ez sem süllyedne.

Arról volt szó, hogy a világ összes szépségét megkapjuk majd egy luxusutazás közben, ehhez képest a No Man’s Sky egy ellátás nélküli buszos körutazás, ahol még a buszt is nekünk kell megjavítani, ha elromlik.

Tavaly utószezonban, idén pedig last minute látogattuk meg Medici szigetét, amely diktátorának bukása után sem vált békésebbé. A fenyegetés ezúttal egyszerre érkezik földön, vízen és levegőben, némi váratlan sci-fi körítéssel megspékelve.

Tavaly kicsit keserű szájízzel csatolhattuk be magunkat az ülésünkbe, hiszen enyhén szólva is kizsigerelt, de nagyon szép Formula 1-élményt kaptunk a Codemasterstől. Reméljük, idén nem csalódunk: az F1 2016 a Száguldó Cirkusz minden eddiginél hosszabb versenyévadával érkezett.

Egy rejtély, egy főhős, egy kimaxolt műfaj: nem sok szól a Root Letter mellett, de a különös, nem éppen szokványos játékokról ismert Kadokawa Games-t továbbra sem a siker hajhászása hajtja, hanem a különcködés.

A Runbow tavaly augusztus végén jelent meg az Egyesült Államokban (Európában csak szeptemberben) Wii U-ra, és elmondható róla, hogy mind a kritikusok, mind pedig a játékosok imádták. Most ez az imádat lehet, hogy nagyobb mértékeket fog ölteni, hiszen a srácok úgy döntöttek, PC-re is kiadják a legelső játékukat.

Másodszor landol magyar sci-fi RTS a Meridian névre hallgató idegen planétán, ámbár még így is csak a felénél járunk a négyrészesre tervezett sorozatnak. Mindenesetre a kirakós egy újabb darabját, szebb látványt, több egységet és néhány új játékmódot is beígért a Squad 22.

Töretlenül folytatódik tovább a fél évtizede indult folyamat: még mindig aranykorukat élik a 4X-játékok, ráadásul most egy olyan klasszikus tért vissza, amely annak idején szinte egymaga teremtette meg a műfaj ma is ismert és használt modern változatát.

Alul-felül formás, kellően domborodó hölgyek próbálnak mesterük kedvében járni, miközben egyre kevesebb ruhában szeletelik a tradicionális ázsiai ételeket. Perverznek tűnik, de mi sül ki belőle?

Volt idő, mikor minden egyes Telltale Games-játék bejelentését örömmel fogadtam, és alig vártam, hogy kipróbálhassam a legújabb, epizódokra bontott kalandjukat. Viszont semmi nem tart örökké, és pont az egyik kedvenc képregénykarakterem felbukkanásánál éreztem azt, hogy azért a „jóból” is megárt a sok…