Tesztek

A Japánból érkező szerepjátékok újabb képviselője nyitja a 2017-es évet. A Berseria viszont nem épp egy napsütéses, meseszerű kalandra hív bennünket – a főhős egy bosszúszomjas démon, aki testvérének gyilkosa ellen indít dühös hadjáratot.

Az eredeti Binding of Isaac-nek megvoltak a hibái, viszont a maga műfajában egy kiemelkedő alkotás volt. Edmund McMillen ezt próbálta túlszárnyalni a Rebirth elkészítésével. Lássuk, hogy sikerült-e neki…

Miközben a Kingdom Hearts-rajongók évek óta a harmadik rész megjelenésére várnak, a Square Enix összeállított egy újabb csomagot, így enyhítve a várakozással teli hosszú időt. A Final Chapter Prologue nemcsak a nosztalgia felidézésére alkalmas, de új élményeket is ad.

Mintha csak átaludtunk volna 27 teljes évet, szinte a semmiből futott be a Double Dragon legújabb, sorszámozott epizódja, ami teljesen olyan, mintha tényleg kihagytunk volna néhány évtizedet az életünkből. Persze a játéktermek mélyén a cigifüst is megkövült azóta, ma már senki nem dobálja az érméket a poros gépekbe.

A Gravity Rush első része 2012-ben nagy reményekkel érkezett a videojátékok piacára, de a célplatformként funkcionáló PlayStation Vita sikertelensége elég erősen rányomta a bélyegét a különleges sandbox játék fogadtatására. A játékbiznisz kemény világ, a második esély nagyon ritka, de a Japan Studios megkapta a lehetőséget az újabb bizonyításra, és nem is okoztak csalódást.

Süvítő tornádók, lángoló erdők, százméteres cunamik és pusztító aszteroidák – megérkeztek a katasztrófák kedvenc városépítős játékunkba, melyeknek hathatós segítségével pillanatok alatt tönkretehetjük azt, amit hosszú órák vagy napok alatt felépítettünk. Legfeljebb majd visszatöltjük a mentést, igaz?

Ahhoz képest, hogy pár évvel ezelőtt a Nintendo még úgy kezelte a mobiljátékos platformot, mint valami újmódi pestist, ami majd korrumpálja és megeszi a cég minden szellemi termékét, elég nagy fordulatot vett velük a világ. Mario mobilra is megérkezett!

Soha nem hallottam addig a Zootfly-ról, se a Marlow Briggs című játékukról, amíg bele nem futottam egy leárazáson, amikor is kőkemény egy euróért dobálták a programjukat. Életem egyik legjobban elköltött egy eurója volt.

Ha mindig is szerettél volna azon töprengeni egy csatában, hogy három-négy hősödet egymás vállaira állítva támadj meg egy ellenfelet, vagy inkább csak hozzávágnál egy robbanó pingvint valamelyikükkel, a Disgaea-sorozatot kifejezetten neked találták ki.

Amikor egy játék úgy kezdődik, hogy „itt van William, a nyugati szamuráj, akinek a Towerből kell megszöknie”, az egyszeri újságíró már sejti, hogy az elkövetkezendő két tucat órában érik majd meglepetések. Hát még miután választania kell a stabil frame rate és a fix felbontás között...

Azt mondják, a Raccoon Cityben történt mészárlás borzalmas volt a szörnyetegekkel, az élők húsára éhes fenevadakkal, a mutáció okozta embertelen kísérletek rémálomba illő szüleményeivel. Ez így is van, a legfertelmesebbről azonban eddig még senki nem is hallott, mert az igazi Gonosz mindvégig Louisianában lakozott.

Suda51 és stúdiója mindig saját utat járt, ami a legtöbbször szélsőséges elemekkel, elvont stílusban megalkotott játékokat jelentett, a gördeszkás kaszással indító Let it Die pedig már első ránézésre sem tűnik ki a csapat korábbi felhozatalából. Talán csak azzal, hogy teljesen ingyenes.

A kétezres évek elején sokunkat izzasztott meg a kőkemény Commandos, melynek sikerén felbuzdulva jó néhány lelkes követő indult harcba a játékosok kegyeiért, mint most a legújabb, a középkori Japánban játszódó Shadow Tactics.

A 2016-os esztendő utolsó kiegészítőjéről is lehullott a lepel, sőt december elejétől már kézhez is lehetett venni a hármas pakkot, ami a Bethesda legismertebb és legkedveltebb sorozatait öleli fel. Pokoli démonok, sárkányok, atomrobbanás utáni radioaktivitás – ennek a golyónak már lőttek.

A Hearts of Iron IV a második világháborús stratégiai műfaj svájci bicskája, elvégre hol másutt látnál gombnyomásra megvalósuló haditerveket, újratervezhető Tigris tankot és marxista Mussoliniket! Mostantól ráadásul a gyarmatok is megkapták a történelem formálásához szükséges eszközöket.

Modern Robinsonná válni könnyű, csak egy PS4 és egy PSVR kell, hogy távoli világok elhagyatott romjait felfedezve magunk is legendává váljunk. Egy bibi van mindössze: a virtuális valóság is csupán annyit ér, amennyit beletöltünk...

Nem semmi, hogy az epizódonként megjelenő új King’s Questre másfél évet kellett várni, ráadásul ez az időszak inkább hullámvasút volt, mintsem kiegyensúlyozott, emlékezetes kaland. Egyszer fent, egyszer lent jártam, de összességében jól szórakoztam Graham bőrébe bújva.

A 2DEngine a meglehetősen vegyes fogadtatású 8-Bit Commando nevű játék után teljesen más stílusban próbálta ki magát, és mintha megtalálta volna a helyes utat. Noha elődjéhez hasonlóan a Collisions sem a lélegzetelállító látványvilágával fogja elkápráztatni a nagyérdemű játékostársadalmat, azt el kell ismerni, hogy ezúttal egy kifejezetten élvezetes játékot hoztak össze a srácok.

Eleged van abból, hogy a legmenőbb kisnövésű karakterek maximum NPC-ként bukkannak fel a legtöbb szerepjátékban? Szeretsz kétkezes baltával, hezitálás és aggodalom nélkül berongyolni a csata közepébe, még megdöbbentő túlerő esetén is?

A keleti nyitás és az északi fjordok után a hanyatló (?) Nyugat ópiumától megrészegülve, vigyázó szemeit Párizsra vetve folytatja a Euro Truck Sim 2 bővítését az SCS Software. Ennek eredménye egy szolid, nagy meglepetéseket nem tartogató DLC lett.

Ősszel már mentünk egy kört a Telltale Games Sötét Lovagos szériájának első részével, és akkor nem voltunk elragadtatva a látottaktól. Azóta elérhetővé vált mind az öt epizód, és a véleményünk a teljes sztori ismeretében sem változott jelentősen. A legendás képregényhősre felhúzott interaktív mozi nem pocsék, viszont játékként és Batman-történetként is teljesen feledhető.

A 2016-os év alaposan elkényeztette a Warhammer-univerzumok rajongóit, közel tucatnyi különféle alkotás közül választhattak azok, akik orkokat, génorzókat, vagy megállíthatatlan űrgárdistákat akartak látni a monitorukon. Ezen címek közül kiemelkedően emlékezetes lett a Space Hulk: Deathwing, de sajnos nem azért, amiért szerettük volna.

Hét év várakozás, kilencévnyi fejlesztés – egy kisfiú, meg egy óriás. Ha nem is hiszel a mesékben, ez a játék a kiváló bizonyíték arra, hogy márpedig érdemes bízni a leglehetetlenebb feladat megoldásában is. És bár az eredmény nem tökéletes, mondj csak egyetlen példát rá, hogy mi volt az az elmúlt tíz évben.

A Steep egy, a téli sportok kedvelőinek címzett szerelmeslevél, melyben az Alpok csúcsait meghódítva merülhetünk el az extrém sportok kéjeiben, és próbálhatjuk ki mindazt, amit sokan csupán a képernyőn láttunk eddig. De vajon ártalmas a magaslati levegő?