Tesztek

Gyerekként három karrierlehetőség közül akartam választani: kukásautót, autóbuszt vagy mozdonyt szerettem volna vezetni. Természetesen nem így lett, de arról álmodni sem mertem, hogy egyszer úgy tehetem majd meg ezek mindegyikét, hogy ki sem mozdulok otthonról.

Miközben a Capcom Monster Hunter-szériája folyamatosan a rajongók kedvére tesz, így egyre csak sikeresebbé válva, a tömegmészárlásairól híres Koei úgy döntött, maga is vág egy szeletet a szörnyvadászatot jelképező tortából. Aztán az egyből három lett, csak el ne csapja a gyomrunkat.

Mit kezdesz kétmillió fonttal, ha mögötted áll a kilencvenes évek legjobb platformjáték-fejlesztő gárdája, és egy olyan háromdimenziós ugribugri program a cél, amellyel egyszerre kell múltat idézni és a jövőbe tekinteni? Nem lettünk volna a Yooka-Laylee fejlesztői helyében.

Tinédzserek rombolnak le gonosz álmokat, démonokkal küzdenek, megmentik a világot, ám néha nekik is suliba kell menniük, vagy épp a plázába a haverokkal. A Persona 5 egy érdekes egyveleg, a JRPG-k mostani krémje, amire szerencsére nem véletlenül vártunk ilyen sokat.

Kevés szívemnek kedvesebb téma van a világon, mint a „rendőrösmentőstűzoltós” játékok. Rongyosra játszottam az Emergency-sorozatot is (a kedvencem a Los Angeles moddal nyakon csapott negyedik rész volt), sőt igen jelentős mennyiségű, tűzoltóautókról szóló szakkönyv is ott figyel a polcomon.

Egy új nap virradt Angliában. Oroszlánszívű Richard fogságba esett Ausztriában, így trónját a gonosz és cselszövő János herceg kaparintja meg. A régi rendszer urai pedig választás elé kerülnek: vagy élnek János király új világában, vagy meghalnak a régi sajátjukban. Az ország pedig csakhamar darabokra szakad a kirobbanó polgárháborúban. Mindössze egy csapat bátor törvényen kívüli és néhány lovag gondolja úgy, hogy a rendet vissza kell állítani és Richárdot újra a trónra kell ültetni. Közülük is kiemelkedik elszántságával a Sherwood-i erdő legendás bajkeverője, Robin Hood.

A vikingeknek és velük együtt a skandináv mitológiának manapság nagy divatja van, és erre a játékfejlesztők is felfigyeltek. Pár hónapja egy egész jól sikerült Early Access túlélő játékot (Niffelheim) mutattunk be a témában, most pedig megérkezett a Vikings: Wolves of Midgard, ami a Diablo-játékmenetét házasítja az északi keménylegényekkel és isteneikkel.

Nincs mese, ha egyszer a kalandjátékok félistene új produkcióval készül, akkor ott valami nagyon nagy dolognak kell történnie. A Thimbleweed Park ugyan nem váltja meg a világot, de megmutatja, hogy 2017-ben is remek móka pixelekre kattintgatva kalandozni.

Újra büszkén lengnek a harctéren apáink zászlai, az Insurgency készítőinek új játéka ugyanis elhagyta a korai hozzáférést. A Day of Infamy pedig nem vall kudarcot – egymaga támasztja fel hamvaiból a második világháborús online shooterek műfaját.

Vannak nehéz játékok és mocskosul nehéz játékok. A Codex of Victory az utóbbi. Az augmentált ellenség mindig jobb és több fegyverrel bír, mint amennyi a természetes embereknek kijut, és ez igencsak frusztráló, de legalább a szórakoztató módon.

A Long Live the Queen című játékot a Hanako Games indie fejlesztő adta ki 2013-ban. A stúdióról azt érdemes tudni, amellett, hogy nem japán cégről van szó, hogy mindössze egyetlen állandó tagja van, Georgina Bensley, aki egyben alapítója és kreatív feje is a csapatnak. Bensley szerződtetett, szabadúszó művészekkel és fejlesztőkkel karöltve készíti anime inspirálta játékait, már 2003 óta.

Egy hónappal az Atelier Sophie premierje után máris a digitális boltok polcaira került a folytatás, az Atelier Firis, ami részben az előző játékban megismert receptet követve, részben teljesen megújult formában folytatja a korábban átélt kalandot.

Annak idején a Bugbear maximum csak sejtette, hogy kultuszt teremt a FlatOut-játékokkal, de mi tudjuk, hogy nagy az igény az autós elmebajra a mostani piacon is. Azonban a FlatOut 3: Chaos & Destruction megjelenésével sajnos valami véget ért.

Bevallom, a platformjátékok világa sosem állt valami közel a szívemhez. Ezen változtatott nagyot a nemrég megjelent Little Nightmares, aminek a többszörös végigjátszása után is úgy éreztem, hiányozik valami az életemből. Elkezdtem hát hasonló stílusú címek után kutatni, és hamarosan rá is találtam a lengyel Toucan Studio alkotására, jelen teszt alanyára, a Selma and the Wispre. A látott képek és videók stílusa megvett kilóra, így rövid gondolkodás után már pakoltam is a játékot a virtuális kosárba. És hogy végül megbántam-e ezt az impulzív vásárlást? A tesztből kiderül.

Képzeld el, hogy te vagy a világ utolsó reménye. Az istenek kiválasztottak, hogy megszerezd egy ősi és nagy hatalmú ereklye részben elveszett darabjait, amelyek segítségével visszaállítható a rend. A feladat azonban nem lesz könnyű.

Konzolt eladni sokféleképpen lehet, de egy ütős játékkal a legkönnyebb, még ha ehhez áldozatokat is kell hozni. Ez jelen esetben nemcsak a Nintendo előző generációs gépét jelentette, de értékes időt is, hiszen a Breath of the Wildnak már tavaly meg kellett volna jelennie…

Gondoltál már arra, milyen lenne, ha legvadabb ötleteid legóba öntésében nem korlátozna sem a legókockáid száma, sem az otthoni véges készlet? A LEGO Worldsben végtelen mennyiségű elemből építhetsz bármit.

A legújabb Thief sajnos csalódást okozott a lopakodós játékok szerelmeseinek, ám a Cyanide Studios sunyi zsebmetsző goblinja, Styx a 2014-es Master of Shadows után visszatér a Shards of Darknessben, és megmenti tolvajok becsületét.

Ötévnyi pihenő után újra bevetésre indul Amerika legjobb titkos alakulata. A Wildlandsben a Ghost-különítmény a futurisztikus felszerelést open-world miliőre váltja, és bár a csere nem rossz, mégsem vagyunk teljesen elégedettek.

Lezárult a tavaly áprilisban megjelent harmadik epizód utolsó fejezete, sőt úgy tűnik, hogy en bloc a 2011-ben elstartolt széria is a végéhez érkezett a The Ringed City képében. Az utolsó DLC pedig méltó lezárás, ami a sorozat legjobb harcai közé is beékelődik.

Közel öt hónappal az alapjáték megjelenése után kézhez kaptuk az első DLC-t a Battlefield 1-hez, amely végre felfrissítette a mostanra már lagymataggá vált háborúsdit. Sok újdonságot nem hozott magával, de amit kaptunk, azt ezúttal is kiváló minőségben tették az asztalunkra a fejlesztők.

Hosszú évekkel a Mass Effect-trilógia befejezése után végre visszatérhetünk a legendás univerzumba, de nem a Tejútrendszerben, hanem a távoli Androméda-galaxisban, ahol az ember csak vendég, a természetet pedig soha nem látott erők uralják.

A programozók, szoftverfejlesztők iránti kereslet az utóbbi időszakban minden kétséget kizáróan világszerte emelkedett, és ez a tendencia valószínűleg folytatódni fog az elkövetkezendő években is.

Nem mondanám, hogy megszállottja lettem volna a vadászattal kapcsolatos játékoknak, de ez idén megváltozott. Valamilyen módon véletlenül rátaláltam az Expansive Worlds készülő csodájára, minek hatására mégis úgy döntöttem, hogy fegyvert fogok ragadni.