Tesztek

Túléléssel manapság szinte bármit el lehet adni, de a brit Mojo Bones nem elégedett meg az aktuális trendek majmolásával, jó pár csavarral igyekeztek kitörni a tucatjátékok közül. Ez alapvetően sikerült is, nagy kár, hogy technikai problémák egész sora árnyékolja be az egyébként kifejezetten ötletes munkájukat.

Európában (Németországban) 2000. október 20-án, Észak-Amerikában 2001. február 20-án jelent meg az Europa Universalis. A program átütő sikernek bizonyult, így sorra jöhettek a gyökereiben hasonló játékmenettel bíró, de az adott történelmi korhoz igazított és bővített elemekkel ellátott más címek.

Ha nagyon szigorú akarok lenni, akkor azért hiányzik a sivatagban a naptól tűzforróra hevült harckocsi testén sülő tükörtojás sercegő hangja. Szinte minden mást megad nekünk a Graviteam remekbe szabott stratégiai játéka.

2002-ben a Bethesda Game Studios kiadta a gamervilág egyik legmeghatározóbb RPG-jét, a The Elder Scrolls III: Morrowindet. 15 évvel később a The Elder Scrolls Online legújabb expanziója visszakalauzol minket a provincia szívébe, Vvardenfellbe.

A birodalomépítő stratégiáiról ismert Paradox és a katonai RTS-ekre szakosodott Eugen szövetsége sokak fantáziáját megmozgatta. Csak az volt a kérdés, új játékuk mennyire lesz egyedi hibrid, és képes lesz-e megfelelni az egyre fokozottabb elvárásoknak.

Egy 2007-es nagysikerű Half-Life 2 modból teljes értékű játékká nőtte ki magát a kaszabolós multi-FPS, a Chivlary: Medieval Warfare, melynek utódja, a Mirage: Arcane Warfare a komor lovagok korából az Ezeregyéjszaka meséinek világába repít bennünket.

A Remedy Entertainment 2001-ben robbant be a TPS játékok piacára, ahonnan a csapat máig nem tágít. Komoly sikerre volt szükségük, hogy olyan stabil gyökeret verjenek TPS kategória berkein belül, ami megóvja őket a játékipar legnagyobb fenyegetésétől (és egyben legnagyobb erényétől), a változás viharos szelétől, mely időnként váratlanul söpör el egy-egy játékfejlesztő csapatot. Szerintem senkinek sem újdonság az, hogy ezt az átütő - és kiérdemelt - sikert egy megkeseredett, háromszázhatvan fokban ólmot szóró (ex)zsaru, bosszúvággyal és konspirációval átitatott, vérgőzös története hozta el, melynek címe - és egyben főhősének becses neve - Max Payne.

Nemrég még a démonokat és angyalokat pusztító kishölgy, Bayonetta Steamre költözésének örülhettünk, de az eltelt egy hónap elég is volt az ismerkedéshez, hogy most végleg elmerülhessünk a PlatinumGames tölténypornóval teli őrületében.

Nehéz dolga van az emberfiának, ha történetesen a 2D-s platformer játékok közül szeretne valami igazán kiemelkedőt, egyedit kiválasztani. A Limbo és az Inside óta próbálok olyan címet találni, ami egyedi hangulatával, atmoszférájával kiemelkedik a független alkotások „tengeréből”, és ami képes valami újat mutatni ebben műfajban. Ha azonban az ember elég elszánt és kitartó, „kincskeresés” közben olyan gyöngyszemekre akadhat, mint tesztünk alanya. Nem is rabolnám tovább a kedves olvasó idejét, lássuk, mi is rejtőzik eme sötét erdő mélyén...

Évek óta dúl a nosztalgiavihar, ami a zenék, filmek és videojátékok közé is beférkőzött, ezzel megbolondítva és egyben kényeztetve a retró-megszállottakat, akiknek egy kis nyolcvanas évekbeli szintizene és pixelkavalkád ajándékszámba megy. A STRAFE pedig egy igazi nosztalgiabomba, ami ránk robbanthatná a házat.

A Bloodborne PS4-exkluzív, ráadásul egyszeri kaland, a Dark Souls-sorozat meg a végéhez ért, így a hasonló stílusú játékok rajongói könnyek között ülve várják a messiást. Úgy tűnt, a Surge veszi magára ezt a szerepet, de a síró fanokat mosoly helyett inkább zokogásra késztette a Deck13 új alkotása.

Végre finisbe ért az Endless Space 2, ami hosszú hónapokon át korai hozzáférésű változatként győzködött minket arról, hogy érdemes még 4X stratégiát játszani. A végeredmény szinte tökéletes lett: ha csak egy ilyen jellegű játékot akarsz kipróbálni, akkor lehetőleg ez legyen az.

Az egykori Midwayből kimenekített NetherRealm Ed Boon vezetésével nemcsak a Mortal Kombat-szériának adta vissza az azt megillető hírnevet, hanem még a DC legismertebb szuperhőseit is csatasorba állította. Immáron másodszorra döngölhetjük földbe az új isteneket, akikkel még a vereség is nagyszerű móka.

Ennyi év várakozás után nem gondoltuk, hogy a Prey még nyújthat meglepetéseket, de tévedtünk: az Arkane játéka igazi mestermű lett, olyan program, ami megérdemli a főhajtást, mert azon túl, hogy megfelel a kor elvárásainak, még intelligens is. Na meg addiktív, én is alig bírtam letenni.

23 évvel az első rész megjelenése után végre PC-n is tiszteletét teszi a konzolon méltán népszerű Tekken-sorozat. A számozott hetedik rész igyekszik megfelelni a kor és a platform elvárásainak, gyökerei azonban annyira mélyre nyúlnak, hogy képtelen elszakadni tőlük. Ez pedig ugyanannyira jó hír, mint amennyire rossz.

Szörnyekkel teli óceánok, vérszomjas kalózok, felfedezésre váró partok, felfoghatatlan gazdagságot biztosító kincsek, orkok, zombik, elfek, káosz, birodalom, tengeri csaták, kereskedelem... Mindez a Warhammer Fantasy világában, egyetlen játékba sűrítve.

A mozifilm második részének várva várt premierjével szinte egy időben megérkezett A galaxis őrzői „játékverziója” is, méghozzá a Telltale Games tálalásában: vadonatúj sztori, az évek óta ismert és egyre bosszantóbb hibák, plusz néhány felesleges újdonság.

Manapság a csapból is vikingek folynak, minden platformon próbálnak betörni képernyőinkre, s mivel csak nem unjuk meg a szakállas-baltás harcosokat, hajlandók vagyunk velük tárgyalni, és adunk esélyt legújabb követüknek, az Expeditions: Vikingnek is.

A mitológia mindig is népszerű témának számított a szórakoztatóiparon belül. Legyen szó filmről, könyvről vagy videojátékról, előszeretettel nyúlnak hozzá a készítők. Azonban amíg az ókori görögök, az egyiptomiak vagy épp a vikingek mondáiról gyakorlatilag már mindent tudhatunk, addig más népek hitvilága méltánytalanul háttérbe szorult. Ezen a helyzeten próbál meg változtatni az orosz Morteshka játéka, a Mooseman, ami a pogány finnugor törzsek mítoszait mutatja be nekünk.

Nem kellett éveket várni a Nintendo Switch következő nagy dobására: egy hónappal a gép és a tökéletes Zelda-játék megjelenése után újabb ütőkártyát húzott elő a Nintendo a kalapból. Ha eddig húztad a gépvásárlást, itt van még egy érv a lista PRO részére!

A kiadók manapság „szezonbérlettel” próbálnak még egy kalapnyi pénzt kiszedni belőlünk, és nem mindig könnyű eldönteni, hogy érdemes-e fizetni az extra tartalomért, avagy sem. Mi most a Mankind Divided csomagját vettük górcső alá, véleményünket alant olvashatjátok.

Belerúgsz egy ellenfelet a közeli húsevő növény kitátott szörnypofájába, majd robbanószerrel pakolsz meg egy másik punkot, hogy a rohamozó mutánshorda közepébe hajítsd, ezzel és egy csúnya robbanással megtépázva a társaságot. A Bulletstorm világa még mindig őrült, még mindig állandó fordulatszámon pörög, és még mindig rohadtul élvezetes.

A gyors, de nagy kihívást nyújtó platformjátékoknak helye van a mai játékpiacon, főleg, ha a háttérvilág is olyan izgalmas vagy humoros, mint a Voodoo Vince: Remastered esetében, melyen azért érződik, hogy csupán egy 2003-as játék kicsinosított verziója.

A LEGO-játékok világszerte hatalmas népszerűségnek örvendenek minden platformon, éppen ezért volt csalódás, hogy 2013-ban csak Wii U-ra jelent meg a klasszikus kockajátékokat a sandbox műfajjal keverő LEGO City Undercover. Öröm az ürömben, hogy a Nintendo előző konzolja csúnyán besült, így négy év után pótolhatjuk az exkluzívnak szánt élményt.