Tesztek

Mostanra bizonyára már mindenki kijátszotta magát a Valentino Rossi nevével fémjelzett, 2016-os MotoGP-játékkal, és 2017-ben is készen áll az új bevetésre. A nagy kérdés az, hogy érdemes-e lecserélni a tartalommal bőven ellátott játékunkat egy újabbra.

Ha a felülnézetes, nem annyira komoly versenyek kerülnek szóba a videojátékok világából, akkor szinte megkerülhetetlen cím a Micro Machines. A Codemasters üdvöskéjét azonban szinte már csak a nosztalgia élteti, és ez a legújabb epizód egyik nagy hibája.

Szuperlátványos űrhajós játék roguelike elemekkel. Nekem ennyi elég is volt ahhoz, hogy beszippantson az Everspace Kickstarter-kampánya, a program pedig május végére teljes formát öltött. Hogy megbántam-e a befektetett pénzt? Egy picit talán igen.

A Verdák hat év eltelte után nemcsak a mozivászonra száguldottak be újra, de a tévék képernyőjére is, hogy a már régóta ismert, személyiséggel rendelkező autók egy újabb versenyjátékban szórakoztassák autótársaikat és persze a játékosokat.

Elgondolkodtál már azon, mi lenne, ha a Bejeweledből vagy a Candy Crushból ismerős match-3 műfajt a randi szimulátorokkal ötvöznénk? Nem? Hát én sem. Azonban egy Ryan Koons nevű játékfejlesztő igen, aki az ötletét a Kickstarterre vitte, a lelkes közönség pedig a kért összeg két és félszeresével támogatta meg a koncepciót.

Egy zseniális első és egy felejthető második rész után tíz év a naftalinban, majd 3 évnyi fúrás-faragás, s végül mégis csak trilógiává avanzsált a Blitzkrieg, azaz egy újabb második világháborút megjárt veterán RTS kapott harmadik esélyt a sorstól.

Egy valós tragédia nem túl jó ajánlólevél, ahogy az sem mindenképpen növeli egy videojáték esélyeit, ha emberek halála miatt kap kiemelt figyelmet, miközben az eredeti megjelenési időpontot egy hónappal csúsztatják. A Get Even azonban önmagában is megállja a helyét.

A második világháború csendes-óceáni poklából a hatvanas évek vietnami dzsungelébe érkezett a Red Orchestra 2-ből kivált, önálló sorozattá váló Rising Storm második része. Helikopterek, békejel, Kalasnyikov, napalm – lássuk, hogy sikerült az időugrás!

Nem várt helyről érkezett trónkövetelő a művészies jellegű játékok műfajába: a zombiaprítást hangulatosan ábrázoló, de a számtalan újrakiadással túlzásokba eső spanyol Tequila Works műfajt és témát váltott, hogy elmesélje egy sziget és egy fiú bánatosan gyönyörű történetét.

Úgy tűnik, hogy az 5 évvel ezelőtt megjelent Diablo 3 sikerét képtelenség felülmúlni, mai napig nem akadt komoly kihívója a piacon. Most pedig újabb behozhatatlan előnyre tett szert, ugyanis új tartalommal bővült, amiért viszont már fizetnünk is kell.

A Bridge Crew egy igazi rétegjáték, hiszen a VR-kiegészítős játékosokat veszi célba, ráadásul arra épít, hogy a programot felmarkoló vásárló kőkemény Star Trek-fanatikus. Ha rád mindkettő igaz, akkor neked itt az év játéka, más esetben azonban valószínű, hogy a tesztünknél sosem kerülsz közelebb a Ubisoft üdvöskéjéhez.

37 éve még édesanyja siratta a levágott, kibelezett táborvezetők kihűlt teste felett, 1981-es megjelenésétől számítva pedig igazi legendává vált, aki újra és újra visszatér, hogy könyörtelenül végezzen áldozataival. Ezúttal egy kompetitív videojáték állít emléket munkásságának.

A Codemasters nem hagyja kihűlni legnépszerűbb sorozatát, a ralizás és autókrosszozás Mekkájába elkalauzoló DiRT-szériát. Hihetetlen, hogy 10 éve jelent meg az első rész, és hogy ennyi idő alatt mennyi feledhetetlen percet kaptunk ezektől a játéktól. Most végre megérkezett a negyedik rész, és a vészmadarak ellenére mondhatom, hogy megérte várni rá.

Túléléssel manapság szinte bármit el lehet adni, de a brit Mojo Bones nem elégedett meg az aktuális trendek majmolásával, jó pár csavarral igyekeztek kitörni a tucatjátékok közül. Ez alapvetően sikerült is, nagy kár, hogy technikai problémák egész sora árnyékolja be az egyébként kifejezetten ötletes munkájukat.

Európában (Németországban) 2000. október 20-án, Észak-Amerikában 2001. február 20-án jelent meg az Europa Universalis. A program átütő sikernek bizonyult, így sorra jöhettek a gyökereiben hasonló játékmenettel bíró, de az adott történelmi korhoz igazított és bővített elemekkel ellátott más címek.

Ha nagyon szigorú akarok lenni, akkor azért hiányzik a sivatagban a naptól tűzforróra hevült harckocsi testén sülő tükörtojás sercegő hangja. Szinte minden mást megad nekünk a Graviteam remekbe szabott stratégiai játéka.

2002-ben a Bethesda Game Studios kiadta a gamervilág egyik legmeghatározóbb RPG-jét, a The Elder Scrolls III: Morrowindet. 15 évvel később a The Elder Scrolls Online legújabb expanziója visszakalauzol minket a provincia szívébe, Vvardenfellbe.

A birodalomépítő stratégiáiról ismert Paradox és a katonai RTS-ekre szakosodott Eugen szövetsége sokak fantáziáját megmozgatta. Csak az volt a kérdés, új játékuk mennyire lesz egyedi hibrid, és képes lesz-e megfelelni az egyre fokozottabb elvárásoknak.

Egy 2007-es nagysikerű Half-Life 2 modból teljes értékű játékká nőtte ki magát a kaszabolós multi-FPS, a Chivlary: Medieval Warfare, melynek utódja, a Mirage: Arcane Warfare a komor lovagok korából az Ezeregyéjszaka meséinek világába repít bennünket.

A Remedy Entertainment 2001-ben robbant be a TPS játékok piacára, ahonnan a csapat máig nem tágít. Komoly sikerre volt szükségük, hogy olyan stabil gyökeret verjenek TPS kategória berkein belül, ami megóvja őket a játékipar legnagyobb fenyegetésétől (és egyben legnagyobb erényétől), a változás viharos szelétől, mely időnként váratlanul söpör el egy-egy játékfejlesztő csapatot. Szerintem senkinek sem újdonság az, hogy ezt az átütő - és kiérdemelt - sikert egy megkeseredett, háromszázhatvan fokban ólmot szóró (ex)zsaru, bosszúvággyal és konspirációval átitatott, vérgőzös története hozta el, melynek címe - és egyben főhősének becses neve - Max Payne.

Nemrég még a démonokat és angyalokat pusztító kishölgy, Bayonetta Steamre költözésének örülhettünk, de az eltelt egy hónap elég is volt az ismerkedéshez, hogy most végleg elmerülhessünk a PlatinumGames tölténypornóval teli őrületében.

Nehéz dolga van az emberfiának, ha történetesen a 2D-s platformer játékok közül szeretne valami igazán kiemelkedőt, egyedit kiválasztani. A Limbo és az Inside óta próbálok olyan címet találni, ami egyedi hangulatával, atmoszférájával kiemelkedik a független alkotások „tengeréből”, és ami képes valami újat mutatni ebben műfajban. Ha azonban az ember elég elszánt és kitartó, „kincskeresés” közben olyan gyöngyszemekre akadhat, mint tesztünk alanya. Nem is rabolnám tovább a kedves olvasó idejét, lássuk, mi is rejtőzik eme sötét erdő mélyén...

Évek óta dúl a nosztalgiavihar, ami a zenék, filmek és videojátékok közé is beférkőzött, ezzel megbolondítva és egyben kényeztetve a retró-megszállottakat, akiknek egy kis nyolcvanas évekbeli szintizene és pixelkavalkád ajándékszámba megy. A STRAFE pedig egy igazi nosztalgiabomba, ami ránk robbanthatná a házat.

A Bloodborne PS4-exkluzív, ráadásul egyszeri kaland, a Dark Souls-sorozat meg a végéhez ért, így a hasonló stílusú játékok rajongói könnyek között ülve várják a messiást. Úgy tűnt, a Surge veszi magára ezt a szerepet, de a síró fanokat mosoly helyett inkább zokogásra késztette a Deck13 új alkotása.