The Walking Dead, Marvel, Star Wars, Alien, Family Guy, Doom, Skyrim… impozáns lista, ami a magyar Zenhez köthető, mint feldolgozott téma. A Pinball FX virtuális flipperei ugyanis, pont, mint a Telltale Games kalandjátékai, ismert franchise-ok világát dolgozzák fel, csak éppen nem lankadó lelkesedéssel és odaadással, avagy a harmadik cím után sem lehetett azt érezni, hogy „oké srácok, ez tök jó volt… eddig, de most már kezdjetek bele valami újba”. A Pinball FX sikere pedig részben a modellben keresendő. Legyen szó ugyanis konzolról vagy PC-ről, a fő klienst ingyen tölthetjük le, demó formájában az asztalokat is mind kipróbálhatjuk, ha pedig valami nagyon megtetszik, racionális áron (2-3 gép kerül 3100 forintba, ezekkel pedig rengeteg időt lehet eltölteni) vásárolhatjuk meg a végleges verziót. A látvánnyal flipperes viszonylatban egyáltalán nem volt gond, a hangulat majdnem minden esetben toppon volt, aztán mégis elérkezett a váltás ideje – idén nyáron bejelentésre került a semmiből előbukkanó Pinball FX3, ami szeptember végén sikeresen el is startolt.

De hogy mi szükség volt a váltásra, amikor minden ennyire remekül működött? Nos, a helyzet az, hogy az ember hajlamos beleszokni a jóba, már fel sem tűnik az elavult keret, az egyre kevesebbet nyújtó teljesítmény. A Zen munkatársai azonban, megelőzve a kritikákat belátták, hogy ideje továbblépni, így az FX2 átlépett a VR világába (már így érhető el Steamen is), helyét pedig a hármas számmal ellátott verzió vette át, amit próbálgatva egyből látványos különbségek fogadnak. A változás szelének igazi ereje azonban akkor csapja meg az ember arcát, ha visszalép a régi kliensbe – az új interface után a régi felhasználói felület tényleg ósdi érzetet kelt, ami sok összetevőnek köszönhető. 

MINDEN A KÖZÖSSÉGRE ÉPÜL

Az van, hogy manapság minden a „social” fogalmára lesz felhúzva, a közösségi funkciók a legfontosabbak. Bár az FX2-ben volt ranglistázás, egyaránt láthattuk a barátlistán lévők és az ismeretlenek pontszámait, legjobb eredményeit, az FX3 ezen a téren hatalmasat lépett előre. A közösség erejét meglátva a fejlesztők a sokkal modernebb és letisztultabb dizájnba csúnya szóval trendi funkciókat rejtettek el, amik ezzel együtt hasznosak és pillanatok alatt fontos részévé válnak a kiteljesedő mechanikának.

Mert nemcsak a folyamatos fejlődés és jutalmazás a fontos, amit már lassan minden műfaj átvesz, hanem az is, hogy a profibb játékosok megmutathassák, mennyivel többet tudnak társaiknál. Hogy ez jó-e vagy sem, mikor egyébként a videojáték az élményről és kikapcsolódásról szól, mindenki döntse el maga, de tény, fontos feature lehet egy ilyen jellegű összetevő, a Zen alkotásánál pedig az is. Vannak (akár a fejlesztők által elindított) bajnokságok, amiknél a lehető legmagasabb pontszám a lényeg, sőt a felhasználók is indíthatnak adott feltételekkel működő kihívásokat, amiknél egy bizonyos időintervallumon belül kell helyt állni, avagy megdönteni a csúcsnak számító rekordot. Innentől kezdve pedig folyamatos a versenyzés, a keret mégis állandó, így aki tényleg professzionálisnak mondható szinten űzi ezt a fajta kikapcsolódást, nyugodtan nekiállhat a legjobb eredmények legyőzésének. Innentől pedig már csak egy lépés az esport, ami ismét új szegmensben vetheti meg a lábát, hála annak, hogy a Zen felfigyelt a résre, amit még senki nem próbált meg kitölteni.

És ha már szóba került az állandó jutalmazás, azért ki kell térnem még egy fontos újításra, ami a manapság kötelezőnek mondható fejlődéssel együtt jár. A felhasználó minden egyes játék indítása után kapja a sikeres golyólökdösésért járó XP-t, így fejlődik, szintet lép, testre szabhatja profilkülsejét (háttér, keret), sőt még extra modifikációkat is kap, amik az adott asztalokhoz tartoznak, szintén egyre csak fejlődnek. Pontszorzók ilyen-olyan esetben, több ideig tartó védelem és a többi. Ezekből több is aktiválható, használatuk során szintet lépnek, további előnyökhöz juttatva így a játékost – persze a modok használatát is egy pillanat alatt ki lehet kapcsolni. 

SPIELBERG HAGYATÉKA

A közösségi funkciók beépítése éppen olyan lényeges összetevő, mint az állandó jutalmazás bevezetése, azonban indításnál nem ez lesz a legfontosabb, amivel a vásárlók foglalkoznak, hanem az új csomag, a 10 euróért megvehető Universal Classics™ Pinball elnevezésű pakk. Ez egyébként lehetne „Spielberg papa gyöngyszemei” is, hiszen Steven rendezői és/vagy produceri oldalról elkövetett kasszasikerei szolgáltatják az alapot, avagy a ’75-ös Jaws (A cápa), a ’82-es E.T., valamint a ’85-ös Back to the Future (Vissza a jövőbe) került a repertoárba. Az átlagosan háromkaros asztalok mind egy-egy fontos pillanatra, helyszínre összpontosítanak, és nem kevés érdekesség is megtalálható a terepeken. A cápás közegnél például maga a teljes asztal imbolyogni kezd, ami további nehezítést ad a különleges feladatok mellé, míg az E.T. során a kis földönkívülit kell felülnézetből megvédeni az őket kereső alakoktól. A Vissza a jövőbe esetén viszont (személy szerint) az okozta a legnagyobb kihívást, hogy megússzam a golyó jobb oldali legurulását, ami rendre problémát okozott számomra – az esetek 90 százalékában azért buktam a kihívásokat, mert a kis fémlaszti kigurult a szélen, miközben esélyem sem volt a megállítására. Hogy ez csak nálam probléma, vagy általános jellemző, azt sajna nem tudom, de sok elégedetlenkedést ezzel kapcsolatban (szerencsére) nem olvastam, szóval simán lehet egyedi eset. Vagy bénaság.

Ezek az asztalok egyébként szokás szerint nagyon jók, egyedül talán a koncepciót nem értem. Mármint persze, a Vissza a jövőbe a mai napig rendkívül népszerű film, de akkor már Robert Zemeckis filmje helyett olyan is mehetett volna harmadiknak, ami szintén Spielberg rendezése, az adott korból pedig kettő igazi klasszikust is lehetne mondani, amiért a mai napig rengetegen rajonganak: az egyik a Harmadik típusú találkozások, a másik pedig Az elveszett frigyláda fosztogatói. Vagy utóbbi esetleg egy Indy-csomag része lesz a jövőben? Nos, azt abszolút nem bánnám (ahogy egy klasszikus Universal Monsters pakkot sem, ha már a filmstúdióról van szó), de mindenképpen emlékezetes, mozis zenékkel és jelenetekkel, mert ezek valahogy most kicsit hiányoznak az aktuális csomagból.

MINŐSÉGI VÁLTÁS

Ezt a tesztet kivételesen egy megosztott értékeléssel, vagyis inkább összegzéssel zárom. Mert maga a Pinball FX3 remek lett, nagyszerű funkciókkal, sokkal komolyabb látványvilággal – a fény-árnyék hatások nagyon látványosak, de a modellek és hátterek részletességén is sikerült húzni, ami miatt egy régi asztal esetében hatalmas a különbség. Szóval abszolút megérte a váltást, és tényleg nagyon kíváncsi vagyok, hogy egy-két év múlva milyen minőségű csomagok látnak napvilágot a mostani technológiával.

Másfelől viszont a Universal pakk inkább csak jónak mondható, nem kiemelkedőnek, pedig a három film adja a lehetőséget mindenféle nagy pillanatra, nosztalgikus múltidézésre, ami a közönségkedvencekből eredeztethető. Avagy a kliens és az alap remekül működik, sokkal többre képes, mint a régi, nagyszerűek a kihívások, közösségi funkciók, emiatt nagyok a reményeim, de a százalékok az aktuális csomagnak szólnak, elvégre az pénzbe kerül. Az ingyenes Pinball FX3 mindenkinek ajánlott, aki kedveli a flippereket, abban pedig biztos vagyok, hogy a Zennek jönnek még nagy durranásai a jövőben, amikre kötelező lesz beruházni.