Tesztek

„Mondottam ember: Küzdj, és bízva bízzál!” – írta Madách Imre Az ember tragédiájában, és valahogy mindig ez jut az eszembe, mikor a kezem közé kerül egy új Sonic-játék. A kilencvenes évek legendás részei máig élénken élnek az emlékezetemben, és mindig arra számítok, hogy az új részekben valami hasonlót kapok. Aztán a legtöbbször csalódom.

A The Witcher legutóbbi két epizódjának egykori fejlesztői úgy gondolták, tapasztalatukat egy független gyártású posztapokaliptikus szerepjátékban kamatoztatják. Ez a Seven: The Days Long Gone, mely súlyos hibái nélkül egy remek játék is lehetne.

A Parabole nevű francia-kanadai csapat még 2014 augusztusában útjára indított Kickstarter kampánnyal jelentette be kalandjátékát, melynek keretén belül - ahogyan azt már rengeteg hasonló közösségi finanszírozású projektnél megszokhattuk - a támogatók részére hozzáférést biztosítottak a program korai verzióihoz.

A Total War, mint a PC platform szélesvásznú történelemkönyve 2004-ben, majd 2013-ban újra elidőzött a Római birodalomnál, hogy aztán felperzselje (Total War: Attila), majd el is felejtse az örök várost. Ám most újra megszólaltak a harsonák, és a légiók visszavárnak!

A római birodalom története tele van olyan csatákkal, ahol a barbárnak mondott törzsek alaposan ellátták a baját a légióknak, persze ettől még ez egy olyan sport volt, ahol végül mindig Róma nyert. Ezt a tanulságot erősítik most meg a Numantia körökre osztott harcmezői…

Alig két hónapja, hogy a PC Guru hasábjain írtunk a kifejezetten jól sikerült The LEGO Ninjago Movie Video Game-ről, máris itt a legújabb LEGO-kaland, méghozzá a Marvel Super Heroes folytatása, amiben minden korábbinál szélesebb és érdekesebb karakterkínálat várja a játékosokat.

Egy sportcsapatot irányítani sohasem egyszerű, különösen nem hazánkban, ahol vannak sikersportok, és vannak sajnos csalódást keltő versenyágak is. A magyar foci mostanában csak ritkán képes felmutatni eredményt, de ezt a Football Manager 2018-ban elérhetjük.

Két múltidéző felvonás után ismét a trendek mezejére kormányoz a Need for Speed-sorozat, hogy ezúttal a sokadik Halálos iramban-lázat meglovagolva hozzon bűnös ízeket az unalmas autózásba. A terv nem rossz, de vajon elbír vele az ezeréves kasztni?

Egy felemás 1.1-es változat és egy kudarcba fulladt Kickstarter-kampány ellenére nem adta fel a belga Appeal, és visszatértek az Outcast világába, ha nem is a nulláról, de ahhoz közelről újítva fel teljesen egy olyan klasszikust, amely komoly szerepet játszott a PC Guru és az egész játékipar történetében is.

Az újrakiadások korát éljük. A kiadók és a fejlesztők egymás után jelentetik meg egy-egy klasszikus „hádésített” változatát. A Team Bondi nyomozós kalandjátéka, az L.A. Noire sem kerülhette el a végzetét: hat év után tért vissza Cole Phelps. A kérdés az, hogy a kért pénzért ad-e elég újdonságot?

Az év egyik legkellemesebb meglepetése volt az ezidáig PS4-exkluzív Nioh, amely nemcsak egy fantasztikus akció-szerepjáték, de azt is bebizonyította, hogy a sokadik elhalálozástól még kitartóbb mazochisták számára van élet a Dark Souls trilógián túl.

A DICE csapatának két teljes éve volt arra, hogy kiköszörülje a csorbát a Battlefront játékmenetén, a folytatás pedig, bár sok területen jócskán rálicitál az első részre, sajnos botrányoktól övezve jelent meg, és még mindig nem képes felérni ahhoz az ideához, amire a legtöbb játékos egy Star Wars-lövölde esetén gondol. Pedig olyan egyszerűnek tűnik a dolog, nem?

Régi és valóban jó ismerőssel újra összetalálkozni majdnem minden esetben kellemes élmény. Persze vannak kivételek, mikor inkább menekülnénk, de a legújabb Call of Duty nem ilyen. Sokan panaszkodtak, hogy elég volt a rengeteg sci-fiből, repkedésből és ugrálásból, a WWII pedig nem okoz csalódást. Legalábbis nem akkorát.

Egy ismeretlen világ vár, ahol a varázslat mindennapos, a harc pedig állandó. Ha szereted a fantasyt, nem riadsz vissza a hagyományos JRPG-k sajátos stílusától, esetleg Joe Madureira rajzait is bírod, ennél jobb videojátékot mostanában nem találsz.

Végy egy már jól bevált receptet, úgymint online megagyaki harcjárművekkel. Vidd fel a levegőbe, keverj bele egy csomó egzotikus típust, és fűszerezd meg némi utánpótlásos-bázisfoglalásos játékmenettel. Imádni fogják.

Két stílus keveredéséből általában furcsa, torz alkotások születnek, de a Guardians of Ember esetében nem kellett szemünket és fülünket befogva menekülőre fognunk. Mondhatni olyan alkotásról van szó, mintha egybe gyúrták volna a Diablót és WoW-ot.

Van olyan, aki azt mondja, cicimániás vagyok. A kerekded formákért pedig valóban rajongok, de mikor az utcán, a tévében, a moziban, sőt már a videojátékokban is rendre szembe jön a női nem csodás látványa, kicsit sem titkolt erotika társaságában, akkor vajon bennem van a hiba?

Rövid pihenő után idén visszatért az Assassin’s Creed-széria, hogy az eddigi legnagyobb időugrással leheljen életet a 2015-re teljesen kiégett sorozatba. Az Origins egyértelműen jobb, mint a két legutóbbi rész, ugyanakkor a fejlesztők képtelenek voltak jelentős változást felmutatni.

Ha egyszer-kétszer sikerül valóban robbantani, kultikus filmet vagy játékot formálni, onnantól a rajongók mindig ugyanazt várják vissza. A Gothic II után is így történt, ám keserű csalódást hozva a német fejlesztők soha nem ismételték meg a sikert. Legújabb játékuk, az Elex vajon megváltja a világot?

A kilencvenes évek közepén startolt a jelen cikk tárgyát is meghajtó, Ken Silverman kezét dicsérő, John Carmack homlokára ráncot rajzoló, legendás Build engine. Megannyi mérföldkövet keltett életre a maga idejében versenyképes megjelenítési módjával és a dinamikus kamu-3D-vel. Legyen szó akármelyik, a motorhoz köthető játékról - Duke Nukem 3D, Blood, vagy egy Shadow Warrior -, bátran kijelenhető, hogy korának megbecsült résztvevője volt. A hangsúly a „korának” szócskán van, de ne szaladjunk ennyire előre.

Kétrésznyi változó siker után az Agarest készítői elhatározták, hogy a sorozat harmadik részét (számozott másodikat, mivel az előző egy előzménytörténet volt), egyfajta rebootnak vetik alá. A történetet teljesen előröl kezdték, azzal magyarázva, hogy ez a rész egy párhuzamos világban játszódik, jóllehet a mitológiai alapokat meghagyták. Legnagyobb újításként pedig teljesen újraálmodták a harcrendszert, ezzel elhagyva az SRPG műfajt.

Amikor egy szerepjátékhős berúgja a kazamata ajtaját, és felszecskázza a lakókat egy marék XP-ért, érző lényeket bánt. Szivárványpónikról álmodó (a cupákja a legjobb!), boldog teremtményeket, akik gonoszok ugyan, de azért mégis, nehogy már mindig a koboldokon és az orkokon verjék el port!

Közel másfél hónapot kellett várni, hogy a konzolos megjelenés után befusson a Destiny 2 PC-s változata, aminek köszönhetően végre mi, PC-sek is megismerhetjük, mire föl repkedtek a magasztos jelzők a játék kapcsán. Nem akarunk előre szaladni, de persze, hogy PC-n a legjobb.

A Galaxis felfedezése után most csak egy bolygónál marad a legújabb Mario-epizód, de a kisebb távlatok ellenére az Odyssey a széria történetének egyik legváltozatosabb és legjobb élményét kínálja, méghozzá egy olyan platformon, amely már az első évben klasszikus játékokat ont magából.