Tesztek

A 2003-ban megjelent SpellForce a maga nemében egyedi, különleges hibrid játéknak számított, amire egy évtizeden át emlékeztünk vissza meleg szívvel. Most pedig megérkezett a 3. rész, amit látva nagyon úgy tűnik, hogy egy korszak zárult le örökre.

A látszat csal – akár ez is lehetne a cikkünk alcíme, hiszen a kifejezetten bájos grafikával megáldott Spelunker Party! első blikkre könnyed platformer élménynek tűnik, pedig a jópofa külső alatt valójában egy kellemesen szivatós program lakozik. Ami igazából nem is olyan meglepő, hiszen a valaha készült egyik legnehezebb játék szellemi örököséről van szó.

Túlélő játékokkal manapság Dunát lehetne rekeszteni, melyek között van rengeteg olyan, aminek nincs végcélja, vagy egyáltalán befejezése, de legalább több száz órán keresztül lehet benne csinálni ugyanazt. A Near Death nem ezen a logika mentén építkezik, tekintve, hogy itt kapunk egy jól körülhatárolt célt, és hozzá egy meglehetősen rövid játékidőt.

Modból játéklegenda: az elmúlt két évtized során már számtalan példát láthattunk hasonló karriert befutó játékokra, de mind eltörpül a PUBG mellett, amely kevesebb, mint egy év alatt 30 millió vásárlót és játékost szerzett, és közben egy műfajnak is életet adott.

Túlvagyunk a karácsonyon, remélem mindenki olyasmit talált a fa alatt, amiről álmodott. Engem nem volt nehéz lenyűgözni, hiszen a novemberi Új-Mexikó DLC után az európai utak királyai is új területeket vehettek birtokba.

Még csak pár hónapja startolt el a végzetünk javított, szebb és jobb, de nem annyira folytatásszagú második része, máris itt az első kiegészítő. Mindez kevés szép emléket idéz fel a régi Destiny-játékosokban, örülni pedig most sem nagyon lehet, még ha nem is olyan borzalmas a helyzet, mint három esztendeje volt.

Páratlanul nagy evolúciós utat járt be az emberiség, amíg a komfort nélküli barlangokból eljutott a fallal körülvett saját birtokig, melyben immár elegendő egy gyufát vagy öngyújtót a kezébe vennie, és nem szükséges őrizni a nehézségek árán meggyújtott tűzet.

Majdnem egy év alatt minden kiegészítőt megkapott a Resident Evil-sorozat legutolsó, kifejezetten jól sikerült epizódja, így elérkezett a Gold Edition ideje, ami mindent egyben kínál. A kérdés már csak az, hogy vajon érdemes-e beruházni a kibővített változatra.

Három dolog biztos az életben: a halál, az adók és az, hogy a verekedős játékok terén nagyot gurító NethetRealm Studios végül nem hagyja cserben a PC-s játékosokat, ha az éppen aktuális játékukról van szó. Az Injustice 2 portjára ugyan hét hónapot kellett várni, de abszolút megérte.

Miközben Japánban közel negyven éve töretlen sikert élvez a Gundam-franchise, rengeteg figurát, sorozatot, filmet és videojátékot hagyva maga után, valamint egy hatalmas szobrot Tokióban, Európában nem olyan közismert a név – legalábbis a tengeren átjutó címeket nézve. A Versus viszont ideért, hála az égnek.

A tavalyi Gears of War 4 óta nem sokat lövöldözhettünk fedezékből, így a 11 éve kifejezetten népszerű képregényadaptáció, a 2006-os Rogue Trooper modernizált, Redux kiadása igyekszik kiszolgálni az igényeket, habár bugyuta bája mára kicsit megkopott.

Talán sose vész ki belőlünk az a kiskamasz, aki mindig, mindent jobban tud, aki és akit mindenki utál, aki mindent másképp csinálna, és aki világmegváltó terveket szövögetve motyog az orra alatt. De biztos nem veszett ki a Mango Protocol kis csapatából, hisz játékuk főszereplője, Nika, éppen egy ilyen hét éves kislány, annyi külömbséggel, hogy mindig van a flaskájában egy bizonyos francia itallal felturbózott kakaó és a legjobb pajtása egy hentesnél güriző, álmatlanságban szenvedő állatbarát kisiskolás.

„Mondottam ember: Küzdj, és bízva bízzál!” – írta Madách Imre Az ember tragédiájában, és valahogy mindig ez jut az eszembe, mikor a kezem közé kerül egy új Sonic-játék. A kilencvenes évek legendás részei máig élénken élnek az emlékezetemben, és mindig arra számítok, hogy az új részekben valami hasonlót kapok. Aztán a legtöbbször csalódom.

A The Witcher legutóbbi két epizódjának egykori fejlesztői úgy gondolták, tapasztalatukat egy független gyártású posztapokaliptikus szerepjátékban kamatoztatják. Ez a Seven: The Days Long Gone, mely súlyos hibái nélkül egy remek játék is lehetne.

A Parabole nevű francia-kanadai csapat még 2014 augusztusában útjára indított Kickstarter kampánnyal jelentette be kalandjátékát, melynek keretén belül - ahogyan azt már rengeteg hasonló közösségi finanszírozású projektnél megszokhattuk - a támogatók részére hozzáférést biztosítottak a program korai verzióihoz.

A Total War, mint a PC platform szélesvásznú történelemkönyve 2004-ben, majd 2013-ban újra elidőzött a Római birodalomnál, hogy aztán felperzselje (Total War: Attila), majd el is felejtse az örök várost. Ám most újra megszólaltak a harsonák, és a légiók visszavárnak!

A római birodalom története tele van olyan csatákkal, ahol a barbárnak mondott törzsek alaposan ellátták a baját a légióknak, persze ettől még ez egy olyan sport volt, ahol végül mindig Róma nyert. Ezt a tanulságot erősítik most meg a Numantia körökre osztott harcmezői…

Alig két hónapja, hogy a PC Guru hasábjain írtunk a kifejezetten jól sikerült The LEGO Ninjago Movie Video Game-ről, máris itt a legújabb LEGO-kaland, méghozzá a Marvel Super Heroes folytatása, amiben minden korábbinál szélesebb és érdekesebb karakterkínálat várja a játékosokat.

Egy sportcsapatot irányítani sohasem egyszerű, különösen nem hazánkban, ahol vannak sikersportok, és vannak sajnos csalódást keltő versenyágak is. A magyar foci mostanában csak ritkán képes felmutatni eredményt, de ezt a Football Manager 2018-ban elérhetjük.

Két múltidéző felvonás után ismét a trendek mezejére kormányoz a Need for Speed-sorozat, hogy ezúttal a sokadik Halálos iramban-lázat meglovagolva hozzon bűnös ízeket az unalmas autózásba. A terv nem rossz, de vajon elbír vele az ezeréves kasztni?

Egy felemás 1.1-es változat és egy kudarcba fulladt Kickstarter-kampány ellenére nem adta fel a belga Appeal, és visszatértek az Outcast világába, ha nem is a nulláról, de ahhoz közelről újítva fel teljesen egy olyan klasszikust, amely komoly szerepet játszott a PC Guru és az egész játékipar történetében is.

Az újrakiadások korát éljük. A kiadók és a fejlesztők egymás után jelentetik meg egy-egy klasszikus „hádésített” változatát. A Team Bondi nyomozós kalandjátéka, az L.A. Noire sem kerülhette el a végzetét: hat év után tért vissza Cole Phelps. A kérdés az, hogy a kért pénzért ad-e elég újdonságot?

Az év egyik legkellemesebb meglepetése volt az ezidáig PS4-exkluzív Nioh, amely nemcsak egy fantasztikus akció-szerepjáték, de azt is bebizonyította, hogy a sokadik elhalálozástól még kitartóbb mazochisták számára van élet a Dark Souls trilógián túl.

A DICE csapatának két teljes éve volt arra, hogy kiköszörülje a csorbát a Battlefront játékmenetén, a folytatás pedig, bár sok területen jócskán rálicitál az első részre, sajnos botrányoktól övezve jelent meg, és még mindig nem képes felérni ahhoz az ideához, amire a legtöbb játékos egy Star Wars-lövölde esetén gondol. Pedig olyan egyszerűnek tűnik a dolog, nem?