Tesztek

A motorsportok rajongóinak nem sok édesebb pillanat lehet annál, mikor végre egyszer a kedvenc csapat kedvenc versenyzője kerül dobogó tetejére. Ez az a mámor, ami után másnap bátran a rivális szurkoló kolléga/barát/ismerős arcába lehet nevetni. A Motorsport Manager pedig tesz is róla, hogy ez a mámor minél édesebb legyen.

A mesterlövészek iránt ellenállhatatlan vonzalmat érző CI Games előrukkolt a PC Guru olvasói számára már bizonyára nem ismeretlen Ghost Warrior-széria harmadik részével, a legutóbbi lövés azonban, ha csak kevéssel is, de sajnos elvétette a célpontot.

A Steamre portolási hullámnak köszönhetően minden évre akad valami gyöngyszem, ami egykoron csak konzolra jelent meg, ám szerencsénkre már PC-n is futtatható, méghozzá stabil fps mellett, felújított formában. Tavaly többek között a Dragon’s Dogmának örülhettünk, most pedig köreinkbe tévedt a szexi boszorkány, Bayonetta.

Gyermeknek lenni nem könnyű, főleg nem akkor, amikor mindenféle lidércnyomás akarja felzabálni az embert. Ebből a nem épp könnyű helyzetből indul útnak Six, a különös lányka, akinek kalandja mintha csak a legszörnyűbb rémálmainkból köszönne vissza.

Sikolyok és halálhörgések, vallásos mormogások, feldarabolt emberi testek, kibelezett áldozatok, halott gyermekek, sátánisták és szektások, elmondhatatlan borzalmak és látomások – a független Red Barrels visszatért, és semmit sem bízott a véletlenre.

A LucasArts-játékok felújítási hulláma eddig vegyes eredményeket hozott, a legendás Full Throttle azonban Remastered-formában is igazi kincs, amit minden, a klasszikus kalandjátékokért rajongó olvasónak ki kell próbálnia. Sajnos azonban csak és kizárólag nekik...

A Square Enix kiadta a Kingdom Hearts eddig hiányzó részeit PS4-re, így a Sony legújabb konzolján is elérhetővé vált a Kulcsháborúk majdnem teljes története. Ezután a cégnek nincs más dolga, minthogy végre befejezze a 2013-ban leleplezett Kingdom Hearts 3 fejlesztését, és így megtudjuk, hogyan fejeződik be Sora és barátai világokon átívelő utazása…

Közel nyolc éve várjuk már, hogy folytatást kapjon a Dawn of War-sorozat, amely legutóbb 2009-ben szegezett számtalan Warhammer-rajongót a monitor elé. Most, hogy lassan már azt sem tudjuk, mi fán terem a valós idejű stratégia, végre befutott az új rész, ami több-kevesebb sikerrel megpróbálta megújítani a klasszikus elemeket. Lássuk, hogyan sikerült neki!

Ha valaki szereti a tömegmészárlást, a percenként többtucatnyi ellenfél ledózerolását, azonban már unja a Warriors-szériák hadvezéreit, szamurájait, robotjait, annak ideális választás lehet a Senran Kagura, amely ciciket és popsikat vet be a könyörtelen unalom ellen.

Gyerekként három karrierlehetőség közül akartam választani: kukásautót, autóbuszt vagy mozdonyt szerettem volna vezetni. Természetesen nem így lett, de arról álmodni sem mertem, hogy egyszer úgy tehetem majd meg ezek mindegyikét, hogy ki sem mozdulok otthonról.

Miközben a Capcom Monster Hunter-szériája folyamatosan a rajongók kedvére tesz, így egyre csak sikeresebbé válva, a tömegmészárlásairól híres Koei úgy döntött, maga is vág egy szeletet a szörnyvadászatot jelképező tortából. Aztán az egyből három lett, csak el ne csapja a gyomrunkat.

Mit kezdesz kétmillió fonttal, ha mögötted áll a kilencvenes évek legjobb platformjáték-fejlesztő gárdája, és egy olyan háromdimenziós ugribugri program a cél, amellyel egyszerre kell múltat idézni és a jövőbe tekinteni? Nem lettünk volna a Yooka-Laylee fejlesztői helyében.

Tinédzserek rombolnak le gonosz álmokat, démonokkal küzdenek, megmentik a világot, ám néha nekik is suliba kell menniük, vagy épp a plázába a haverokkal. A Persona 5 egy érdekes egyveleg, a JRPG-k mostani krémje, amire szerencsére nem véletlenül vártunk ilyen sokat.

Kevés szívemnek kedvesebb téma van a világon, mint a „rendőrösmentőstűzoltós” játékok. Rongyosra játszottam az Emergency-sorozatot is (a kedvencem a Los Angeles moddal nyakon csapott negyedik rész volt), sőt igen jelentős mennyiségű, tűzoltóautókról szóló szakkönyv is ott figyel a polcomon.

Egy új nap virradt Angliában. Oroszlánszívű Richard fogságba esett Ausztriában, így trónját a gonosz és cselszövő János herceg kaparintja meg. A régi rendszer urai pedig választás elé kerülnek: vagy élnek János király új világában, vagy meghalnak a régi sajátjukban. Az ország pedig csakhamar darabokra szakad a kirobbanó polgárháborúban. Mindössze egy csapat bátor törvényen kívüli és néhány lovag gondolja úgy, hogy a rendet vissza kell állítani és Richárdot újra a trónra kell ültetni. Közülük is kiemelkedik elszántságával a Sherwood-i erdő legendás bajkeverője, Robin Hood.

A vikingeknek és velük együtt a skandináv mitológiának manapság nagy divatja van, és erre a játékfejlesztők is felfigyeltek. Pár hónapja egy egész jól sikerült Early Access túlélő játékot (Niffelheim) mutattunk be a témában, most pedig megérkezett a Vikings: Wolves of Midgard, ami a Diablo-játékmenetét házasítja az északi keménylegényekkel és isteneikkel.

Nincs mese, ha egyszer a kalandjátékok félistene új produkcióval készül, akkor ott valami nagyon nagy dolognak kell történnie. A Thimbleweed Park ugyan nem váltja meg a világot, de megmutatja, hogy 2017-ben is remek móka pixelekre kattintgatva kalandozni.

Újra büszkén lengnek a harctéren apáink zászlai, az Insurgency készítőinek új játéka ugyanis elhagyta a korai hozzáférést. A Day of Infamy pedig nem vall kudarcot – egymaga támasztja fel hamvaiból a második világháborús online shooterek műfaját.

Vannak nehéz játékok és mocskosul nehéz játékok. A Codex of Victory az utóbbi. Az augmentált ellenség mindig jobb és több fegyverrel bír, mint amennyi a természetes embereknek kijut, és ez igencsak frusztráló, de legalább a szórakoztató módon.

A Long Live the Queen című játékot a Hanako Games indie fejlesztő adta ki 2013-ban. A stúdióról azt érdemes tudni, amellett, hogy nem japán cégről van szó, hogy mindössze egyetlen állandó tagja van, Georgina Bensley, aki egyben alapítója és kreatív feje is a csapatnak. Bensley szerződtetett, szabadúszó művészekkel és fejlesztőkkel karöltve készíti anime inspirálta játékait, már 2003 óta.

Egy hónappal az Atelier Sophie premierje után máris a digitális boltok polcaira került a folytatás, az Atelier Firis, ami részben az előző játékban megismert receptet követve, részben teljesen megújult formában folytatja a korábban átélt kalandot.

Annak idején a Bugbear maximum csak sejtette, hogy kultuszt teremt a FlatOut-játékokkal, de mi tudjuk, hogy nagy az igény az autós elmebajra a mostani piacon is. Azonban a FlatOut 3: Chaos & Destruction megjelenésével sajnos valami véget ért.

Bevallom, a platformjátékok világa sosem állt valami közel a szívemhez. Ezen változtatott nagyot a nemrég megjelent Little Nightmares, aminek a többszörös végigjátszása után is úgy éreztem, hiányozik valami az életemből. Elkezdtem hát hasonló stílusú címek után kutatni, és hamarosan rá is találtam a lengyel Toucan Studio alkotására, jelen teszt alanyára, a Selma and the Wispre. A látott képek és videók stílusa megvett kilóra, így rövid gondolkodás után már pakoltam is a játékot a virtuális kosárba. És hogy végül megbántam-e ezt az impulzív vásárlást? A tesztből kiderül.

Képzeld el, hogy te vagy a világ utolsó reménye. Az istenek kiválasztottak, hogy megszerezd egy ősi és nagy hatalmú ereklye részben elveszett darabjait, amelyek segítségével visszaállítható a rend. A feladat azonban nem lesz könnyű.