A 2002-ben bemutatott Kingdom Hearts-széria még a JRPG-k népes táborában is igazi kuriózumnak számít. Nemcsak azért, mert a Square Enix és a Disney a saját karaktereit, világait ötvözte, hogy egy crossover programmal bűvölje el a játékosokat, de azért is, mert a Square Enix alkotása egy olyan sorozat, amelyből ha valaki csak egy vagy két játékot próbál ki, akkor semmit nem fog érteni abból a történetből, amit a különböző epizódok, portok és kiadások meséltek el. A Square Enixnek ráadásul a Kingdom Hearts 3 érkezéséig fenn kell tartania az érdeklődést, így alig két hónappal a Final Chapter Prologue után kiadta a HD 1.5 + 2.5 Remixet, hogy új és régi játékosok is megtapasztalják/újraéljék a nagy kalandot PS4-en, hogy utána még jobban sóvárogjanak a trilógia befejező része után…

Mr. Sora fantasztikus utazása

A 14 éves Sora és barátai a Destiny Island nevű szigeten élnek, de elvágynak onnan, új világokat akarnak megismerni. Egy nap a főszereplő felfedez a sziget egyik eldugott részén egy ajtót, amelyen nincs se kulcslyuk, se kilincs, de megjelenik előtte egy titokzatos személy, aki suttogva közöl valamit. Ez már önmagában is elég baljós, nem sokkal később pedig titokzatos lények lepik el a szigetet, amelyek megtámadják a fiút. A harc közben Sora átkerül egy másik világba, ahol Donald kacsa és Goofy – Miki egér parancsára – éppen a „kulcs” után kutat, amely képes legyőzni a sötétséget. Innen indul az utazás története, amelyről nem is szabad több szót ejteni, hiszen a sztori az, ami a Kingdom Hearts-játékokat a JRPG-k élvonalába emeli.

Ez az utazás pedig kimondottan hosszú, hiszen a játékcsomag alsó hangon is több mint 100 órányi szórakozást kínál, ha pedig teljes egészében ki akarja valaki maxolni a játékokat, ennek az időtartamnak a duplája is kijön. Hogy miért? Mert Sora, Donald kacsa, Goofy rengeteg olyan, mindenki által ismert és szeretett világba látogat el, mint az Alice Csodaországa, a Dzsungel Könyve, a Százholdas Pagony vagy éppen Agrabah, Aladdin és Dzsini szeretett otthona… És ez csak néhány példa, ahol nemcsak egy adott feladat van, de kismillió másik is. A játékmenet természetesen a szokásos RPG-alapokon nyugszik, megtoldva mindezt a platformjátékokra jellemző ugrabugrával. És hogy ez a mechanika milyen? Néha kifejezetten élvezetes, néha nem annyira, mert a pályák egyes részeinek eléréséhez Sorának bizony komoly tornamutatványokat kell bemutatnia, ráadásul az első részben még olyan tapasztalatlan a mozgásban, mint egy őzgida, amely éppen csak próbál a lábára állni. Igen, itt még nincs meg a flow-motion mozgásrendszere, amivel a Dream Drop Distance-ben olyan könnyedén tudja legyőzni az ellenfeleit, mint Sam Fisher a Splinter Cell-játékokban. Egyébként a négy játszható cím játékmenete közel azonos, az egyedüli kivétel a Re: Chain of Memories, amiben a valós idejű harcot a Square Enix lecserélte egy kártyaalapú játékra. Ennek során egy pakliból kell kiválasztani azt az akciót, amellyel Sora az ellenfelekkel akar szembe szállni. A dolog némi megszokást igényel, de behozza a játékba a stratégiai tervezés követelményét, mert minden egyes cselekedet egy lapba kerül, és ha ezek elfogynak, Sora semmit sem tud tenni. Szerencsére a pakli újratöltődik, de az is létfontosságú, hogy a fiú mindent megvizsgáljon, mert lapokat bárhol lehet találni, ezek pedig nem egyszer a továbbjutás kulcsát jelenthetik.

A főellenségek között egyébként vannak könnyen legyőzhetők, fifikásak, és különösen idegesítőek is, például amikor Aquának a tükör szellemét kell legyőznie, hogy Hófehérke és a Herceg egymásra találjon. Az ellenfelek folyamatosan jönnek, Sorának nemcsak a szívtelenekkel, de más lényekkel is meg kell küzdenie. A harc egyébként az első részben a legidegesítőbb, mert a Kingdom Hearts Final Mix kamerakezelése egy az egyben megörökölte a PS2-es változatét: ez pedig egy picit zavaró 2017-ben. Technikai hibák ezenkívül egyébként nincsenek, a 60 fps remek játékélményt biztosít, ahogy a rengeteg minijáték és egyéb tennivaló is. Donald és Goofy hajójának, a Gummi Shipnek az irányítása egy külön lövöldözős játék, Traverse Townban képeslapokat kell megtalálni és postára adni, de a 101 kiskutya kiszabadítása és hazajuttatása is hosszan elnyúló feladat.

Mozimánia

Kingdom Hearts-gyűjtemény nem létezhet mozi nélkül, ami jelen esetben két darab, egyenként több órás filmet jelent. Az első a 358/2 Days nevet viseli, és egy kifejezetten érdekes, elgondolkodtató történetet mesél el létről, identitáskeresésről és önfeláldozásról. A Nintendo DS-re megjelent játékból átalakított mű azonban nem tökéletes: engem ugyan nem zavart, de a mozgóképeket szöveges állóképek szakítják meg, ráadásul ezek néhány másodperc után eltűnnek. Ez azoknak nem jó hír, akik angolul nem olvasnak tökéletesen és gyorsan, és így lemaradhatnak fontos információkról. A filmben egyébként simán benne van a többszöri újranézés lehetősége, ahogy a Re: Codedben is, amely egy bonyolultabb történetet mutat be, a sorozattól megszokott magas színvonalon.

Definitív

Igen, az. Ez a Kingdom Hearts-pakk egy kötelező vétel azoknak, akik kiskorukban minden vasárnap a televízió előtt ültek, hogy láthassák a Disney mesedélutánját. Sok kérdésre választ ad: mik azok a szívtelenek, kik a Nobodyk, mi a Kingdom Hearts és az Organization XIII, és így tovább. Ezeknek az ismerete pedig létfontosságú a történet megértése szempontjából. Mi mást mondhatnék? Ha remek ár/érték arányban kerestek játékot, akkor 15 ezer forintért ez tökéletes cím lehet bárkinek az új epizód érkezéséig. Nomura Tecuja április végén azt nyilatkozta, hogy a harmadik rész (még mindig) készül, ugyanakkor ebben az évben szándékában áll megmutatni a játékot. Az eddig kiadott trailerek és játékmenet-videók újfent egy remek program képét mutatják, amelynek premierjére ezen információk alapján legkorábban 2018-ban kerülhet sor. A Square Enixet ismerve addig még kiadja egy újabb csomagban a Kingdom Hearts HD 1.5 + 2.5 + 2.8 Remixet. Túlzás lenne? Megfelelő áron egyáltalán nem.