Tesztek

Amikor egy játék úgy kezdődik, hogy „itt van William, a nyugati szamuráj, akinek a Towerből kell megszöknie”, az egyszeri újságíró már sejti, hogy az elkövetkezendő két tucat órában érik majd meglepetések. Hát még miután választania kell a stabil frame rate és a fix felbontás között...

Azt mondják, a Raccoon Cityben történt mészárlás borzalmas volt a szörnyetegekkel, az élők húsára éhes fenevadakkal, a mutáció okozta embertelen kísérletek rémálomba illő szüleményeivel. Ez így is van, a legfertelmesebbről azonban eddig még senki nem is hallott, mert az igazi Gonosz mindvégig Louisianában lakozott.

Suda51 és stúdiója mindig saját utat járt, ami a legtöbbször szélsőséges elemekkel, elvont stílusban megalkotott játékokat jelentett, a gördeszkás kaszással indító Let it Die pedig már első ránézésre sem tűnik ki a csapat korábbi felhozatalából. Talán csak azzal, hogy teljesen ingyenes.

A kétezres évek elején sokunkat izzasztott meg a kőkemény Commandos, melynek sikerén felbuzdulva jó néhány lelkes követő indult harcba a játékosok kegyeiért, mint most a legújabb, a középkori Japánban játszódó Shadow Tactics.

A 2016-os esztendő utolsó kiegészítőjéről is lehullott a lepel, sőt december elejétől már kézhez is lehetett venni a hármas pakkot, ami a Bethesda legismertebb és legkedveltebb sorozatait öleli fel. Pokoli démonok, sárkányok, atomrobbanás utáni radioaktivitás – ennek a golyónak már lőttek.

A Hearts of Iron IV a második világháborús stratégiai műfaj svájci bicskája, elvégre hol másutt látnál gombnyomásra megvalósuló haditerveket, újratervezhető Tigris tankot és marxista Mussoliniket! Mostantól ráadásul a gyarmatok is megkapták a történelem formálásához szükséges eszközöket.

Modern Robinsonná válni könnyű, csak egy PS4 és egy PSVR kell, hogy távoli világok elhagyatott romjait felfedezve magunk is legendává váljunk. Egy bibi van mindössze: a virtuális valóság is csupán annyit ér, amennyit beletöltünk...

Nem semmi, hogy az epizódonként megjelenő új King’s Questre másfél évet kellett várni, ráadásul ez az időszak inkább hullámvasút volt, mintsem kiegyensúlyozott, emlékezetes kaland. Egyszer fent, egyszer lent jártam, de összességében jól szórakoztam Graham bőrébe bújva.

A 2DEngine a meglehetősen vegyes fogadtatású 8-Bit Commando nevű játék után teljesen más stílusban próbálta ki magát, és mintha megtalálta volna a helyes utat. Noha elődjéhez hasonlóan a Collisions sem a lélegzetelállító látványvilágával fogja elkápráztatni a nagyérdemű játékostársadalmat, azt el kell ismerni, hogy ezúttal egy kifejezetten élvezetes játékot hoztak össze a srácok.

Eleged van abból, hogy a legmenőbb kisnövésű karakterek maximum NPC-ként bukkannak fel a legtöbb szerepjátékban? Szeretsz kétkezes baltával, hezitálás és aggodalom nélkül berongyolni a csata közepébe, még megdöbbentő túlerő esetén is?

A keleti nyitás és az északi fjordok után a hanyatló (?) Nyugat ópiumától megrészegülve, vigyázó szemeit Párizsra vetve folytatja a Euro Truck Sim 2 bővítését az SCS Software. Ennek eredménye egy szolid, nagy meglepetéseket nem tartogató DLC lett.

Ősszel már mentünk egy kört a Telltale Games Sötét Lovagos szériájának első részével, és akkor nem voltunk elragadtatva a látottaktól. Azóta elérhetővé vált mind az öt epizód, és a véleményünk a teljes sztori ismeretében sem változott jelentősen. A legendás képregényhősre felhúzott interaktív mozi nem pocsék, viszont játékként és Batman-történetként is teljesen feledhető.

A 2016-os év alaposan elkényeztette a Warhammer-univerzumok rajongóit, közel tucatnyi különféle alkotás közül választhattak azok, akik orkokat, génorzókat, vagy megállíthatatlan űrgárdistákat akartak látni a monitorukon. Ezen címek közül kiemelkedően emlékezetes lett a Space Hulk: Deathwing, de sajnos nem azért, amiért szerettük volna.

Hét év várakozás, kilencévnyi fejlesztés – egy kisfiú, meg egy óriás. Ha nem is hiszel a mesékben, ez a játék a kiváló bizonyíték arra, hogy márpedig érdemes bízni a leglehetetlenebb feladat megoldásában is. És bár az eredmény nem tökéletes, mondj csak egyetlen példát rá, hogy mi volt az az elmúlt tíz évben.

A Steep egy, a téli sportok kedvelőinek címzett szerelmeslevél, melyben az Alpok csúcsait meghódítva merülhetünk el az extrém sportok kéjeiben, és próbálhatjuk ki mindazt, amit sokan csupán a képernyőn láttunk eddig. De vajon ártalmas a magaslati levegő?

A különös műfajhibridnek indult The Crew két év után is él és virul, ráadásul megérkezett a legújabb kiegészítője, amely a rég megrekedt alapokat próbálja kitaszigálni a langyos állóvízből. Tessék felcsatolni a gumibotokat (sic!), és bekapcsolni a szirénát – indul a hajtóvadászat!

Két órája bolyongok. Fogalmam sincs, mit kéne tennem, csak azt, hogy a megoldás az orrom előtt van. Vagyis hát ott kell legyen. Máshol nem lehet, az képtelenség! Nem tudom, meddig tart rálelnem a titok nyitjára, de abban biztos vagyok, hogy eufórikus pillanat lesz.

Tíz év fejlesztés után végre megjelent a játék, ami nemcsak a japán RPG műfaját borítja fejtetőre, hanem a sorozatot is, aminek a részeként debütál: a Final Fantasy XV egy érett, hiteles mese bosszúról, bajtársiasságról, szeretetről és bánatról – zsebkendőt elő!

A Dead Rising ismét visszatért, méghozzá sokak kedvencével, az első részben megismert Frank Westtel. A helyszín ezúttal is a Willamette, ahol a zombik újra pokollá változtatják a mindennapokat. Az ismerős főhős és környezet ellenére az új rész viszont már csak nyomokban emlékeztet a széria kezdetére.

Megérkezett az első komolyabb bővítmény az áprilisban megjelent Dark Souls 3-hoz, ám a DLC sajnos az elvárásokkal szemben kevesebb gyötrelmet és fájdalmat, sőt kevesebb játékórát tartalmaz, mint eddig bármelyik kiegészítő, ami a FromSoftware nevéhez köthető.

Két év után jelentkezett a Train Fever nagytestvére, amely már a hangzatosabb Transport Fever nevet kapta. A Transport pedig pont azt hozza, amit a cím alapján sejtenénk, vagyis a buszok és vonatok mellé felzárkóztak a hajók és a repülőgépek is.

Az újra kiadott játékok többségében olyanok, amiket nagy valószínűséggel sosem fogunk még egyszer végigjátszani, ám ezeket mégis jó érzés bezsákolni azért, hogy ott legyenek a polcunkon vagy a könyvtárunkban. A Skyrim SE is ilyen, amit egyszer betöltünk, hümmögünk egy keveset, aztán megyünk vissza witcherezni.

Hozzászoktál, hogy Te vagy A Kiválasztott, aki egyedüli alkalmas jelöltként megmenti a világot és a játék végére félisten státuszba emelkedett hősként elnyeri méltó jutalmát? Most is kiválasztott vagy, csak épp a közutálatnak örvendő fajtából, aki mindig rosszkor van rossz helyen.

A kilencvenes évek végén perifériára szorult játékműfajok mostanában visszatérnek a rivaldafénybe, többek között az indie csapatoknak köszönhetően, így a point ’n’ click kalandjátékok is feltámadnak például a német fejlesztésű, varázslatos Silence-ben.