A fent említett megjelenés 2011-ben volt esedékes, és a Team 6 Studios által átvett epizód egyenlő volt a teljes borzalommal. Akkori tesztelőnk nem volt más, mint jelenleg a Guru méltán híres (kuncogás) főszerkesztője, Chocho. El sem bírom képzelni, miféle kínokat élhetett át, amikor is mondatokba kellett foglalnia gondolatait egy szörnyen elfuserált játékról, és amikor rám osztotta a FlatOut 4: Total Insanity (Teljes Őrület, továbbiakban FO4) tesztjét, nagyon reméltem, hogy nem fogok hasonló cipőben járni. Megpróbálom ezt a mondatot nem sajnossal kezdeni, de most, hogy ezt a teljesítményt kioldottam, leírhatom nektek, hogy nekem is csak a csalódottság jutott osztályrészül. A fejlesztőcsapat ugyan nem a Team 6 Studios, hanem egyebek mellett a WRC 5-öt és 6-ot is megálmodó Kylotonn, de ez a játék színvonalán sajnos nem változtat annyit, amennyit az igazi rajongók elvárnának. Ha már ennyire sikerült mindenkit fellelkesítenem, akkor ideje kicsit a dolgok mögé kukkantanunk!

FLATOUT 2, TE VAGY AZ?

A harmadik rész egyik nagy problémája a jól bevált recepttől való elrugaszkodás teljes hiánya volt. Idén ezzel szerencsésebb helyzetben vagyunk, mert kerültek újító szándékú változtatások a játékba. Hála az égnek azt felismerték a készítők, hogy mennyire a béka feneke alá került a sorozat megítélése, és hogy a FlatOut: Ultimate Carnage szintje az, amit maguk elé kell állítani. Az UC véleményem szerint a széria legtökéletesebb darabja volt, lényegében egy felturbózott és tökéletesített FlatOut 2-ről beszélhetünk, amely a mostani részhez hasonlóan először konzolokra jelent meg, majd PC-n is karmaink közé vehettük. (Jelen teszt a FO4 Xbox One verziója alapján látott napvilágot, mivel a számítógépes átirat ebben a hónapban fog megjelenni Steamen, mea culpa, de ez a helyzet.)

A fő vonal tehát változatlan, karrierünk pár futamból álló bajnokságokon ível át, melyeken legalább a harmadik helyet meg kell szereznünk a továbblépéshez. Ekkor kioldódnak speciális események is, ezek aztán elérhetővé válnak a gyors játékmódban. A derbi kategória mindennek a legalja, gyakorlatilag roncsokat kapunk, hogy kis tuningolással kihozzuk belőlük a legtöbbet. A funkció, ahogy mindig, most sem felesleges, mivel az első pár verseny után szükségünk is lesz a fejlesztésre a lemaradásunk kompenzálása érdekében. Az erre való tőke megszerzése pedig természetszerűleg a minél jobb helyezésekkel és a versenyeken mutatott agresszivitásunkkal szerezhető meg. Röpítsük ki az ellenfelet az autójából, mi ütközzünk a legtöbbet és emellett még a legtöbb tereptárgyat is mi takarítsuk el az útból. Utóbbi azért is nagyon fontos, mert a nitrotartály feltöltésében elengedhetetlen szerepe van. Vezetéstechnikai elemekkel, mint a drift vagy az ugratások, sokkal kevesebb egységet nyerhetünk. Ez tehát így fog menni egészen addig, ameddig az All Star kategória csúcsára nem kerülünk. Ismerős a recept ugye?

BOMBA ÉS MÁGNES

Ha már FO2, akkor mindenkinek jussanak eszébe azok az elmeroggyant minijátékok, amelyekkel órák hosszat tudtunk szórakozni annakidején. A fejlesztők becsületére legyen mondva, ezekből bőségesen jutott most is a kalapba. Egy kis beerpong (sörpingpong) a haverokkal? Netán a baseball jobban a kedvünkre való? Ó nem, inkább tűzkarikákon akarok keresztülugrálni, az már nem érdekel, hogyan fogok földet érni. Kreativitásban nem szenved hiányt a repertoár, és a labdát vagy bármilyen játékszert minden esetben a sofőrünk fogja helyettesíteni. Szokás szerint valamennyire irányítható a levegőben is, de ha éppen egy kicsivel maradna el a repülési magasságunk az elvárttól, akkor egy utolsót még rúghatunk magunkon, hátha csak annyi kell a beteljesüléshez. Az egyéb játékmódokat nem csak a kaszkadőr jellegű feladatok jelentik, ez csak egy része a FlatOut Mode menü tartalmának. Van itt még egy úgynevezett Assault mód is, ahol fegyverekkel tehetjük izgalmasabbá a futamot, kicsit hasonló módon, mint a Mario Kart és társai esetében. Adott négy bevethető perk: előrefelé kilőhető hatalmas bomba, földből kiálló oszlopok, az autónk közvetlen közelében takarító impulzusszerű robbanás és egy kilőhető mágnes. Utóbbi igen kellemetlen módon képes bevonzani mindent, ami nagy, nehéz és netán azonnal robban. Hogy éppen mit lőhetünk és mennyit, azt a nitroszintünk határozza meg, a használathoz szükséges energiát ugyanis innen veszik el a fegyverek. Amennyiben ez sem bizonyulna elégnek, akkor akad még arénában való roncsderbizés, zászlócipelősdi, sima izgalommentes időfutam és ennek bombával elképzelt verziója. Ez gyakorlatilag annyit tesz, hogy el kell érnünk az ellenőrzőpontokat, mielőtt a kocsinkba telepített robbanószer fel nem robban. Igen, az idő nem mindig elég a következő kapuig, tehát nem árt kiismerni a pályák alternatív útvonalait.

GYERE KI A HÓRA

A versenypályák gyakorlatilag annyira hajaznak a FO2 kínálatára, hogy az egyetlen igazi felüdülést a havas köntösbe burkolózott hegyi és fagyos tavi versenyek jelentik. Ismerős lehet a fakitermelő-telep, a sivatagos Nevadára hajazó kietlen porvidék, de a gyártelepek mögötti kanálisrendszer sem mond túl sok újat az igazán megrögzött őrülteknek. A lebontható tereptárgyak mennyiségére, elhelyezésére azonban nem sok panasz lehet, mert tényleg kitettek magukért a megálmodóik. A futamokba nagyon nehéz belefásulni, mert nem egy esetben akár háromfelé is el tud ágazni egy adott vonalvezetés. Van, amelyik gyorsabb, van, amelyik lassabb, de tökéletes nincs. Bármikor találkozhatunk egy farakással, vasúti kocsival, autóronccsal, házikóval vagy éppen bénázó gépi versenyzővel. Ennek vagy az lesz a vége, hogy marha sok ponttal jövünk ki a találkozásból, vagy majd tapasztalni fogjátok, hogy az autó újbóli pályára helyezése mennyire praktikus és gördülékeny. A multiplayer részlegről nem esett még szó. Amellett, hogy szinte minden diszciplínában van online ranglista, ezek a játékmódok zúzhatóak az Internet népe ellen is. Meg kell jegyezni, hogy igen jó mókákat lehet csapni, ha éppen találunk valakit, akivel játszhatunk.

AKKOR HOL A GOND?

Az elején megfogalmazott csalódásomnak egyetlen oka van csak, ez pedig nem más, mint a grafikai megvalósítás és a törésmodell. Tudom, egy igazán jó játéknál nem ez számít, mert egyszerűen csak nem figyelsz rá és magával ragad. De könyörgöm, ez egy FlatOut, ami annyit jelent, hogy itt kő kövön nem maradhat! A pálya lerombolhatóságának tekintetében semmi újról nem tudunk beszámolni, mivel ennek már tíz éve is tanúi lehettünk. Sokkal régebbi vasakon futott úgy a játék, hogy egy pillanatra sem röccent meg. A FO4-ben persze a mennyiséget nézve sokkal több a pusztítható elem, de jellegüket tekintve egyáltalán nem komplexebbek, mint annakidején. Az igazi botrány viszont az autók törése. Ez az, amihez a Bugbear nagyon értett, igyekeznek is ezt átültetni a Wreckfestbe, melyről keretes írásunk is szól. A Kylotonn viszont csak a gyűrődő autókat hozza el nekünk, hogy valami, akár csak egy lökhárító is fityegjen menet közben, az lehetetlen. Ahhoz, hogy egy nyitható elemünk elváljon a karosszériától, nagyon sok behatásnak kell érnie a kocsit. Általában ha ezt nagy nehezen elérjük, akkor már a verseny folytatásáról sem álmodozhatunk. Összességében tehát elmondhatjuk, hogy sikerült megragadni a FlatOut-sorozat minden lényegi momentumát, de egyszerűen az említett hiányosságok teszik kicsit bóvli szagúvá az egyébként teljesen eltalált hangulatot. A harmadik részhez képest viszont egyértelműen óriásit sikerült előrelépni, és azt hiszem, ez egy reményteljes zárógondolat a FlatOut 5 felé vezető úton.

Galéria
Kattints a galéria megtekintéséhez!