Tesztek

Vannak munkák, amire embert nem lehet küldeni. Ezeket a munkákat látják el a robtok, amelyek jelen játékunk főszereplői.

Gyönyörű turistabuszok, interaktív fülke és 40 német nagyvárost átölelő úthálózat, mindez az Unreal Engine 4-gyel tálalva. A Fernbustól sokat vártak a közúti szimulátorok fogyasztói, épp ezért dühítő, hogy a műfaj új járata már a kocsiállást elhagyva lerobbant.

1986-ban kezdte pályafutását és még mindmáig kocog, mostantól már PC-n is. Wonder Boy Returns teszt.

A Yesterday Origins nyitányában nincs semmi különös, már-már elhiteti veled, hogy kár erre a játékra az időt pazarolni. Aztán olyan fordulattal lep meg, amire álmodban sem számítottál az első fél óra után.

Akárcsak a Fallout 3 és a New Vegas, a Fallout 4 sem maradt fizetős kiegészítő csomagok nélkül, és az elmúlt hónapokban az 50 eurós (au!) Season Pass három DLC-jét is kipróbáltuk, a következő két oldalon pedig igyekszünk megosztani veletek tapasztalatainkat. Az egyes csomagok persze önmagukban is beszerezhetőek, hátha akadnak olyanok, akiknek egyben nem vonzó a Season Pass, de külön találnak olyan tartalmat, amivel szívesen kiegészítenék az amúgy is meglehetősen tartalmas Fallout-élményt.

A Ships 2017 tesztelése közben egy régi vicc jutott eszembe. A matróz odarohan a kapitányhoz és közli: kapitány úr, süllyed a hajrossz. Mire a kapitány: de matróz, ez hajó. Erre a matróz: ha jó lenne, nem süllyedne. Na, ha a Ships 2017 jó játék lenne, ez sem süllyedne.

Arról volt szó, hogy a világ összes szépségét megkapjuk majd egy luxusutazás közben, ehhez képest a No Man’s Sky egy ellátás nélküli buszos körutazás, ahol még a buszt is nekünk kell megjavítani, ha elromlik.

Tavaly utószezonban, idén pedig last minute látogattuk meg Medici szigetét, amely diktátorának bukása után sem vált békésebbé. A fenyegetés ezúttal egyszerre érkezik földön, vízen és levegőben, némi váratlan sci-fi körítéssel megspékelve.

Tavaly kicsit keserű szájízzel csatolhattuk be magunkat az ülésünkbe, hiszen enyhén szólva is kizsigerelt, de nagyon szép Formula 1-élményt kaptunk a Codemasterstől. Reméljük, idén nem csalódunk: az F1 2016 a Száguldó Cirkusz minden eddiginél hosszabb versenyévadával érkezett.

Egy rejtély, egy főhős, egy kimaxolt műfaj: nem sok szól a Root Letter mellett, de a különös, nem éppen szokványos játékokról ismert Kadokawa Games-t továbbra sem a siker hajhászása hajtja, hanem a különcködés.

A Runbow tavaly augusztus végén jelent meg az Egyesült Államokban (Európában csak szeptemberben) Wii U-ra, és elmondható róla, hogy mind a kritikusok, mind pedig a játékosok imádták. Most ez az imádat lehet, hogy nagyobb mértékeket fog ölteni, hiszen a srácok úgy döntöttek, PC-re is kiadják a legelső játékukat.

Másodszor landol magyar sci-fi RTS a Meridian névre hallgató idegen planétán, ámbár még így is csak a felénél járunk a négyrészesre tervezett sorozatnak. Mindenesetre a kirakós egy újabb darabját, szebb látványt, több egységet és néhány új játékmódot is beígért a Squad 22.

Töretlenül folytatódik tovább a fél évtizede indult folyamat: még mindig aranykorukat élik a 4X-játékok, ráadásul most egy olyan klasszikus tért vissza, amely annak idején szinte egymaga teremtette meg a műfaj ma is ismert és használt modern változatát.

Alul-felül formás, kellően domborodó hölgyek próbálnak mesterük kedvében járni, miközben egyre kevesebb ruhában szeletelik a tradicionális ázsiai ételeket. Perverznek tűnik, de mi sül ki belőle?

Volt idő, mikor minden egyes Telltale Games-játék bejelentését örömmel fogadtam, és alig vártam, hogy kipróbálhassam a legújabb, epizódokra bontott kalandjukat. Viszont semmi nem tart örökké, és pont az egyik kedvenc képregénykarakterem felbukkanásánál éreztem azt, hogy azért a „jóból” is megárt a sok…

A Noble Muffins szimulátorának címe nem árul zsákbamacskát: építési vállalkozóként kell porig rombolni vagy éppen felépíteni épületeket. De inkább az előbbi lesz hangsúlyos.

Nem keresem a csodát, nem várom a mindent elsöprő katarzist az új megjelenésektől. Felesleges is volna, hiszen csak szórakozni szeretnék – a csoda úgyis magától megtalál minden egyes alkalommal. Egy FPS, egy RPG vagy akár egy aprócska élményjáték képében, a tengerek mélyén.

Pont öt éve, hogy közel másfél évtizednyi szünet után a Deus Ex-játéksorozat visszatért közénk, és újra meghódította az igényes játékokra éhes közönséget. A Human Revolution ugyan nem volt tökéletes (bár feledhetném azokat a főellenfeleket), de a játék hangulata, világa és összetettsége túllendített a gyengébb pillanatokon, és alig vártam, hogy folytatás készüljön a 2011-es kedvencemhez.

Sötét labirintusok várnak, a mélyben pedig fura lények és halálos szörnyek árnyai okoznak zsigeri rettegést. Egy-egy rossz lépés egyből az életedbe kerül, azt viszont soha nem tudhatod, mi vár a következő sarkon, ki fogja beléd mártani vértől vöröslő pengéjét.

Megtörtént a lehetetlen: nemcsak hogy egy újabb Spike-féle vizuális novella jelent meg PC-re, de rögtön a legújabb, a konzolos kiadásokkal párhuzamosan, ráadásul egy olyan szériát képviselve, aminél jobbat a műfajban jelenleg egyszerűen lehetetlen találni.

Nyáron jelent meg a Guilty Gear Xrd folytatása, vagyis inkább bővítése, ám a japán fejlesztők nem tudnak aludni és pihenni, elvégre fél év sem telt el, máris itt a következő verekedős játékuk.

A japán piacon rengeteg SRPG, azaz olyan taktikai szerepjáték kering, amire korábban a PC-s nagyközönség is csorgatta a nyálát. Ilyen a Phantom Brave PS2-es eredetije is. De 12 év után vajon a rajongók még mindig várják a PC-s átiratot? És mi van az idő vasfogával?

A régi klasszikusok között bőven akadnak rosszul öregedő címek. A korai JRPG-k jó része például igencsak döcögősen játszható, pláne, ha a mai elkényeztetett énünket kérdezzük a dologról. Az I am Setsuna viszont úgy nyúl a régi ihletforrásokhoz, hogy közben modernizál és áramvonalasít is.

Szolgálunk és védünk, na persze – egy ideális világban talán erről zengne a fáma, amikor a főszerepben a rendőrség felbukkan. Ám mi van akkor, ha a Sin Citynél is durvább a város, és az utolsó becsületes ember, a rendőrfőnök úgy dönt, hogy holnaptól a pénz lesz az isten…