Tesztek

Tizenhat év távlatából nyugodtan kijelenthetjük azt, hogy a Deus Ex első része egy korát megelőzően forradalmi, a jövő játékainak arculatát előrevetítő alkotás volt. A 2011-es Human Revolution alcímet viselő program zömében az említett előd időtálló elemeire építkezett, de sajnos a biztos támasz ellenére is megbotlott néhol. Vajon kijavítja a az eredeti játék hibáit a kibővített, rendezői változat?

Ahol Warhammer 40k, ott űrgárdista, lánckard, plazmavető és patakvér, legalábbis ezt szoktuk meg. Márpedig ahol űrgárdista akad, ott bolygóközi utazás és hipertér is van, ebből meg az következik, hogy a csatahajók sem hiányozhatnak. És ahol csatahajók vannak, ott csata is lesz!

A 47-es ügynök visszatér, és jobban elemében van, mint valaha. Ezúttal jószerivel csak a fantáziánk szabhat gátat annak, hogy likvidáljuk célpontunkat, és ez igazán szórakoztató játékká teszi a Hitmant. Csak kár, hogy a kiadását elszúrták.

Azt mondják, ami volt, elmúlt, de ha tehetnéd, változtatnál rajta? Megmásítanád a múltat, hogy szebbé tedd a jelent? És ha már itt tartunk: önzésnek számít az egész univerzum sorsával játszani csak azért, hogy az elvesztett szeretteid újra melletted legyenek? A finn Remedy legújabb játéka többek között ezekre a kérdésekre keresi a választ, ám hogy megleli-e őket, nemcsak a fejlesztőkön, hanem bizony rajtunk, játékosokon is múlik.

Ha olyan sorozatról beszélünk, aminek részei nem évente jelennek meg, ráadásul folyamatosan nagy kritikai sikernek örvendenek, igen nehéz az elválásról írni. Márpedig a FromSoftware alkotásától immáron nagy eséllyel muszáj érzékeny búcsút venni – könnyeink pedig már csak a nehézsége miatt is hullani fognak.

Már megint lőnek rám. Még nem tudom, hogy kik azok, de csak fosztogatók vagy fegyencek lehetnek, mert nem látok rajtuk lángszórót. A füstgránátot bekészítem, fedezékbe vetődöm, és elkezdek vaktában tüzelni. Közben befutnak a társaim is, akik mögül egy újabb csoport fegyveres érkezik, habzó szájjal. Ebből tuti halál lesz. Pedig olyan jó lett volna kimenekíteni a hátizsákomban lévő lila cuccokat. Most már mindegy, az elitek körbevettek minket, mindjárt éledhetünk újra a bázison. Ez a Fekete Zóna nem túl vidám hely.

Legtöbben már gyerekfejjel megtanuljuk, hogy másolni bizony nem a legszebb dolog, legyen szó a padtárs dolgozatáról, haverunk dumájáról vagy mások ötleteiről. A játékiparban azonban úgy tűnik, ez a viselkedés tabu helyett követendő példává vált…

A Star Nomad 2 egy folyamatosan változó, dinamikus univerzumban ejt le, ahol egyszerű kapitányként rajtunk áll, hogy milyen karriert akarunk magunknak – kár, hogy a gyakorlatban ez nem olyan izgalmas, mint amilyennek hangzik.

A harmadik világháború az MSM nevű szuperfémért folytatott harc. Egy olyan élő fémért, amely nagyon jól formálható, ellenálló, éppen ezért a haditechnikában is hatalmas érték lett. 2047-ben már a Naprendszer egész területén kutatják és harcolnak érte.

A skandináv mitológia Lokija igazi mókamester, és ugyan tréfái nem ritkán egész birodalmakat döntenek romba, (mint ahogyan azt a Thor című filmben is láthattuk) szíve mélyén ő bizonyára jót akar mindenkinek, és csupán a figyelmet óhajtja felhívni magára.

Mindig is politikus, diktátor, netán felkelő akartál lenni, aki a nagyhatalmak és az eltérő érdekek közt lavírozva egyengeti országa sorsát? Esetleg szeretted volna megtámadni valamelyik környező országot? Mindezt megteheted, fityiszt mutatva a mindenkori kormánynak.

Manapság rengeteg az indie, és ugyanennyire megy a múltidézés is. Az árkádok mélyéről érkezett shmup-lövöldék tengeréből pedig nehéz kiemelkedni, maximum a tartalommal vagy az árazással lehet felhívni az emberek figyelmét. A DARIUSBURST mindkettő terén különleges.

Mit kezdünk egy háziasított zombival? A füvet nyíratjuk le, a takarítást végeztetjük el vele? Ben egészen más utat választ, mikor összebarátkozik az élőhalottal, aki később az „életét” kockáztatva küzd meg egy gonosz műsorvezetővel az elrabolt fiú kiszabadításáért.

A Japánból érkező csatázós játékoknak van egy szűk, ám odaadó rajongói köre. A különböző műfajoktól kölcsönzött játékelemeket grandiózus harcokba csomagoló zsáner legújabb képviselője egy közkedvelt anime-sorozatra építi a kampányát, így két fan-bázist is könnyedén üthet egy csapásra.

Ha egy ARPG és egy koreai MMO-rajongó összeülne, valószínűleg hasonló játékot kevernének ki, mint a Devilian: egy csipetnyit Diablo-klón, egy kicsit TERA, amiben dúskeblű és cuki főhősök kaszabolnak. Jól hangzik, ám a megvalósítás kevésbé grandiózus.

Az 1997-es Csillagközi invázió óta tudjuk, hogy űrrovarokat pusztítani rendkívül jó mulatság, ha nem testközelből éljük meg. Az Armorines: Project S.W.A.R.M. és a Helldivers mellett az Earth Defense Force az a játék, ami kifejezetten erre épít, ráadásul nem is először.

Neo képességeit is megszégyenítő akciójelenetekkel vár a Superhot, egy formabontó FPS, amiben az idő múlása összhangban van a játékos mozgásával. Ilyet még biztosan nem láttál, és habár valóban nagyon innovatív az ötlet, a szórakozás múlandó.

Ha felújításra váró címekről van szó, van miből válogatnia a Nintendónak. A kazalnyi klasszikusból most épp a Twilight Princess került a restaurátorok keze alá, mi pedig nagy lelkesedéssel üdvözölhetjük köreinkben az egyik legjobb nagygépes Zelda-epizódot, immáron HD formában!

Januárban attól volt hangos a játéksajtó, hogy a Valve hivatalos Half-Life 2 kiegészítővé emelt egy rajongói modot. A Prospekttel szemben támasztott elvárások egyszeriben gigászira nőttek, főleg hogy a játékot a népszerű Opposing Force expanzió folytatásaként jelentették be.

Három, egymástól gyökeresen eltérő képességekkel bíró, asztronauta törp nekivág a világegyetemnek, hogy új otthonra leljenek népüknek. A We Are The Dwarves ezzel a nem mindennapi felütéssel lök bele minket egy nehéz, de élvezetes kalandba.

Bérgyilkosnak lenni csak addig jó móka, amíg dől a pénz, és amíg van gyomrunk a melóhoz. Utána viszont jön a fásultság, egyre nehezebb a tükörbe nézni, érkeznek az álmatlan éjszakák… az egykori megbízók pedig nem biztos, hogy támogatnak minket a visszavonulási terveinkben.

Van játék azoknak is, akik szeretnek versenyezni, de nem zavarja őket, ha nem a fizika vagy a fair play szabályai mentén kell eldönteni, hogy ki a legjobb. Kis extra: az Obliteracers nevű őrületet akár tizenhatan is játszhatják egy gépen.

Hat év várakozást követően végre PC-re is megérkezett a visual novelek aktuális királya, egyenesen a műfaj egyik legerősebb istállójából, a Spike-tól – ha mindig is arra vágytál, hogy nyomozónak csapj fel egy elitiskolában, most itt a lehetőség!

Ha JRPG, akkor Final Fantasy, Dragon Quest vagy a Tales-játékok. Bár a műfaj manapság már nem olyan népszerű, mint egy bő évtizede, azért most is felüdülés egy-egy jól sikerült darabban elmélyülni. Még akkor is, ha egy újrakiadásról van szó.