Tesztek

Szerintem senki számára nem titok, hogy vannak olyan játékok, amiknek a tesztjét azért vállalja el egy cikkíró, mert kellőképpen savazhatja. Ilyen volt számomra a Lucius II, amit imádtam megírni, és ezért bólintottam rá a PewDiePie-játékra. Csalódnom kellett.

Az emberi hülyeség legváltozatosabb megnyilvánulásaival nap mint nap szembesülve egyre kevésbé esik nehezemre elképzelni egy jövőt, ahol saját idiotizmusunk olyan abszurd módon fordul ellenünk, mint az alább ismertetett teljesen őrült játékban.

Indie alkotások közül gyakran kerülnek elő olyan gyöngyszemek, mint jelen tesztünk alanya, a Darkest Dungeon. Ha szereted a kihívásokat, és nem riadsz vissza attól, hogy körökre osztott rendszerben harcolj, mindenképp vess rá egy pillantást!

Mi számít inkább egy játék esetében? A külcsín, a hangulat vagy a játékmenet? Jobb esetben mindezek összessége, de talán a hangulat az, ami igazán sokat nyom a latban, amikor értékelünk valamit – az Oxenfree pedig ezen a téren rendkívül jól teljesít.

Posztapokalipszis, mutánsok és metró – néhány olyan hívószó, amiről nemcsak a budapesti tömegközlekedés, de legalább fél tucat cím is az éltesebb játékos eszébe jut. Most pedig itt az Underrail, hogy helyet követeljen magának ezen a listán.

A How to Survive 2 a megszokott sémára épül: ölj meg annyi zombit, amennyit csak tudsz. Plusz építs egy tábort és hívd meg barátaidat.

Bár sok esetben sajnos megosztott a videojátékos társadalom (konzol vagy PC, miközben nem a vas, hanem az élmény számít; BF vagy CoD – ugyan már!), vannak örökérvényű klasszikusok, amelyek mindenki szívét elrabolják, vagy éppen érzelmi hullámvasutak, amiknél együtt sírunk és nevetünk. A That Dragon, Cancer előbbire kiváló példa.

Nosztalgiázni mindenki szeret. Ebből az elvből kiindulva egyre több és több olyan játékkal találkozunk, amely a régi, elfeledett konzolokról kerül újra a kezeink közé. A kérdés csupán az, hogy megéri-e feltámasztani az évtizedes kedvenceket.

A jó öreg Dune 2000 óta nem szórakoztam olyan jól sivatagi lövöldés-gyűjtögetős RTS-sel, mint most Kharak homokján. Egyszer csak azt vettem észre, úgy hajnali kettő körül, hogy már nemcsak dolgozom vele, hanem szórakoztat is…

Miközben az Assassin’s Creed-franchise fővonala évek óta képtelen újat mutatni, a Ubisoft kisebb léptékben megpróbálkozott a vérfrissítéssel, és a 2,5D-s platformerek világát megcélozva indított egy vadonatúj trilógiát, amiből januárban végre megjelent a második rész.

Az Erő mindenkiben felébredhet, amennyiben vesszük a fáradságot, és nekiülünk a Pinball FX2 legfrissebb kiegészítőjének, hogy némi gyakorlást követően, az új mozifilm ihlette asztalokon úgy lökdössük a kis fémgolyót, mintha erre születtünk volna.

Közel négy évvel az előző generációs konzolokra készült játék eredeti megjelenése után egy PC-s verzióval előállni nem hétköznapi dolog. Azonban a Dragon’s Dogma sem hétköznapi alkotás, így ebben semmi meglepő nincs, pláne, hogy még a minőségre sem panaszkodhatunk.

A Schrödinger’s Cat and the Raiders of the Lost Quark az Italic Pig piciny fejlesztő stúdiójának első kísérlete, a Worms-játékokról ismert Team17 kiadói közreműködésével látta meg a napvilágot, 2014 szeptemberében. Az ötlet már régóta forrt Kevin Beimers fejében, a tervezett három epizódból egyet valósított most meg. A kérdés az, hogy elég sikeres lesz-e ahhoz, hogy folytatás készüljön?

Azért imádjuk a folytatásokat, mert a legtöbb esetben pont olyanok lesznek, mint amilyeneknek az elődjeiknek kellett volna lenniük, azzal a nagy különbséggel, hogy második nekifutásra már jut időre mindenre. Több tartalom, színesebb, részletesebb grafika, meg egy kis plusz energia, hogy halálra szívassák a játékosokat.

A világ legnépszerűbb YouTubere, a svéd nemzetiségű Felix Arvid „PewDiePie” Ulf Kjellberg 2010 óta szórakoztatja nézőit nap mint nap, őrültebbnél őrültebb gameplay- illetve vlog-videóival. Az elején még csak a saját kedvére készített videók 5 év alatt a csúcsra repítették Felixet, népszerűségét pedig a számos díj, a saját TV-műsor, és a rajongói játékok erősítik. Míg régebben a követői csak Amnesia-pályákkal tisztelegtek előtte, mára számos játék jelent meg PewDiePie nevével, melyek közül kiemelkedik a legutóbbi, a Legend of the Brofist. Az Outerminds által fejlesztett program hamar az eladási toplisták élén találta magát, ráadásul nemcsak anyagi, hanem kritikai sikereket is elért viszonylag rövid idő alatt. Lássuk, hogyan sikerült a Legend of the Brofist!

Papírt, ceruzát készítsetek magatok mellé, Jonathan Blow régóta várt második játéka, a The Witness megérkezett és komolyan megdolgoztatja a szürkeállományt! A rejtélyes sziget rengeteg titkot rejt, mindent pedig csak a legokosabbak fognak feltárni.

Öt évvel az utolsó 18 Wheels of Steel-epizód után ismét Amerikába terjeszkedik az SCS Software, ugyanis végre befutott az American Truck Simulator. Csőrös kamionok, csodás tájak, ismerős játékmenet – vajon elég mindez a forgalmi engedélyhez?

„Ez nem Duke Nukem-klón”, hangoztatják a Bombshell készítői, ám a robotkarú amazon, Shelly le sem tagadhatná, hogy előző életében szőke hajú izomagy férfi volt, és azt sem, hogy ősei Diablót és démonjait kaszabolták.

Fél év alatt ez már a harmadik, a ralisport témáját megcélzó feldolgozás, ráadásul a fejlesztők a WRC-sorozat korábbi epizódjaival szereztek annyi tapasztalatot, hogy kicsit megszorongassák a rivális produkciókat. De vajon az olasz Milestone képes felülemelkedni a megszokott iparosmunkáin?

Korszaktól függetlenül a videojáték-gyártás egyik legördögibb körét talán a szűkös határidők zárják a fejlesztők köré, és ez sajnos nincs másképp a Zheros esetében sem -- bár sikerült kitűnő alapokat lefektetnie a játékot fejlesztő Rimlight Studiosnak, valószínűleg nem maradt idejük az utólagos finomításokra, pedig némi plusz munka jelentősen javíthatott volna a játékélményen.

Noha nem kell mindent megmagyarázni, 14 hosszú esztendő után végre bárki átélheti a klasszikus, első Resident Evil előzményeit bemutató nulladik epizód történéseit. A kérdés már csak az, hogy mennyire működhet a mára kissé idejét múlt mechanika.

Marvel- és úgy általában LEGO-rajongóként a 2016-os várólistámon igen előkelő helyet foglalt el a LEGO Marvel’s Avengers, és a játék kézhezvételét követően kifejezetten lelkesen vágtam neki a világmegváltó kalandnak, hogy aztán kissé savanyú szájízzel álljak fel a TT Games legújabb munkája mellől. A folytatásból az is kiderül, miképp lett a kockavilág Bosszúállóiból az idei év első csalódása.

Ha a kalandjáték zsáner (a szó klasszikus értelmében) már nem is jelent akkora durranást, mint mondjuk két évtizede, a műfaj a jóslatokkal ellentétben nem halt ki, csak perifériára szorult, vagy meghökkentő átalakulásokon esett keresztül.

Napjainkban a hobbifilmes technológiák és eszközök olyan olcsóvá és széles körben elterjedtté váltak, hogy gyakorlatilag bárki készíthet FMV kalandjátékot. Ebbe vágta a fejszéjét a Zandel Media is, s bár egyelőre nagyon keveset mutatnak meg belőle, de amit igen, az elég jó.