Tesztek

Mindig hatalmas öröm hazai fejlesztésről írni, pláne abban az esetben, ha egy egészen minőségi alkotásról van szó, illetve egy olyan, általunk nagyon kedvelt műfaj legújabb képviselőjéről, melynek gyökerei egészen a zajos játéktermek koráig nyúlnak vissza.

Egy tolvajlós, betörős, taktikus videojátéktól, ami a hetvenes évekbe tesz időutazást, joggal várhatnánk el, hogy hivatásához méltóan lopja el a szívünket, ám a Skilltree Studios munkája túl sok sztereotípiához és kliséhez nyúl a korrekt koncepció ellenére is.

A bohócokat nagyjából senki sem szereti, a Dropsy című kalandjáték azonban éppen azon van, hogy a szívünkbe zárjunk egy jót akaró, melák cirkuszi mutatványost, aki igyekszik mosolyt csalni egy melankóliába süllyedt város lakóinak arcára.

Utazásra invitál a Skyshine’s Bedlam, méghozzá egy pokoli utazásra. Ezer „turistát” kell átszállítanunk a posztapokaliptikus pusztaságon egy hatalmas, páncélozott busz és egy maréknyi katona segítségével. Egy út, egy csapat – és egyetlen esély a győzelemre.

A véres szamuráj-háborúk között tallózó japán sorozat a 30 éves évfordulójához érkezett, amit hogyan ünnepelhetne másképp, naná, hogy egy újabb résszel. A Total Wart inspiráló játékmenet ezúttal angol nyelven köszönti a sóguni hivatalért harcba szállókat.

Mindenki érdemel egy második esélyt, még az olyan játékok is, amiknél erre lehet, hogy nem feltétlenül volt szükség: visszatért PC-re a Grandia II, egy azóta halott gép egyik legkiválóbb játéka.

Mi a közös a nyulak, a medvék, a farkasok és a patkányok klánjában? Az Armello világában mind az őrült király uralmát akarják megdönteni, méghozzá saját elveik útján, dobókockák és játékkártyák hathatós segítségével, egy klasszikus táblás társasozás során.

Az űrben senki nem hallja a kiáltást, még akkor sem, ha négy elátkozott asztronauta egyszerre próbálja halálsikolyával túlharsogni az űrhajó vészjelző szirénáit. Kösd fel a gatyát – a Tharsis az utóbbi hónapok egyik legszadistább, legkíméletlenebb játéka!

Indie és újrakiadások terén ez az esztendő rendkívül erősen indít. Előbbi témában ugyanis ott az Oxenfree vagy éppen a That Dragon, Cancer, pluszban pedig az egy ideje már Early Access állapotában leledző RainDance alkotása is kilépett végre a korai hozzáférésből.

Szereted az agytornát, de stresszhelyzetben nehezen gondolkozol? Akkor kösd fel a gatyád, mert te vagy az attrakció egy futurisztikus valóságshow-ban, ahol már nemcsak egy szadista mesterséges intelligencia, hanem az egész emberiség nézi élőben a bénázásodat!

Két és fél évvel az első rebootolt rész után egy új Tomb Raider-játékban tért vissza Lara Croft. Ez volt a Rise of the Tomb Raider, ami egészen január végéig csak Xbox One-on volt elérhető, most viszont itt a PC-s változat, amitől simán padlót fog minden PC Master Race klubtag.

Szerintem senki számára nem titok, hogy vannak olyan játékok, amiknek a tesztjét azért vállalja el egy cikkíró, mert kellőképpen savazhatja. Ilyen volt számomra a Lucius II, amit imádtam megírni, és ezért bólintottam rá a PewDiePie-játékra. Csalódnom kellett.

Az emberi hülyeség legváltozatosabb megnyilvánulásaival nap mint nap szembesülve egyre kevésbé esik nehezemre elképzelni egy jövőt, ahol saját idiotizmusunk olyan abszurd módon fordul ellenünk, mint az alább ismertetett teljesen őrült játékban.

Indie alkotások közül gyakran kerülnek elő olyan gyöngyszemek, mint jelen tesztünk alanya, a Darkest Dungeon. Ha szereted a kihívásokat, és nem riadsz vissza attól, hogy körökre osztott rendszerben harcolj, mindenképp vess rá egy pillantást!

Mi számít inkább egy játék esetében? A külcsín, a hangulat vagy a játékmenet? Jobb esetben mindezek összessége, de talán a hangulat az, ami igazán sokat nyom a latban, amikor értékelünk valamit – az Oxenfree pedig ezen a téren rendkívül jól teljesít.

Posztapokalipszis, mutánsok és metró – néhány olyan hívószó, amiről nemcsak a budapesti tömegközlekedés, de legalább fél tucat cím is az éltesebb játékos eszébe jut. Most pedig itt az Underrail, hogy helyet követeljen magának ezen a listán.

A How to Survive 2 a megszokott sémára épül: ölj meg annyi zombit, amennyit csak tudsz. Plusz építs egy tábort és hívd meg barátaidat.

Bár sok esetben sajnos megosztott a videojátékos társadalom (konzol vagy PC, miközben nem a vas, hanem az élmény számít; BF vagy CoD – ugyan már!), vannak örökérvényű klasszikusok, amelyek mindenki szívét elrabolják, vagy éppen érzelmi hullámvasutak, amiknél együtt sírunk és nevetünk. A That Dragon, Cancer előbbire kiváló példa.

Nosztalgiázni mindenki szeret. Ebből az elvből kiindulva egyre több és több olyan játékkal találkozunk, amely a régi, elfeledett konzolokról kerül újra a kezeink közé. A kérdés csupán az, hogy megéri-e feltámasztani az évtizedes kedvenceket.

A jó öreg Dune 2000 óta nem szórakoztam olyan jól sivatagi lövöldés-gyűjtögetős RTS-sel, mint most Kharak homokján. Egyszer csak azt vettem észre, úgy hajnali kettő körül, hogy már nemcsak dolgozom vele, hanem szórakoztat is…

Miközben az Assassin’s Creed-franchise fővonala évek óta képtelen újat mutatni, a Ubisoft kisebb léptékben megpróbálkozott a vérfrissítéssel, és a 2,5D-s platformerek világát megcélozva indított egy vadonatúj trilógiát, amiből januárban végre megjelent a második rész.

Az Erő mindenkiben felébredhet, amennyiben vesszük a fáradságot, és nekiülünk a Pinball FX2 legfrissebb kiegészítőjének, hogy némi gyakorlást követően, az új mozifilm ihlette asztalokon úgy lökdössük a kis fémgolyót, mintha erre születtünk volna.

Közel négy évvel az előző generációs konzolokra készült játék eredeti megjelenése után egy PC-s verzióval előállni nem hétköznapi dolog. Azonban a Dragon’s Dogma sem hétköznapi alkotás, így ebben semmi meglepő nincs, pláne, hogy még a minőségre sem panaszkodhatunk.

A Schrödinger’s Cat and the Raiders of the Lost Quark az Italic Pig piciny fejlesztő stúdiójának első kísérlete, a Worms-játékokról ismert Team17 kiadói közreműködésével látta meg a napvilágot, 2014 szeptemberében. Az ötlet már régóta forrt Kevin Beimers fejében, a tervezett három epizódból egyet valósított most meg. A kérdés az, hogy elég sikeres lesz-e ahhoz, hogy folytatás készüljön?