A kalandjátékok aranykorszaka már rég leáldozott, hiszen amíg a ’90-es években egymást érték a nagyszerű, később klasszikussá emelkedett címek, ma már egyszerűen nincs hely ezeknek egy olyan piacon, amit az évente új részekkel jelentkező akciójátékok uralnak – persze, nem halt ki a zsáner, csak a perifériára szorult, ahol a kisebb csapatok őrzik a lángot, és időről időre előállnak valamivel, ami felidézheti bennük a régi szép időket. Így tett most a Digital Media Workshop: a csapat Prominence című programja egyszerre hordozza magában a kalandjátékok legjobb és legrosszabb elemeit, közben pedig annyira korhű, mintha két évtizeddel ezelőtt, a hőskorban készítették volna.
A NAGY UTAZÁS
A történet a távoli jövőbe visz, ahol egy üldözött faj egy távoli bolygó képében találta meg az utolsó mentsvárat. Átköltözve új életet kezdhetnek, mielőtt azonban a sok-sok milliónyi ember útra kelhetne, egy csapatnak biztosítania kell, hogy minden készen álljon, amikor a tömegek megérkeznek. Játékosokként ezen az előreküldött hajón teljesítünk szolgálatot, ám a kaland kezdetén nagyon úgy áll a dolog, hogy a küldetés kudarcba fullad: a generátor leállt, a rendszerek nem működnek, és hamar világossá válik, hogy egyedül maradtunk a fedélzeten. A feladatunk így az, hogy kiderítsük, mi történt, és hogy hova tűnt a legénység, na meg lehetőleg mentsük, ami menthető. Mindez nagyjából egy hatórányi kalandot tesz ki, amely során levelekkel és hangüzenetekkel ismerjük meg a különböző körleteket és szereplőket, darabról darabra rakva össze a missziót övező rejtély kirakósát. És noha végig izgalmas a felfedezés, a játékmenet a felhőtlen szórakozás útjába áll.
A Digital Media Workshop mai szemmel nézve egy egészen ósdi játékmenet mellett döntött, ami úgymond képernyőkre bontja a játékteret. Ezt úgy kell elképzelni, hogy habár szabadon mozoghatsz a hajótestben, minden állomást – legyen az a folyosó közepén lévő kapcsoló, vagy két lépés egy terminál felé – egy előre elkészített (de szerencsére átléphető) átvezető videócska köt össze, tényleges játékmenet pedig csak akkor tapasztalható, ha a karakterünk egy helyben áll. Ekkor kell az útközben felszedett tárgyakat használunk, hol egymással kombinálva őket, hol szétszedve az egyiket egy értékes alkatrészért. A lassú tempójú kalandozást a fejlesztők kellő mértékű kihívást rejtő feladványokkal ellensúlyozták, és egy pillanatra sem inzultálják az intelligenciánkat azzal, hogy a szánkba rágnának valamit. Sőt a kelleténél sajnos többször fordult elő, hogy túl kevés információt adtak meg egy-egy feladathoz, illetve a kalandjátékok típushibájába is belefutottam, miszerint hamarabb találtam meg a megoldást, mint a problémát.
PEL KOLORO
A Prominence jobb szó híján egy modern őskövület, ami a két generációval ezelőtt technikai megvalósításokat követi, és noha emiatt könnyű volna a rásütni a gagyi jelzőt, paradox módon nem tudok igazán haragudni a kisebb hibái miatt. A ronda grafika vagy az elavult (de végső soron működő) megoldások ellenére ugyanis egy olyan program áll itt, ami tökéletesen felidézi a kalandjátékok aranykorszakát, ez a lehengerlően nosztalgikus báj pedig ideálissá teszi egy kis kellemes múltidézésre.
