Tesztek

A logikai játékokban általában tudjuk, mi a feladat, csak azt kell kitalálnunk, hogyan oldjuk azt meg. Nos, a Niko: Through the Dream többek között ebben is különbözik egy átlagos puzzle játéktól. Itt ugyanis arra is magunknak kell rájönnünk, hogy egyáltalán mit kell csinálni.

Nagyszerű dolog az, amikor az egészen különleges igényekkel rendelkező játékosoknak sem kell meredten nézni a falat, remélve, hogy valamikor majd teljesül kívánságuk. Most például itt az Age of Decadence, ami annyira hardcore szerepjáték, hogy a többiek elbújhatnak mellette!

A Zen Studios legújabb csomagja nem egy, hanem rögtön négy asztalt szentelt a Fox animációs sorozatainak: végre az ezüstgolyók közé csaphatunk az amerikai faterral, Archerrel, Stewie-val, Briannel, és még a kevésbé ismert burgeres Bobbal is.

Az emberi test ugyan kisebb mértékig képes alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez, azonban bizonyos szélsőséges állapotokat lehetetlen hosszabb távon károsodás nélkül elviselni: egy űrbázison vagy idegen bolygón egyedül sokáig megmaradni alapos mentális és fizikai terhelést jelent.

Az Abbey Games felfedezős játéka jóval több, mint első ránézésre gondolnád. Fedezd fel a világot, útközben csúfolj ki, csábíts el, vagy verj össze mindenkit, és légy korod leghíresebb felfedezője!

A boszorkánymesterek összefogtak az égből aláhulló Árnyak serege ellen, a játékosok pedig egy kétdimenziós pixel-MOBA képében csapják szét a támadó hordákat, melyek mintha a Heart of Darkness szörnyetegeiből állnának. Jó kis recept, nézzük meg közelebbről.

Akad egy bátor kis csapat Amerika déli részén, a texasi Austinban, amely az elmondások alapján azért alakult meg, hogy tagjai egyedülálló játékokat alkossanak, amiknek fő célja a történetmesélés. Az első projekt szerencsére hozzánk is megérkezett.

Focis játékot vegyíteni az RTS-műfajjal? Miért ne? Pár órát eltöltve a Tactical Soccer: The New Season mellett azonban inkább azt a kérdést fogjuk feltenni újra és újra, hogy „Miért?”.

A minimalista stílust jól alkalmazó interaktív regény, szeretőknek olvasni tökéletes kikapcsolódás napokon át.

Három kisebb járműpakk után végre hivatalos expanzióval bővült a mezőgazdaság digitális szerelmeslevele, a Farming Simulator 15. Orosz pálya, kelet-európai gépek, javított grafika – de vajon érdemes kicsengetni az illetéket a földhivatalban?

A Nintendo belsős játékgyára annak ellenére sem áll le, hogy a Wii U igazi áttörése elmaradt. Harminc évvel az eredeti Super Mario Bros. megjelenése után a kiotói óriások ezúttal egy szerkesztőfelülettel és végtelen lehetőségek tárházával lepik meg a rajongókat.

Időutazás a múltba, másodszorra: folytatást kapott az Evoland, a játék, amely eredetileg azt mutatta be, hogyan jutottunk el a NES-től a Nintendo 64 korszakig. És most másodszorra is ugyanezt teszi.

Eljött a zenés játékok újjáéledésének az ideje, a gitáros vonulat ősapukája pedig újult erővel, átszabott hangszerrel, friss fejlesztőcsapattal és rengeteg muzsikával tér vissza. De vajon mindent megtesz azért, hogy a buli végén visszatapsoljuk?

A karácsony szellemét megragadva Epicék úgy döntöttek, telepakolják a Mikulás zsákját a Shadow Complex című „klasszikussal”. „Hogy mi van? Egy 2009-es címmel?” – kérdezheti Pistike, de nem eszik olyan forrón a Mását, elvégre minőségi játékról beszélünk.

A lengyelek két dologhoz biztosan nagyon értenek. Tudnak játékokat készíteni, de nagyon jól megy nekik a salakmotorozás is. Jogos tehát a kérdés: miért is ne gyúrják egybe ezt a két dolgot? Ennek az eredménye lett a FIM Speedway Grand Prix 15.

Mondjon bárki bármit, számomra a Sonic mindig is gyerekjáték volt, és közel huszonöt éves pályafutása alatt valahogy az is maradt. Felnőtt fejjel pedig nem könnyű leülni egy efféle platformer elé, főleg, ha a világ épp posztapokaliptikus lázban ég.

Mindösszesen fél évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy az idei esztendő egyik legjobb konzolexkluzív címe méltó kiegészítő tartalommal bővüljön, ezzel pedig beteljesedjen az elmondhatatlan szörnyűségekkel és kimondhatatlan borzalmakkal teli város, Yharnam sorsa.

„És látám, és ímé egy sárgaszínű ló; és a ki rajta üle, annak a neve halál, és a pokol követi vala azt; és adaték azoknak hatalom a földnek negyedrészén, hogy öljenek fegyverrel és éhséggel és halállal és a földnek fenevadai által.” (Jelenések könyve, Károli Gáspár fordítása).

A Thea egy újabb indie gyöngyszem, ami a stratégiai alapokat ezúttal túlélő-elemekkel és szláv mitológiával kombinálta. Vérfarkasokról és vámpírokról szól a fáma, no meg egy haldokló fantasyvilágról, ahol szó szerint istenné válsz. A halandók sorsa azonban egy kártyajátékban dől el...

A Warhammer világának vérpermetes csatáit már sok játékban sokféleképpen megvívhattuk, de a kizárólag rajongóknak készült Mordheim: City of the Damnedben most egészen új perspektívából élhetjük át a Káosz elleni elkeseredett küzdelmet.

Alig néhány hónapja írtunk az sRPG alapokkal rendelkező, az XCOM árnyékából előbújó Fallenről, ami akkor még sok hibát tartalmazott, egyben pedig igazi reménységgel bírt, ám keserűen kellett tapasztalnunk, hogy a véglegesítés és megjelenés során szinte semmi nem változott.

Van az a játék, ami indítás után még rengeteg reményteli pillanattal kecsegtet, pláne egy elég jól sikerült előd árnyékában állva, ám ha picit jobban elmerülünk benne, akkor rá kell jönnünk, hogy az évszázad egyik legnagyobb átverésével állunk szemben.

A Serious Sam új változatainak mecénásából az egyik leggazdagabb, legfurcsább termékpalettával rendelkező kiadójává válni nem egyszerű mutatvány, de a Devolver Digital idén is megmutatta, hogy nem lehetetlen kivitelezni – főleg, ha madarak is támogatják az embert.

Ha nincs ló, jó a szamár is, főleg, ha az állatvilágból érkezik: amíg a Capcom nem gondolja meg magát, hogy vége legyen az immár másfél évtizedes várakozásnak a Phoenix Wright PC-s változatát illetően, addig maradnak a klónok.