A végtelenül leegyszerűsített, könnyed játékélmények mellett kezd újra divatba jönni a kihívás a videojátékokban. Arra a kihívásra gondolok, amely régen bizony a programok lényegi része volt. Nem jövünk zavarba, ha egy játék reklámja eleve úgy dörgöli az arcunkba a véres rongyot, hogy „ki itt belépsz, sokszor meg fogsz halni”. Sőt ezeknek a küzdelmeknek köszönhetően újra ráéreztünk a jutalomérzés édes ízére. Tegye fel a kezét, aki nem szereti, amikor egy kifejezetten nehéz szakasz mechanikáját kiismerve végre legyőzi az addig gigászinak tűnő akadályt! Ugye, hogy mind átéltünk már valami hasonlót…

Reménytelenség Űrbázis, jelentkezik!

Nos, a Tharsis ilyesmi szintű nehézséggel kecsegtet, de sajnos a végeredmény közel sem olyan épületes, mint egy polír FromSoftware játék esetében. Mondjuk a műfaj is tök más; itt egy Mars felé tartó misszió legénységét kell tíz körön keresztül életben tartanunk, amíg a társaság el nem éri a célállomást. Az űrhajónk egyfajta bázisként funkcionál, ahol van például élelmezési blokk, laboratórium, vezérlőfülke – ahogyan azt egy ilyen fajsúlyú misszió esetében elvárja az ember. A különböző kabinokban a hajónk épségét, a legénység egészségügyi állapotát is boostolhatjuk más paraméterek mellett, de most jön a feketeleves: minden kör elején meteoritok és egyéb kellemetlenségek tépázzák meg az adott hajóelemek állapotát. A sérülésnek köszönhetően lehet, hogy megsebesülnek hőseink, vagy épp a hajóban keletkezik masszív kár. A rundók elején tehát az a feladatunk, hogy a különböző kasztokba tartozó asztronautákat elküldjük a hajó, vagy épp a többiek problémáinak megoldására. Ha belépünk az adott blokkba, kockadobással folytatjuk. A kapott számokat aztán vagy a javításra, vagy a saját hősünk képességeire, esetleg a blokk spéci bónuszára fordíthatjuk. Mivel a hajó folyamatosan pusztul, a kockáink pedig csak fogynak, ez nem is egyszerű feladat. Utánpótolni persze lehet: a termesztett kajából, vagy akár elhunyt társunk maradékaiból (!) is visszatornászhatjuk életben maradt asztronautáink készleteit.

Kár a kockulásért!

Az alapötlet kifejezetten ütős, a különböző módosítók, bónuszok és máluszok rendszere gondos, precíz tervezői munka eredményéről tesz tanúbizonyságot, csak épp egy baj van. A kockadobásokon alapuló játékmenet túlságosan is a véletlenszerűségre alapoz, a katasztrófák pedig extrém tempóban érkeznek. Véletlenszerű és egyben kegyetlen is, amikor karakterünkkel épp hullagyenge számokat dobunk, miközben a negatív módosítók is halálközelire sebzik őt, és pusztulás szélére sodorják a hajót. Sajnos olyan esettel is találkoztunk, amikor a rendelkezésre álló erőforrásokon felüli erőfeszítés sem feltétlen lett volna elég az egyre megalázóbb helyzetek megszűntetésére. Amúgy sem hiszem, hogy a fejlesztők saját játékuk szabályainak megkerülésével próbálnának győzelemre ösztökélni, de van, amikor tényleg csak így lehet túlélni. Kár ezért, mert a játékmechanika tényleg frissnek és üdének hat. Csak a random történéseken kellett volna egy picit finomítani a játszhatóság fokozása érdekében, esetleg a változatosságra is nagyobb hangsúlyt fektethettek volna a készítők, és máris sokkal pozitívabban állnánk a játék végső értékeléséhez. 

Nem sokon múlott, hogy formabontó indie csoda kerekedjen ki a Tharsisból. Esetleges DLC-vel, patchekkel azonban finomítható lehet még az értékelő doboz által is sugallt kényszerű-közepes végeredmény.