Tesztek

Ha van verekedős játék, ami rengeteget tett a műfajért, különböző epizódjai pedig a mindenféle, teljes áron kínált bővített verziók ellenére is meghatározták a zsáner sorsát, akkor a Street Fighterről mindez elmondható. Több évtizedes pályafutása alatt a Capcom üdvöskéje igazi példaképpé vált.

Állítólag Puskás Ferenc fogalmazta meg a kis pénz, kis foci és a nagy pénz, nagy foci összefüggést. Ha eddig nem nagyon értette valaki, mire is gondolhatott, akkor vagy nagyon régen nézett hazai bajnokit, vagy nem játszott a Club Manager 2016-tal.

Minden gyerek álmodozik arról, hogy neves lovagként, fényes páncélban elsőként mássza meg a falakat és hősies párbajok után maga győzze le a gonosz királyt, az elnyomó lordot vagy egyéb sanyargató hűbérurakat. De mi van, ha még a fal közelébe sem jutunk, mert egy nevenincs pór íjász végez velünk? De a legfontosabb: mi van, ha az egész sereg elbukik az ellenség falai alatt?

Halott ember vagy. Mit keresel még mindig itt, a vad és kietlen nyugat egy olyan szegletében, ahol megférnek egymás mellett ördögök és cowboyok, pisztolyok és varázslatok? Búcsúzz el a lelkedtől, üdvözöllek a pokol westernváltozatában!

A világűr a maga nagyságával rengeteg lehetőséget rejt magában: szerencsés esetben rábukkanhatunk más értelmes civilizációk nyomára, netán új bolygókat térképezhetünk fel és tehetünk kolonizálhatóvá. Vagy éppenséggel halomra lőhetünk minden egyes űrhajót, ami csak a látótávolságunkba merészkedik.

Hogy a gyerekkor csupa játék, móka és nevetés? Hogy milyen jó visszatérni apa-anya ölelő karjaiba egy egésznapos kisautózás és babázás után? És mi a helyzet esténként, amikor a paplan alól kitekintve a sötétben mumusok leselkednek a sarokban?

A finn Vasara Entertainment közelharci kaszabolással és szerepjátékos elemekkel bolondította meg a bullet hell akciójátékok receptjét, és habár ez a kombináció egészen jól sikerült, a Stardust Galaxy Warriorsból sok lehetősége ellenére hamar kifogy a gőz.

Meglehetősen sokat, több mint négy évet kellett várnunk arra, hogy PC-re is megjelenjen a PixelJunk Shooter 2, de megérte. Az első résszel egybecsomagolva egy definitív kiadás képében érkezett a Q-Games eddigi felhozatalának két legjobb programja.

Hajós, tűzoltó, elsősegélynyújtó, tudós, nyomozó, rendőr, bíró és akcióhős: a Coast Guard főszereplője minden, ami egy ember valaha is akar lenni, a Coast Guard pedig a játék, ami minden akar lenni, de végül semmi sem lett belőle.

Egy indie meta-FPS a videojátékok történelméről, megmosolyogtató referenciákkal és egy kultikus skót író jegyezte történettel. Ez volna a Bedlam, egy videojáték-paródia, amely groteszk módon épp videojátékként nem állja meg a helyét.

Vissza a jövőbe, vagyis inkább a múltba – miközben mindenki a klasszikus és megnevezett filmet emlegette fel annak közismert dátuma kapcsán, szerkesztőségünk tényleges időutazásban vett részt egy kooperatív hackelős és kémkedős indie segítségével.

Huszár üti a B5 gyalogot..., nem túl izgalmas, ugye? Ám ha a huszár egy jetpackes űrgárdista, és az ork parasztot egy lánckarddal hasítja ketté herétől a nyakig, na, az már döfi. Aztán dob egy páncéltörő gránátot az A8 bástyára, mert ez nem egyszerű sakk, hanem Regicide!

Emlékeztek a Knights of Pen and Paper első részére? Nyugi, nem csodálkozunk: a jó alapötlettel rendelkező, ám gyengécskére sikerült kaland bennünk sem hagyott mély nyomot. A folytatás egy fokkal élvezetesebbre sikerült, de még mindig nem az igazi.

A PC-s szerepjátékok nagy klasszikusai közül több is a Forgotten Realms világában játszódott, így korántsem ismeretlen a név a veteránok számára – most talán pontosan ezt az ismeretséget szerette volna a kiadó kihasználni a Sword Coast Legendsszel.

Dimenziókapuk és portálok, azokon át nagy számban érkező démonok, egy teljes világ veszélyeztetettsége. Azt hihetnénk, a klisékből már kezdünk kifogyni, annyira ciki egy-egy sablon, de nem, mobilos közegből tulajdonképpen bármi érkezhet és érkezik is.

Az Apu, vedd meg nekem a várost, - dúdolgatva könnyen összefoglalhatjuk a Kalypso Media új játékának a lényegét, kalmárkodj, gyűjtsd a lét, és vedd meg zsebből a világot... Amúgy birodalom-építés címén házaljuk végig a középkort, Bizánctól Varsóig mindenhol bekopogunk, és ahol nem adják, oda jöhetnek a katonák.

Még egy olyan játék jelent meg a színen, amiben egy teljesen vak karaktert irányíthatunk, ráadásul ehhez egy nagyon ötletes grafikai megvalósítás is társul, a Pulse azonban sajnos egy üres és a szemet bántó élményt tud csak adni.

Míg Japánban a harmadik epizód kerül a piacra, addig nyugaton még csak az első: ismét hosszú éveket kellett várni egy ázsiai sikercímre, de megérte, hiszen ha a Level-5-ról van szó, ott a csalódás esélye meglehetősen alacsony.

Az FTL: Faster Than Light az egyik leghíresebb roguelite indie játék, amit már többen megpróbáltak utánozni, kevés sikerrel. A Convoynak sem sikerült felvennie vele a versenyt, ám a Mad Max-ihlette átdolgozás, egyéni ötletekkel izgalmasra sikerült.

A Cradle Mongólia kietlen sztyeppéjén ejti le a játékosokat, és egy roppant részletesen kidolgozott jövőképet mutat be, ám sajnos maga a játékmenet gyenge lett, ezzel teljesen elrontva az első ránézésre ígéretesnek látszó kalandjátékot.

Jonathan Blow 2008-as játéka, a Braid mindent elsöprő minőséggel lopta be magát sokunk szívébe. Jó pár évvel később a német gentlymad. társulata nyúl vissza az indie alapműhöz, hogy saját képükre formálják a Braid szellemét.

A politika világa után most a gyógyszergyártás világát is megpróbálja meghódítani az egy személyből álló Positech Games, igaz, ezúttal csak kiadóként, de az biztos, hogy a Big Pharma az eddigi legjobb játék, amihez valaha a nevüket adták.

Egyáltalán nem ritka eset, hogy valós történelmi eseményekből merítenek ihletet a játékfejlesztők, hiszen saját históriánk bőven tartalmaz szenvedést, ármányt, könnyeket - és bizony bátor tetteket is. A Cross of the Dutchman az utóbbiról szól.

Az Asteroid Base programjában megmentjük a galaxist, mielőtt az összes szeretet eltűnne belőle, mindezt pedig egy igazi, régi vágású kooperatív játék formájában tesszük, amiben bármiféle online opció nélkül, csak akkor játszhatunk másokkal, ha ugyanabban a térben vagyunk.