Tesztek

A karácsony szellemét megragadva Epicék úgy döntöttek, telepakolják a Mikulás zsákját a Shadow Complex című „klasszikussal”. „Hogy mi van? Egy 2009-es címmel?” – kérdezheti Pistike, de nem eszik olyan forrón a Mását, elvégre minőségi játékról beszélünk.

A lengyelek két dologhoz biztosan nagyon értenek. Tudnak játékokat készíteni, de nagyon jól megy nekik a salakmotorozás is. Jogos tehát a kérdés: miért is ne gyúrják egybe ezt a két dolgot? Ennek az eredménye lett a FIM Speedway Grand Prix 15.

Mondjon bárki bármit, számomra a Sonic mindig is gyerekjáték volt, és közel huszonöt éves pályafutása alatt valahogy az is maradt. Felnőtt fejjel pedig nem könnyű leülni egy efféle platformer elé, főleg, ha a világ épp posztapokaliptikus lázban ég.

Mindösszesen fél évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy az idei esztendő egyik legjobb konzolexkluzív címe méltó kiegészítő tartalommal bővüljön, ezzel pedig beteljesedjen az elmondhatatlan szörnyűségekkel és kimondhatatlan borzalmakkal teli város, Yharnam sorsa.

„És látám, és ímé egy sárgaszínű ló; és a ki rajta üle, annak a neve halál, és a pokol követi vala azt; és adaték azoknak hatalom a földnek negyedrészén, hogy öljenek fegyverrel és éhséggel és halállal és a földnek fenevadai által.” (Jelenések könyve, Károli Gáspár fordítása).

A Thea egy újabb indie gyöngyszem, ami a stratégiai alapokat ezúttal túlélő-elemekkel és szláv mitológiával kombinálta. Vérfarkasokról és vámpírokról szól a fáma, no meg egy haldokló fantasyvilágról, ahol szó szerint istenné válsz. A halandók sorsa azonban egy kártyajátékban dől el...

A Warhammer világának vérpermetes csatáit már sok játékban sokféleképpen megvívhattuk, de a kizárólag rajongóknak készült Mordheim: City of the Damnedben most egészen új perspektívából élhetjük át a Káosz elleni elkeseredett küzdelmet.

Alig néhány hónapja írtunk az sRPG alapokkal rendelkező, az XCOM árnyékából előbújó Fallenről, ami akkor még sok hibát tartalmazott, egyben pedig igazi reménységgel bírt, ám keserűen kellett tapasztalnunk, hogy a véglegesítés és megjelenés során szinte semmi nem változott.

Van az a játék, ami indítás után még rengeteg reményteli pillanattal kecsegtet, pláne egy elég jól sikerült előd árnyékában állva, ám ha picit jobban elmerülünk benne, akkor rá kell jönnünk, hogy az évszázad egyik legnagyobb átverésével állunk szemben.

A Serious Sam új változatainak mecénásából az egyik leggazdagabb, legfurcsább termékpalettával rendelkező kiadójává válni nem egyszerű mutatvány, de a Devolver Digital idén is megmutatta, hogy nem lehetetlen kivitelezni – főleg, ha madarak is támogatják az embert.

Ha nincs ló, jó a szamár is, főleg, ha az állatvilágból érkezik: amíg a Capcom nem gondolja meg magát, hogy vége legyen az immár másfél évtizedes várakozásnak a Phoenix Wright PC-s változatát illetően, addig maradnak a klónok.

Ezt az évet sem úsztuk meg olyan Walking Dead-adaptáció nélkül, amit talán senki sem kért, ám a mobilos próbálkozásokkal ellentétben itt nyoma sincs kreativitásnak, vagy a korlátok feszegetésének, csak egy nem túl drágán mért, de elég gyenge bőrlehúzásnak.

A negyedik rész tavaszra csúszott, de nem maradunk idén Uncharted és Naughty Dog játék nélkül, sőt: a The Nathan Drake Collectionbe rögtön hármat is sikerült pakolni. Ha sosem volt PlayStation 3-ad, akkor lemaradtál a legjobb akció-kalandjáték szériáról. Most pótolhatod!

Ezernyi halasztás, és közel két évtizednyi várakozás után megérkezett minden idők egyik legjobb kalandjátékának folytatása... de a végeredményt látva lehet, hogy kellett volna még neki egy kis idő a keltetőben.

Bár a 4X-játékok kora leáldozóban van, akadnak még fejlesztők, akik életben tartják ezt a remek stílust. Olyanok, mint az orosz Mozg Gaps emberei, akik mobilos Into the Void játékukat épp most ültették át PC-re. De bárcsak ne tették volna!

Ebben a játékban a mindennapok szuperhősévé válhatunk. Olyan emberré, aki azon fáradozik, hogy tisztán tartsa a várost, ahol él. Szemétszállítás, sövénynyírás, aszfaltjavítás – ez csak néhány a Cityconomy nyújtotta kihívásokból.

Pár- és baráti kapcsolatokat egy dolog tud igazán gyorsan lerombolni: a közös játék, legyen szó Mobáról, ügyességi játékról vagy egy olyan különleges darabról, ahol bombát kell hatástalanítani időre, gyakorlatilag vakon.

Nem sokkal az Imperial City után megérkezett a TESO második DLC-je is, amely ezúttal Wrothgarba visz el minket. Az orkok ősi vidéke a Daggerfall óta nem szerepelt egyetlen Elder Scrolls-játékban sem, így már csak ezért is megéri befizetni rá.

A magyar Balcony Team kétfős csapata mesterien fűszerezi meg a klasszikus szerepjátékok világát, a ma divatos, túlélő-indiek összetevőivel. Voila, így tálalva elénk egy olyan nyitott-világú RPG-t, ami után már jó ideje sóvárogtunk, a Balrumot.

Bár a borgoviai szörnyvadász kalandjai idén véget értek, a fejlesztők visszatapsolták még egy (már tényleg) utolsó felvonás erejéig. Múltidézőként most egyben játszhatjuk végig mindhárom rész kampányát, kiegészítve egy rakás új feladattal, egy szebbre szabott csomagban.

Tartja magát az eddigi menetrendjéhez a Firaxis: megérkezett az aktuális Civilization-játék legelső kiegészítője, amely megpróbálja betömni a Beyond Earth ementáli sajtra emlékeztető lyukait, az ingatag építményt sós vízzel és komoly diplomáciával erősítve meg.

A nagyközönség részéről szinte senki sem számított rá, hogy a Nintendo jobb sorsra érdemes Wii U masinájára érkezzen az év egyik szerepjáték-meglepetése. A Xenoblade Chronicles X-től minőségi szórakoztatást vártunk, de nem gondoltuk, hogy ennyire szuper lesz a végeredmény!

Volt időszak, amikor a G.I. Joe és a He-Man (Masters of the Universe) még nem volt ismert hazánkban, a gyerekek pedig plasztikból készült katonákkal játszottak. A Virtual Basement ennek az időszaknak állít méltó, az egymás elleni küzdelemre kiélezett emléket.

Két ember, egy nagy terv: végre "elkészült" a Prison Architect, a börtönszimulátor, amely elsősorban nem a rácsok mögé parancsol, hanem a tervezői székbe, hiszen itt neked magadnak kell megálmodnod azt az önműködő kolóniát, ahol akár több százan is le kell, hogy éljék az életüket.