Tesztek

Ezt az évet sem úsztuk meg olyan Walking Dead-adaptáció nélkül, amit talán senki sem kért, ám a mobilos próbálkozásokkal ellentétben itt nyoma sincs kreativitásnak, vagy a korlátok feszegetésének, csak egy nem túl drágán mért, de elég gyenge bőrlehúzásnak.

A negyedik rész tavaszra csúszott, de nem maradunk idén Uncharted és Naughty Dog játék nélkül, sőt: a The Nathan Drake Collectionbe rögtön hármat is sikerült pakolni. Ha sosem volt PlayStation 3-ad, akkor lemaradtál a legjobb akció-kalandjáték szériáról. Most pótolhatod!

Ezernyi halasztás, és közel két évtizednyi várakozás után megérkezett minden idők egyik legjobb kalandjátékának folytatása... de a végeredményt látva lehet, hogy kellett volna még neki egy kis idő a keltetőben.

Bár a 4X-játékok kora leáldozóban van, akadnak még fejlesztők, akik életben tartják ezt a remek stílust. Olyanok, mint az orosz Mozg Gaps emberei, akik mobilos Into the Void játékukat épp most ültették át PC-re. De bárcsak ne tették volna!

Ebben a játékban a mindennapok szuperhősévé válhatunk. Olyan emberré, aki azon fáradozik, hogy tisztán tartsa a várost, ahol él. Szemétszállítás, sövénynyírás, aszfaltjavítás – ez csak néhány a Cityconomy nyújtotta kihívásokból.

Pár- és baráti kapcsolatokat egy dolog tud igazán gyorsan lerombolni: a közös játék, legyen szó Mobáról, ügyességi játékról vagy egy olyan különleges darabról, ahol bombát kell hatástalanítani időre, gyakorlatilag vakon.

Nem sokkal az Imperial City után megérkezett a TESO második DLC-je is, amely ezúttal Wrothgarba visz el minket. Az orkok ősi vidéke a Daggerfall óta nem szerepelt egyetlen Elder Scrolls-játékban sem, így már csak ezért is megéri befizetni rá.

A magyar Balcony Team kétfős csapata mesterien fűszerezi meg a klasszikus szerepjátékok világát, a ma divatos, túlélő-indiek összetevőivel. Voila, így tálalva elénk egy olyan nyitott-világú RPG-t, ami után már jó ideje sóvárogtunk, a Balrumot.

Bár a borgoviai szörnyvadász kalandjai idén véget értek, a fejlesztők visszatapsolták még egy (már tényleg) utolsó felvonás erejéig. Múltidézőként most egyben játszhatjuk végig mindhárom rész kampányát, kiegészítve egy rakás új feladattal, egy szebbre szabott csomagban.

Tartja magát az eddigi menetrendjéhez a Firaxis: megérkezett az aktuális Civilization-játék legelső kiegészítője, amely megpróbálja betömni a Beyond Earth ementáli sajtra emlékeztető lyukait, az ingatag építményt sós vízzel és komoly diplomáciával erősítve meg.

A nagyközönség részéről szinte senki sem számított rá, hogy a Nintendo jobb sorsra érdemes Wii U masinájára érkezzen az év egyik szerepjáték-meglepetése. A Xenoblade Chronicles X-től minőségi szórakoztatást vártunk, de nem gondoltuk, hogy ennyire szuper lesz a végeredmény!

Volt időszak, amikor a G.I. Joe és a He-Man (Masters of the Universe) még nem volt ismert hazánkban, a gyerekek pedig plasztikból készült katonákkal játszottak. A Virtual Basement ennek az időszaknak állít méltó, az egymás elleni küzdelemre kiélezett emléket.

Két ember, egy nagy terv: végre "elkészült" a Prison Architect, a börtönszimulátor, amely elsősorban nem a rácsok mögé parancsol, hanem a tervezői székbe, hiszen itt neked magadnak kell megálmodnod azt az önműködő kolóniát, ahol akár több százan is le kell, hogy éljék az életüket.

Nincs fél éve, hogy kiszivárgott az E3 előtt az Activision legújabb Transformers-játékának híre, amivel kapcsolatban később kiderült, hogy azt a profi akciójátékairól híres PlatinumGames fejleszti. De egy ilyen szűkös határidő vajon elég a munkálatokra és a minőségi eredményre?

A japán szerepjátékok fénykorán talán már túlvagyunk, ám a műfaj legkitartóbb mesterei a mai napig elő-előrukkolnak néhány friss és színvonalas alkotással. A Tales of Zestiria sem váltja meg a világot, ám decens kis kalandként írja fel magát 2015 videojátékos naptárába.

Mesét mondok, mesét egy gyermekről, ki a föld mélyébe zuhant, csak hogy ott felfedezhessen egy veszélyes, mégis imádnivaló világot. Ez a mese az Undertale, melynek egyszerűnek tűnő köpenye alatt egy meglepően jó játék bújik meg.

Valahol megszólal egy kürt, kis csapatunk pedig egyből összerezzen a hangra, mely vészjósló, baljós előjele egy mindent elsöprő támadásnak. A patkányok rohama mellé fujtató, zörgő őrjárat fut be, miközben közénk csap egy óriási ogre. Újabb vérrel és halállal teli nap vár ránk a Vermintide világában.

Új sorozatba vágni egy stúdiónak, amely az alapítása óta mást sem csinál, csak új vizekre evez, nem tűnik nehéz feladatnak, a Telltale mostanság mégis valahogy nehezen tudja felpörgetni az eseményeket.

Early accesst elhagyó játékról beszámolni mindig öröm, főleg ha az még remekül is sikerül – a dél-afrikai Free Livesnak pedig nagyon bejött az élet, a Broforce ugyanis simán 2015 egyik legszórakoztatóbb (és legnehezebb) akciójátéka lett.

„High Moon Studios? Unatkozom. Szeretnék egy játékot, amiben én vagyok a sztár. Naná, hogy én vagyok a sztár! Legyenek benne bögyös csajok, buta klónok, amiknek szétrúghatom a seggét… na meg Rozsomák, hogy izomból felpofozhassam. Ja, és egy rakás taco várjon az öltözőmben!”

A „járt utat járatlanra ne cserélj” elvét nem különösebben követve a Bigben Interactive nem csak elvette az immáron öt ralijátékot is elkészítő Milestone-tól a licencet, de emellett azt egy olyan csapatnak adta oda, mely idáig közepesnél jobb alkotással nem örvendeztette meg a nagyérdeműt.

A tavalyi év legmeglepőbb, és egyik legnagyszerűbb RPG-je kibővített formában tért vissza PC-re, és immáron konzolokra is. Bár úgy gondoltuk, hogy nem lehet hova továbbfokozni a dolgot, a Larian felrakta a pontot arra a bizonyos i-re.

Láthattunk már mindenféle drámai történetet jobban és rosszabbul elmesélve, a The Secret Worldöt is megalkotó Funcom pedig úgy döntött, hogy beáll a sorba, és egy sétáló szimulátor képében mutatja be nekünk, mennyire rémisztő lehet egy elhagyatott vidámpark.

Bár a CD Projekt RED kezdetben még azt mondta, fizetős bővítmény nem készül a Witcherhez, a valóság és az ideák végül összecsaptak egymással, és az előbbi nyert − de emiatt nemhogy nem kell sajnálkoznunk, hanem inkább örülhetünk a folytatásnak.