Tesztek

Egy korábbi tesztemben már írtam a City Interactive Code Of Honor című játékáról. Megemlítettem, hogy az FPS műfajt favorizálják, és rengeteg eseményt dolgoztak már fel. Most ismét előálltak egy újabb „remekművel”, és elrepítenek minket Vietnámba. A cím pokolian hasonlít a Code Of Honorra, a készítők tehát maradtak a budget kategóriánál. Ezen cikkemhez ajánlott az említett légiós játék tesztjének elolvasása, mivel rengeteg dologban egyezik meg a két projekt.

A hőskorszak egyik legnagyobb neve volt az Impression Games, és ennek főtervezője, Chris Beatrice, ki olyan ajándékokat adott nekünk, mint a Caesar, a Lords of the Realm, a Pharaoh és a Zeus. Beatrice úr 2001-ben alapította meg új cégét, a Tilted Mill Entertainmentet – de valahogy nem találják a fonalat. Első címük, a Children of the Nile még az aranykort idézte, aztán jött a csalódást okozó Caesar IV – és most ez a cím...

A dán IO Interactive-ot 1998 szeptemberében hozta létre a Nordisk Film & TV és a játékfejlesztő Reto-Moto, magját az Amiga demo-scene ismert csapata, a The Silents alkotta (ennek tagja volt Jesper Kyd is). A stúdió a 2000 novemberében megjelent Hitman: Codename 47-tel rögtön sikert aratott, a 2002-es 2. rész már 3 millió példányban kelt el. 2003-ban új stílusú játékkal jelentkeztek, Freedom Fighters címmel. A cég 2004 márciusában állandó kiadójuk, az Eidos tulajdonába került, annak független fejlesztőstúdiójaként.

A gazdasági szimulátoroknak érdekes vadhajtásai az úgynevezett „theme park” játékok, vagyis azok a békés-építkezős stratégiai programok, amelyekben a játékosnak egy vidámparkot kell menedzselnie. A műfaj olyan hagyományos képviselőivel szemben, mint a Tropico vagy a Movies, ezekben a programokban a stratégiai részt olykor elnagyolják az egyéb játékelemek javára. Olyannyira, hogy a fejlesztők néha át is esnek a ló túlsó oldalára – mint a Thrillville: Off the Rails esetében.

A zseniális első résszel mennybe menő Empire Earth franchise vad hanyatlásnak indult, amikor a Stainless Steel Studiostól elvették a címet, hogy egy addig nem bizonyított fejlesztőnek adják át. A második rész már kritikailag visszafogott sikert ért el, de ez nem törte le a kiadó kedvét: a harmadik felvonást is ezekre a srácokra bízta. Elöljáróban annyit: nagy kár érte.

Az 1998 óta létező cég a 2001-es debütáló játékuk, a Kohan és annak folytatása óta egyelőre nem igazolta az akkoriban nyert "Év újonc fejlesztője" címmel megszavazott bizalmat. A mérsékelt sikerű első, és a most megjelenő második F.E.A.R. kiegészítő után  viszont nagyobb fába vágják a fejszéjüket, három bejelentetlen AAA címmel és az Unreal Engine 3-mal a tarsolyukban.

A rendkívül frappáns felütés ezúttal elmarad. A múlt hónapban ugyanis mélyen érintő tragédia történt: on-line cikkem elutasításra került. ]{redenc meglátása szerint olyan tárgyi tévedéseket tartalmazó cikk került ki kezeim közül, amelyek jelentősen hozzájárultak értékítéletem kialakításához, és a nem megfelelő alapossággal készített indoklás miatt a cikk túlzottan nagy támadási felülettel bírt volna ahhoz, hogy a honlapra kikerülhessen. A legszemfülesebb olvasók ennyiből talán ki is találhatják, mennyire találtam jónak a múlt hónapi áldozatomat, azonban a szerkesztő úr szuprematív helyzetéből fakadóan kénytelen voltam elfogadni a döntést. Tekintettel arra, hogy az objektív tájékoztatás kultúrmissziónak tekintendő abban az esetben is ha ]{redenc mindennemű elfogulatlansága ellenére az egyik kedvenc játékáról van szó, így ígéretet tettem arra, hogy a némileg pontosabb fogalmazásmódot szem előtt tartva kijavítom hibáimat, és változatlan értékelés mellett újra beadom a cikket. Azonban egyik este, a fürdőkádban Jamiroquai single-öket hallgatva rájöttem, hogy ez rendkívül snassz megoldás lenne részemről. Egyrészt ]{redenc számára nem lenne túl izgalmas újraolvasni a cikket, másrészt ebben az esetben már az elején leütöttem volna minden labdát a többi olvasónak is. Az olvasói élményindex maximalizálás érdekében az addigi majd 30 óra tapasztalatait kiegészítve ismét levertem hát magam a játékhoz, újra végigtoltam, és az új élményeket magamba szívva nem csupán az előző hibákat javító vagy eltüntető, hanem jóval átdolgozottabb cikkel örvendeztetem meg a nagyérdeműt. Változott-e véleményem? A végére görgetni tilos!

Az evolúció törvényét nem lehet megmásítani, ezt ma már mindenki tudja. Az elejtett spórából gomba növekszik, pelyhes állú gyermekből felnőtt lesz, és a tündérmesékről szóló interaktív programokat kőkemény akciófilmek váltják le.

Az EA kanadai stúdiója az eltelt évek során megannyi nevet, szériát tett naggyá, avagy alkotott újakat. Nekik köszönhetjük többek között a Need For Speed széria első részét, majd az Underground 2 és Most Wanted folytatásokat, ők alkották meg az első 3D-s Fifát még ’96-ban, illetve ugyanebben az esztendőben az NBA Live 06-ot. Emellett többnyire a sportnál maradva belekóstoltak a krikettbe, jéghokiba, baseballba, s jelen cikkünk tárgyát képező rögbibe is, melynek legújabb felvonását köszönthetjük most köreinkben.

A Konami egy 1969-ben alapított japán játékfejlesztő és kiadó vállalat. Híres cégről beszélünk, olyan neveket köszönhetünk neki, mint a Pro Evolution Soccer, a Metal Gear Solid, vagy akár a Silent Hill sorozat bármely része. A konzolok mellett szerencsére nem hanyagolják el a PC-t sem, reménykedjünk, hogy ez így is marad!

Történt egy fáradt délután, hogy az egyik kollégával a szép halál meghatározására tettünk kísérletet. Hogy az „ágyban, párnák közt”-ön túl a „kajakozás közben” vagy a „Túró Rudi által” lenne a kívánatosabb, nem tudom, de abban egészen biztos vagyok hogy ezek egyike sem olyan dicső, mint a Warhammer 40.000 világában – látszólag – arctalan űrgárdistaként hullani el a Káosz seregeinek nyomása alatt egy otthonunktól távoli, idegen bolygón. Míg a hitehagyott testvéreink hatalmas pallosai és gépfegyverei vágta sebeinken keresztül lassan elfolyna belőlünk az élet, ajkainkon az utolsó zsolozsma kélne a Mindenható Császárhoz, s még látnánk, testvéreink rajtunk átlépve tovább menetelnének az ellenség elpusztítására, hogy a véres csatákban lassan elmosódjanak az egyén, a rendház és Birodalom közti – egyébként is hitbeli – határok... Minő dicső halál lenne úgy eltávozni, hogy bizonyságot nyerjünk: a Császár mindenütt ott van, és Horus, valamint a Káosz Istenek minden mesterkedése ellenére az Arany Trónusba zárt Uralkodó az egyetlen örök és állandó pont a kavargó, világokon átívelő háborúban.

Csehország játékgyártása mind kellemesebb meglepetésekkel szolgál, hiszen termékeik különösebb marketinghisztéria nélkül szabadulnak piacra. Játékaiknak nemhogy hiányosságaik lennének az éppen vállalt stílus elvárásaihoz képest, de még gazdagítják is az adott palettát. Az Alpha Prime is szerényen érkezett. Szerényen érkezett, és csípőből villantott.

Ez is egy dög meleg estének indult. Épp álmaim nőjét fárasztom a bélyeggyűjteményemmel – hátha ettől majd hátast dob –, amikor betoppan a hülye haverom a csajával, hogy elkérje Dead Rising-ot, mert a Resident Evil-eket már igencsak unják. Kicsivel érkeztük után, veszett dörömbölés hallatszik kívülről, miközben az agyonrágott csont rothadó bűze csapja meg az orromat: támadnak a Zombik!

Az erőtől duzzadó korongokat gyártó Lucas Arts, illetve gyorsaságfüggők számára kifejlesztett játékokat piacra dobó EA Games mellett van egy olyan kiadó, amely ugyan nem azzal tölti az idejét, hogy egyes játékai fejlesztési idejéből kicsit lefaragjon, hanem minden erejével azon van, hogy programjai nevét vérvörös nagybetűkkel véssék be a nagykönyvbe. Igen, nem másról beszélünk, mint a Blizzardról, amely az epizodikus trendeknek hátat fordítva, hitébe kapaszkodva kitart a tény mellett: a jó játékhoz idő kell. Ez alól a cég egyik �találmánya�sem volt kivétel, sőt látásukat még az újonnan sokszorosított, majd több millió példányszámban eladott produktumai sem homályosították el. A Diablót destruktívabbá érlelő Hellfire, a Starcraftot több taktikai elemekkel megáldó BroodWar, illetve az ördög történetének folytatását a műfajon belül leamortizálhatatlan csatapajzzsal felvértező Lord of Destruction után megérkezett a The Frozen Throne. Olyannyira jégbe fagyva, hogy még a mai nagyágyúk sem tudják megtörni páncélját.

Geoff Crammond neve az, amit úgy szoktunk emlegetni: fogalom. Az ő neve etalon a játékiparban, szervesen hozzáfonódott az autóversenyekhez, azon belül is elsősorban a Forma 1 világához. 2002-ben hozta ki a GP-sorozat negyedik darabját, aminek örültünk, vártuk a folytatást, és nem is tudtuk, hogy PC-n nem születik több igazán igazi Forma 1-es játék. Legalábbis egyelőre, mert azért legyen zászlónkon az optimizmus széles mosolya, egyszer talán valakinek csak odaadják a jogokat, és nem kell a különböző – bár jó minőségű -modokkal illúziókba kergetnünk magunkat. Igaz, azóta eljárt már egy kicsit a játék felett az idő, de ha valaki igazi versenyérzést akar, akkor még mindig a GP4 az etalon!

Ki az, aki még a spájzban keresi az oroszokat? Az oroszok a játékpiacon vannak, és éppen egy titkos, második futószalag létesítésével altatják lappangó éberségünket, mely szerint: ezt a Frontvonalat láttuk mi már valahol.

Az EA érdekes, de nyilvánvalóan jól profitáló üzletpolitikát folytat. Miután a TS2-franchise gyönyörűen muzsikál, elkezdtek mindenféle oldalágat növeszteni rá. Először a "Stufffs", magyarul "Cuccok" pakkok érkeztek meg, most pedig a Stories-széria, mely egy teljesen más irányba vezeti a Sims2-családot. A hardverpiacon jelenleg a notebook a sláger, egyre többen vásárolnak hordozható gépeket, így aztán nem meglepő, hogy a kiadó rögtön megrendelt a Maxistól valamit, ami ezt a szegmenst célozza meg. Nos, mai tesztünk alanya e rendelés nyomán született meg, egy új termékvonal első darabjaként.

A svéd fejlesztők a Battlefield 2142 fagyos világában igazán otthon érezhetik magukat, így tetézve a hideget, az első kiegészítő lemezük is hasonló tájakra kalauzol el bennünket. Szinte fél évet sem kellett várnunk az első booster pack megérkezéséig, ám csak remélhetjük, hogy ez a tendencia nem fejeződik be! Hogy mit kínál az új csomag? Röviden: mindenből egy kicsit többet...

A bostoni Mad Doc fejlesztőcsapat ’99 óta van a szakmában, s azóta repülőszimulátortól stratégián át akció-RPG-ig mindenféle játékot kiadtak már a kezeik közül. Legnagyobb sikerükként az Empire Earth 2-t tartják számon, de a Star Trek témába is belekóstoltak már a 2001-es Armada 2-vel.

Szegény négert az ág is húzza; temetni jött vissza Los Santosba, ráadásul a taxiból kirángatják a korrupt helyi zsaruk, a dellájától megszabadítják, és hogy még sűrűbb legyen a leves, Ballas-területen dobják ki a ,meseautóból”, ami ugyan nincs messze a hazai tereptől, de azért annyira igen, hogy a lilakendős Ballas banda tagjai kiólmozzák az igencsak lesoványodott „Szídzsít”, ha belébotlanak. Egy magára valamit adó (és nem kis bevételt váró) GTA-címtől el is várható egy ilyen tömör kezdés. CJ tehát ha akarja, ha nem, rögvest az első moziban vastagon belecsap a lecsóba.

Az atlantiszi rejtély feszegetése kiváló választás - akár egy kasszasiker - kalandjáték megalkotásához, ha azt jól csinálják... A fejlesztőktől sem állt távol a témakör; egy korábbi próbálkozásuk volt már az Atlantis Evolution címet viselő alkotásukkal, de ahogy a The Secrets of Atlantis sem, úgy a 2004-ben megjelent játékuk sem lett sikeres. A francia Nobilis kiadó viszont úgy látta hogy van fantázia a The Secrets of Atlantisban és hozzácsapták az amúgy is igen terjedelmes játéklistájukhoz. A kiadott játékaik többsége teljesen ismeretlen, de azért feltűnik egy két egészen emlékezetes név is, mint például a Rise & Fall : Civilizations at War, vagy a nemrég tesztelt Made Man. Egyik sem lett nagy siker, és ez most sincs másképp...

A Creative Assembly a nyolcvanas években sportjátékokkal alapozta meg a hírnevét (ők készítették például az első PC-s FIFA-epizódot!), aztán 2000-ben a zseniális Shogunnal egy csapásra a stratégia-rajongók kedvencévé váltak. Azóta a Total War sorozattal folyamatosan fenn is tartják ezt az állapotot. A stúdió 2005 óta a Sega tulajdonában van.

A Raven fejlesztőcsapata nem eredetiségéről híres, megbízhatóságáról annál inkább. Bevált műfajok klónjaiból élnek (Heretic, Soldier of Fortune), és általában tisztességes iparosmunkákat adnak ki a kezük alól, határidőre. Olyan bagázs, akire rá lehet bízni egy nagyobb brandet, nem fogják megszégyeníteni - és valószínűleg ezért találtak egymásra a képregények egyik legnagyobb kiadójával, a Marvellel. Legutóbbi játékaik, az X-Men Legends 1-2 Rozsi, Magni és a többi mutáns bohóckodását dolgozták fel, a most megjelent Marvel: Ultimate Alliance pedig még nagyobbat merít a szuperhős-univerzumból, és szintén az akció-RPG műfajában próbál alkotni, ha nem is maradandót.

Idegenek dúlják fel a szülőföldedet, elítélnek, egy dombtetőről a büntetőkolóniába taszítanak, és mikor végre kikecmeregsz a tópartra, egy nagydarab páncélos kőkemény jobbossal álomba "ringat". Piszokul optimista hozzáállás szükségeltetik ahhoz, hogy ezek után is azt mondd: ez a nap is jól kezdődik...