Tesztek

Az univerzum legerősebb harcosa meghalt -- még szerencse, hogy a spájzban volt elég klón, hogy pótolni lehessen az erőhasználók krémjét. Starkiller visszatért és nagyon-nagyon mérges, úgyhogy rajtad a sor, hogy levezesd a dühöd a réges-régi messzi galaxisban!

Star Wars, vagy ha úgy tetszik, Csillagok Háborúja. Ki ne ismerné ezt a címet? George Lucas legendás műve már több mint harminc éve hódít. Generációk nőttek fel -- és nőnek most is --rajta. Készült már belőle film, könyv, játék, jelenleg épp egy animációs sorozat köti a fiatalokat a televízió elé. Nekünk elsősorban persze a játékok a lényegesek, így térjünk át azokra! Köszönthettünk már TPS-t, FPS-t, szerepjátékot, valós idejű stratégiát, űrszimulátort és MMOG-t is Star Wars köntösbe bújtatva. 2004-ben aztán a LucasArts új játéktípus felé fordult, a csapatalapú, elsősorban többjátékos módra kihegyezett móka irányába. Az elkészítés feladatát a köztudottan csak közepes iparos cégnek tartott Pandemic Studios kapta. Lássuk mi sült ki a dologból…

Kétségtelen, hogyha egy kiadó olyan franchise-zal rendelkezik, mint mondjuk a Star Wars vagy a Gyűrűk Ura, akkor azt igyekezni kell minél jobban kihasználni, s amíg csak a rajongók szeretete kitart, ütni azt a bizonyos vasat. De mit tehetnek a rajongók akkor, ha kedvenc könyvükből vagy filmjükből olyan átiratok készülnek, melyek teljesen lerombolják az eredeti történetbe vetett hitüket, mert azok vagy gyatra minőségű valamik (mint pl. a Mátrix játékok), vagy olyan bugyuta adaptációk, mint jelen tesztünk alanya, a Conquest? Legfeljebb annyit, hogy tanulnak a leckéből, s többé nem nyúlnak filmből készült adaptációk után. 

Kyle Katarn kalandjai folytatódnak, és ha eleinte nem is teljes erővel, de belevág legújabb küldetésébe. Ez a játék a Dark Forces-széria harmadik része, bár új főcímmel. Az első felvonásban ismerkedhettünk meg Kyle-lal, a zsoldossal, majd a másodikban már jediként láthattuk viszont.

Az 1995-ben alapított BioWare az ipar nagyjaihoz képest szinte kiskamasz, ám eddigi munkáik mégis a felnőttek, sőt a nagy öregek közé avatják őket. Ezeknek a fiúknak és lányoknak köszönhetjük a zseniális Baldur's Gate sorozatot, a lebilincselő Star Wars: KotOR-t, és a szintén remek jelzőkkel illethető Jade Empire-t. Az amerikai bázisú vállalat jelentős összegért feladta függetlenségét, és beállt az EA kötelékébe, majd ezt követően úgy döntött, elhozza nekünk PC-re az Xbox360 legjobb szerepjátékát, a Mass Effectet.

Még a legelismertebb fejlesztők esetében is megtörténhet, hogy főleg a névre támaszkodva, és nem újdonságok tömkelegével próbálják elkápráztatni a szórakozni kívánó közönséget. Példákért sem kell nagyon elmerülnünk a játéktörténelemben: elég csak a pár éve kifejlesztett Sims 2 „cuccosaira”, vagy akár a Star Wars szériára gondolnunk. Az idő elszáll, a levelek megsárgulnak, ám a kaliforniai Blizzard örökzöld, és még mindig innovatív ötletekkel operál. Legyen elég annyi kezdésként: ha a Black Temple patchet tartalmazta volna a World of Warcraft első expanziója, lehetséges, hogy a PC Guru Online tesztjeinek értékelő indexét egy harmadik rublikával is meg kellett volna toldani.

A játékostársadalom igényeit nehéz kielégíteni. Ez az állítás főleg napjainkra igaz leginkább, hiszen nem csak az időt manipuláló zsebkés, hanem a gonosz teremtmények közeli jelenlétére vibráló fullánkkard ötletét is lenyúlták mára a fejlesztőgárdák. Így hát nem volt könnyű dolga azon személyeknek, akik magukra vállalták egy sikert sikerre halmozó játék folytatásának megalkotását, hiszen a felelősségérzet mellett eme tény súlya is ólompáncélzatként nehezült rá a kreátorokra. A 48 „Év játéka” díjat magáénak tudható Knights of the Old Republic első része sem kerülhette el sorsát, az Obsidian odabiggyesztette az aranyba foglalt cím mögé a második római oszlopot. A probléma mindösszesen annyi, hogy az akkoriban ranglétrán felfelé kapaszkodó csapat többet ünnepelte a licenc megszerzését, mint amennyit csiszolt a programon.

Minden idők egyik legismertebb sci-fi alkotása, a Galaxis sorsa két órára bemutatást nyer minden egyes rész kapcsán. Igen, a Star Wars egy legenda, egy mítosz, egy fantasztikus alkotás George Lucas kezei által. De vajon mi történhet, ha egy profi RPG-kreáló csapatot felbérelnek, hogy gyártson le egy ezzel a témával foglalkozó játékot?

Szerintem nincs is nagyobb megtiszteltetés annál, hogy egy elit csapat vezérévé avatnak, ezáltal a frontvonalakon harcolhatsz, sőt, ha belépsz egy terembe, a parancsnokságod alatt álló rohamosztagok szinte egy embereként tisztelegnek neked. Eme rang természetesen nem csak dicsőséggel, hanem hatalmas felelősséggel is jár. Szükségeltetik hozzá egy jó nagy adag kurázsi, taktikai érzék, hidegfejről nem is beszélve. A LucasArts az e tulajdonságokkal megáldott emberek szívébe próbálta belopni magát első taktikai FPS-ével, a Republic Commandóval. Ám voltak olyan tényezők is, melyekkel nehezen birkóztam meg a játék megjelenése és a különböző lapokban publikált előzetesek előtt. Ekkor hozta nyilvánosságra ugyanis a tisztelt cég, hogy ezúttal nem óhajt olyan viszonylag békés galaxisba repíteni minket, mint ahogyan azt tette mondjuk a Battlefront esetében, helyette egy kevésbé kontrasztos és egy csipetnyi félelemmel megbolondított világba dob minket. Néhány másodperc gondolkodás után kérdeztem is magamtól: „Hova vész akkor a Star Wars hangulat?” Így tehát pár hónap múlva kételkedve kattintottam az „Install” gombra közvetlenül az első korong behelyezése után, és a telepítés alatt egy sor imát is elmormoltam, a csalódás megelőzése végett; elvégre nem szeretek az izgalomtól fél óra után az intenzív osztályon kikötni, egy szívinfarktus kíséretében...

A hajdani Giant Interactive kiadó és Traveller’s Tales fejlesztőstúdió egyesülése révén alapult meg a TT Games 2005-ben. Az utód, az elődei fő profilját megtartva, továbbra is a fiatalabb korosztályt megcélzó játékok elkészítésén fáradozik. A számítógépek világában a két LEGO Star Wars és a Narnia krónikái játékadaptációja által váltak ismerté. A dán székhelyű LEGO cég a ’90-es évek végén jelentette meg Bionicle sorozatát, ami Technic és új Bionicle alkatrészekre épült, és épül ma is. Az akciófigurás építőjáték azóta a cég egyik legsikeresebb sorozatává vált. Mind a jó, mind a rossz oldal képviselteti magát: az igaz ügyért a Toa-k, míg az elnyomásért a Pirakák harcolnak. A tisztességesen megalapozott háttér segítségével a gyerkőcök számtalan kitalált csatát vívhatnak meg az elkészített karaktereikkel. Most a Bionicle Heroes által ennek a világnak a digitális replikájába csöppenhetünk bele.

Kiegészítő lemezből általában kétféle létezik: az „ugyanabból még több” mottójú, és az olyan, ami ténylegesen hozzáad az alapjáték élményéhez, és alaposan át is alakítja azt. Előbbi a gyakoribb megoldás (hiszen elég az alapjátékba idő-energia hiányában nem bekerült ötleteket, pályákat összelapátolni, és félig már kész is van), de persze utóbbiakat szoktuk jobban szeretni. Az év elején masszív sikereket elért Empire at War kiegészítője dicséretes módon a második utat választotta…

A Star Wars univerzuma sokaknál bezárul Anakin Skywalker tehetségének felfedezésével a monumentális Endor körül zajló csata után, amiben felrobban a Halálcsillag, és a Lázadók maroknyi csapata győzedelmeskedik. A legkitartóbb rajongók azonban nem temették el a Saga-t, folytatták a történetet, vagy épp ellenkezőleg, visszaugrottak az időben 4000 évet, és az ott zajlódó eseményeket vázolták fel nekünk könyv, szoftver vagy esetleg képregény formájában. E programok közül az egyik legkiemelkedőbb alkotás,  a '90-es évek közepén debütált Jedi Knight sorozat legjobban sikerült epizódja, a Jedi Academy!

A több mint 15 éves múltra visszatekintő angol Traveller's Tales-nek komoly tapasztalata van a mozifilmek adaptálásának terén. Filmes játékaikat a Toy Story két részének és az Egy bogár életének konzolos átiratával kezdték, a Chronicles of Narnia játékverzióját pedig már PC-re is elkészítették. A LEGO Star Wars sikerének fényében nem volt meglepő, hogy a folytatással is őket bízták meg.

A LucasArts talán az egyik legrégebbi gárda a játékiparban, számos remek - és számos feledhető - alkotáson vannak túl. Első sorban a Star Wars világát használták fel  a játékaikhoz, de néha elrugaszkodnak sagától és kimondottan ötletes és élvezetes játékokat tudnak alkotni mindenféle vastüdős-fénykardos körítés nélkül. Hogy csak a kalandjátékokat említsem: Grim Fandango, Full Throttle vagy éppen a Monkey Island sorozat...

A Travaller�s Tales kisebb brit fejlesztőstúdió, akik a legváltozatosabb stílusban, platformon és minőségben alkottak ez idáig. Kisebb projektjeik után a tavalyi LEGO Star Wars hozott elismertséget számukra, a Narnia játékfeldolgozásával pedig ismét bebizonyították, hogy gyengének tűnő témából is ki tudnak sajtolni jó játékot.

Tavaly év végén robbant a hír, hogy egy tőkeerős befektetőcsoport, az Elevation Partners jelentős beruházással egybekötve összevonta a Bioware-t és a Pandemicet. A két stúdió futó projectjeit, struktúráját a „házasság” nem érinti, az ausztrál és Los Angeles-i gyökerekkel rendelkező Pandemic, pedig eddigi sikereinek (Star Wars Battlefront, Full Spectrum Warrior, Destroy All Humans!) folytatása mellett tovább erősítheti pozícióját.

A kaliforniai The Collective fejlesztőcsapat moziadaptációkra specializálta magát: a Star Trek, Men in Black, Star Wars Episode 3, Buffy, és Indiana Jones után szépen illeszkedik a sorba a Da Vinci kód, és jelenleg fejlesztés alatt álló következő játékuk, a Clint Eastwood-féle legendás Dirty Harry is.

Többek számára pavlovi reflexeket és kellemes bizsergést vált ki, ha meglát egy mini Yoda figurát, vagy a villamoson valaki fénykardzümmögés hangot próbál utánozni, melyet persze azonnal felismer. A Star Wars univerzum megannyi reinkarnációja és egyre vadabb területen történő kamatoztatása már jó ideje jelen van a játékiparban is, gondoljatok csak a Rebel Assault óta megállíthatatlanul áradó játéktengerre (ami az új filmek megjelenése táján valóságos cunami-effektet produkál). A Star Wars Battlefront sikerén felbuzdulva (hibái ellenére esélye sem volt sikertelennek lenni, hisz rajta volt a Star Wars plecsni...) a LucasArts úgy döntött, feltétlen szüksége lesz folytatásra, melyet az Episode 3 DVD boltokba kerülésével egy időben kívántak megjelentetni (sikerült is), megragadva a legkedvezőbb időpontot marketinges szemszögből. Hogy mivé vált a tavalyi év legerősebbjének tartott, jediket nem is tartalmazó Star Wars játéka a következő epizódra, hamarosan kiderül.

A Petroglyph csapatát egykori Westwood-veteránok alapították Las Vegas egyik csendesebb külső kerületében, a volt Westwood-főhadiszállás szomszédságában. A 30-fős társaság csupa játékipari veteránból áll, így együtt az Empire at War az első játékuk. Hogy ezután mihez kezdenek magukkal, egyelőre rejtély, mindenesetre a weboldalukon éppen nagyüzemi designer- és grafikus-toborzásba fogtak…