Tesztek

Ez az indie-horrorjáték olyan, mint egy metroidvania Resident Evil – az adott karakter halálával egy új lép a helyébe, amíg végül az egész alakulat zombiként nem csoszog a kihalt folyosókon.

A Resident Evil 2 felújításaként indult Daymare: 1998 várva-várt folytatása most megérkezett, a kérdés pedig már csak az, hogy sikerült-e felülmúlnia az elődjét?

Eljött végre a várva-várt nap, és befutott hozzánk Leon S. Kennedy spanyolországi kiruccanásának felújított verziója – miben lett több, és miben kevesebb a Capcom klasszikusa?

A Resident Evil Village egy csokornyi újdonsággal bővült, beleértve a régóta várt Re:Verse multiplayer komponenst és a Shadows of Rose DLC-t.

A rose-engine csapata elhozott nekünk egy sci-fi horrort, ami le sem tagadhatja, hogy olyan művek inspirálták, mint a klasszikus Resident Evil és a Silent Hill.

Egy új túlélőhorror érkezett, amely a régi Alone in the Dark- és Resident Evil-játékok nyomdokain halad, miközben borzalmas rémségeket szabadít ránk a sötétből.

Megérkezett a várva várt Resident Evil Village, amelyben újra Ethan Winters bőrébe bújhatunk, akinek ezúttal gyermekét kell megmentenie a szörnyektől.

Talán még ki sem végeztük a tavasz pokoli FPS-ének minden lehetséges tartalmát, máris itt a következő nagyágyú, méghozzá az alaposan ráncfelvarrott Nemesis képében.

Az olasz Invader Studios csapata néhány éve még egy nem hivatalos Resident Evil 2-remake fejlesztésén dolgozott, amíg azt (azóta érthető okok miatt) le nem állította a Capcom. Ez azonban nem törte le a csapatot, mely az addigi tapasztalatokból, játékelemekből több mint három év alatt gyúrt egy saját túlélőhorrort.

Az 1996-ban kezdődő rémálom végül 1998-ban teljesedett csak ki igazán, mikor az eldugott kúriából a gyilkos kór rászabadult Raccoon City teljes lakosságára. Amennyiben pedig azt hitted, hogy ez a borzalmas kaland véget ért, miközben a sorozat az akció irányába indult, hatalmasat tévedtél, hiszen a Resi visszatért, sőt rémisztőbb, mint valaha.

Majdnem egy év alatt minden kiegészítőt megkapott a Resident Evil-sorozat legutolsó, kifejezetten jól sikerült epizódja, így elérkezett a Gold Edition ideje, ami mindent egyben kínál. A kérdés már csak az, hogy vajon érdemes-e beruházni a kibővített változatra.

Azt mondják, a Raccoon Cityben történt mészárlás borzalmas volt a szörnyetegekkel, az élők húsára éhes fenevadakkal, a mutáció okozta embertelen kísérletek rémálomba illő szüleményeivel. Ez így is van, a legfertelmesebbről azonban eddig még senki nem is hallott, mert az igazi Gonosz mindvégig Louisianában lakozott.

A Resident Evil-széria örök és elpusztíthatatlan, legalábbis a felújítási hullám és a már bejelentett, megreformált hetedik epizód erre enged következtetni. Újrakiadásból pedig van bőven, ezúttal a kurrens generációs konzolok kerültek terítékre az ötödik rész társaságában.

2015-ben, jóval az Umbrella összeomlását követően Raccoon City utcáit nagyvállalatok speciális osztagai járják, hogy begyűjtsék a megbízók számára rendkívül fontos mintákat, amiket a kutatólaboratóriumok és a még szabadon kószáló szörnyetegek rejtenek magukban.

Noha nem kell mindent megmagyarázni, 14 hosszú esztendő után végre bárki átélheti a klasszikus, első Resident Evil előzményeit bemutató nulladik epizód történéseit. A kérdés már csak az, hogy mennyire működhet a mára kissé idejét múlt mechanika.

Epizodikus, még azelőtt, hogy az epizodikus játékok igazán befutottak volna. Sok mindent el lehet mondani a japán játékiparról, csak azt nem, hogy képviselői az elmúlt tíz évben előrelátóan viselkedtek. Mégis egy japán kiadó tenyerelt bele a tutiba anélkül, hogy tudott volna arról: a modell nemcsak működik, de tökéletesen illeszkedik is a műfajba. Pedig igazából hazugság az egész.

A túlélőhorror-játékok apukája visszatért, és fittebb, üdébb, energikusabb, mint valaha! A Capcom hírhedt arról, hogy újrakiadásokkal sarcolja meg a legelszántabb játékosokat, a Resident Evil HD Remaster viszont tényleg megéri a befektetést.

Az utóbbi években nagy divat lett régebbi játékok HD grafikával való újrakiadása, és nagy öröm, hogy pár kivételtől eltekintve van értelme a ráncfelvarrásnak. 2007-ben a sokak által a sorozat legjobbjának titulált negyedik Resident Evil rész PC-s átirata finoman szólva sem volt szalonképes, ezért is dönthetett úgy a Capcom, hogy kárpótolja az akkor csalatkozó játékosokat. A kérdés, hogy megérte-e.

A Resident Evil-sorozat PC-s ága az utóbbi két hónapban gyors szaporodásnak indult, hisz előbb a vitatott minőségű hatodik részt kaptuk meg, most pedig itt az eddig 3DS-exkluzív Revelations is, ami minden horrorrajongónak kötelező darab.

Végre megjelent a Resident Evil 6 PC-s változata is, így a konzolos cimborák után mi is fejest ugorhatunk a zombik és mutánsok kaotikus inváziójába. Bioterrorizmus a csúcson, közelgő világvége, négy kampány, és persze egy remekül összerakott átirat…

Az utóbbi években sem a játék-, sem pedig a filmiparban nem csengett túlságosan jól a Resident Evil franchise neve, de úgy tűnik, hogy a Capcom most képes lesz helyreállítani a sorozat megtépázott renoméját a sorszámát tekintve hatodik epizóddal.

Úgy tűnik, hogy a fogyasztói igények változásával nem minden játékfejlesztő képes lépést tartani. Jól tudjuk, hogy ami működött 1996-ban, kizárt, hogy eladható legyen 2012-ben, ezért persze mindenhol váltanak. A Capcom is megpróbálkozott a dologgal, de valamit nagyon benéztek a srácok.

Amennyiben az úgynevezett survival (túlélő) horror stílus gyökereit kívánjuk megismerni, alighanem egészen az 1992-ben megjelent Alone in the Darkig kell leásnunk; ez a játék egyesítette először sikerrel a kaland- és akcióelemeket úgy, hogy a játékos külső nézetből irányította a borzongató miliőbe helyezett karaktert, miközben kisebb-nagyobb logikai fejtörőket oldott meg és túlvilági szörnyekkel vívta magányos harcát. A játék azóta több részt is megélt és természetesen más alkotókat is megihletett: PC-s platformon a Resident Evil nem lehet ismeretlen név a stílus kedvelőinek, azonkívül a Dino Crisis vagy éppen a Blair Witch trilógia okozhatott „kellemes” perceket azoknak, akik szeretik a félelem érzését -- ám van egy másik sorozat is, amit mindenképpen meg kell említeni, ez pedig a Silent Hill.

A ’90-es évek közepén-végén élte virágkorát a túlélőhorror műfaja, a név is 1996-ból ered, és a Capcom marketinggépezetének köszönhető: a Resident Evil volt az első játék, amelyet ezzel az elnevezéssel reklámoztak. Ez persze nem azt jelenti, hogy a Capcom zombis játéka lett volna az „elsőszülött”, erről szó sincs! A műfaj gyökerei olyan messzire nyúlnak vissza, mint például az 1981-ben Atari 2600-ra megjelenő Haunted House, vagy az óriási rajongótáborral rendelkező, méltán híres Alone in the Dark 1992-ből. Miután azonban a japánok horrorsorozata nem csak kritikai, hanem anyagi sikert is jelentett, egyre csábítóbbnak tűnt a gondolat, hogy más is megpróbálkozzon az embereket halálra rémiszteni monitorjaikon, tévékészülékeiken keresztül. A ringbe a Konami szállt be 1999-ben, és vette fel a kesztyűt az akkori bajnokkal, a Capcommal szemben.