Mert igen, a szórakoztatóipar is nagyban kihasználja a nők különleges helyzetét. Mármint a patriarchális társadalmak szemszögéből. (S akármennyire is liberális korban élünk -egyre kevésbé, teszem hozzá- az merő illúzió, hogy a nemek közt egyenlőség van… Továbbra is a férfipespektíva ural mindent. ) A film noirok csak egy szeletét képezik ennek. De ma már a hollywoodi filmipar is. Habár számos elméleti írás taglalja, hogy Hollywood, vagyis a mainstream filmgyártás központja milyen pofátlanul aknázza ki a női szépséget és testet annak érdekében, hogy minél több férfinézőt csalogasson a moziba, manapság nemcsak a filmek képezik ennek fő erődítményét. A játékipar már a kezdetekkor ezen aspektusát is lemásolta a mozgóképgyártásnak.
S ez az, amit elfelejtettem az előző bejegyzésben, pedig szerintem az egyik legirritálóbb dolog. Igaz, a klisék közé simán besorolható, de mégis külön ki kell emelni a nők túlreprezentáltságát a játékokban. Természetesen jóleső látványt nyújt egy formás női
, vagy mell vagy mandarina képernyőn, még ha pixelből is áll össze. Ám sokszor nagyon úgy tűnik, egy gyengébb, kevésbé üzletképes vagy elcsépelt címet is ezzel akarnak eladni.Nem arról van szó, még egyszer hangsúlyozom, hogy ne kellenének nők játékokba. Sőt, talán nem is játszanék sztoriorientált címekkel, ha csak férfiak lengetnék a farkukat benne. Egy Fallout sokkal hiteltelenebb lenne, ha csak férfiakból és mutánsokból állna a világ. Egyszerűen nem hinném el, hogy az atomkatasztrófa során kihaltak a nők, vagy hátrahúzódtak. A másik nem tagjai igen is kemények, sokszor „férfiasabbak”, mint mi, tehát képtelenségnek tartanám, hogy ne ragadnának fegyvert és ne menjenek ereklyevadászatra a Wastelandbe. (Pl. az én társam a New Vegasban egy nem túl szép, de mégis nőies Brotherhood of Steeles csaj volt, aki talpig páncélban ököllel irtotta a Deathclawokat, míg én szerényen lövöldöztem hátulról. ) Nők tehát igen is kellenek egy játékba, már csak a hitelesség kedvéért is, hiszen egy virtuális világ akármilyen stilizált is, reális világ a hivatkozási alapja, melynek részei a „szebbik nem” tagjai úgy mint a férfiak. (Ám tök hülyeség, hogy „gyengébbik nem”, mert már csak a környezetemben is tapasztalom, hogy kibaszottul nem így van. Mindkét nagymamám túlélte nagyapáimat, és hát míg nagyapáim trottyosan haltak meg, addig mindkét nagymamám 70-80 éves, és testileg abszolút a toppon vannak. Illetve gondoljunk a bokszolú puncikra. xd)
Azonban az nagyon zavaró és idegesítő, ha mocskosul klisés és kizárólag testi adottságokat hangsúlyozó reprezentációban jelennek meg lányok a monitorjainkon. Egyik „kedvenc” példám a Doom 3 kiegészítője. Ugyebár az alapjátékban egy megveszekedett nő sem volt, hacsak azt nem számítjuk bele, akinek a fejéből kiugrott egy elkárhozott lélek. Ám a kiegészítőbe belekerült egy történet szempontjából is fontos „vöröske”, aki távolról sem volt szép az arcát tekintve (úgy nézett ki, mint egy varangy), ám még szép, hogy kikúrt nagy mellekkel látták el… Bele kellett rakni, mert ezzel is lehetett reklámozni a játékot. Pedig ugyanúgy játszhatta volna egy szar parancsnok is a szerepét.
Persze ez még annyira nem is zavaró példa, de ismét a Mass Effectet lehet felhozni, ahol még a furry pornók határát is súrolták a készítők. Nem lehet nem jó reklámfogásnak tekinteni a baszós jeleneteket.
Ugyanígy a Witcher(ek)nél. Én még csak az első résszel játszottam, de már ott is nevetséges volt, hogy minden sarkon egy susulyka jól kinéző punciba botlottunk, akivel szexelhettünk. Ok, opcionális volt, de talán túlságosan is a szexualitáson volt a hangsúly egy idő után, mely még ráadásul meg is törte a komor, sötét atmoszférát.
De ott vannak a Prince of Persiák is. Állatorvosi ló a Warrior Witihin, ahol két bögyös-
es domina aprította egymást, meg minket is. Szinte szexuálisan perverz jeleneteknek lehettünk tanúi (pl. mikor a Prince a kardját használja a „másik fegyvere” helyett a harcokban - így a harcok nem is annyira szimbolikus szexuális aktusokká váltak).Ezek mondjuk még mindig határesetek, de mikor egy Hitman Blood Money-ból is az angyalkás-ördögös kurvás jeleneteket kell kiemelni a promóció során, az már elég szar. Vagy említhetném mondjuk a Titan Questet, melyben lehetett menni női karakterrel is - ám kb. ennyi a nők szerepe a játékban. Mégis mi ordít a játék dobozáról? Egy melles, talpig páncélos csaj.
A fenti példák nőire egy szavunk sem lehet persze, hiszen nagyon szépek. Sőt, még talán annyiban sem, hogy közepes játékokat próbáltak így eladni, minthogy mindegyik cím jó-kiváló. Egy idő után viszont mindegyiknél zavaróvá válik a túlzott szexualitás. Főleg akkor, ha egy játék esetében nyilvánvaló, hogy a marketing része a puncis-csöcsös csaj.
Így volt ez az Age of Conannál is, mely mintha tudta volna, hogy a WoW mellett nem fog labdába rúgni, s egy tőrös-meztelen barbár kurvát égetett az agyunkba. Így nem is Conan ugrik be nekem a játék címének elolvasása után, hanem ez a bizonyos „Vörös Szonja”.
De még ordítóbb példa a Two Worlds, melynek borítói a főhős hugicájának képével vannak tele. S kitalálható, hogy néz ki ez a csaj: hosszú fekete haj, démoni kék szemek, hatalmas mell, kivágott, lenge öltözet, meg persze tőr a kézben, hogy a női veszélyesség is meg legyen. A játék erősen közepes, ha nem gyenge (tele buggal, nincs egy eredeti ötlete, gyenge sztori, steril vizualitás), ám van benne egy jó nő, legalábbis a borító ezt ígéri.
S hogy egy jövőbeli, illetve közelmúltbeli példát is hozzak: StarCraft 2 és Diablo 3. Az előbbinél Kerrigan egy mutáns furry szexsusulyka, míg a Diablo 3-nál kezdettől egy aranyos kis dugnivaló varázslótanonccal reklámozzák a játékot.
Lehetne még folytatni a sort. Rengeteg játék van, mely a nőkkel (is) akarja eladni magát. Ezek a csajok pedig már jelenlétükben is kettős érzelmet kelthetnek fel. Egyfelől persze elcsábítanak, de másfelől ha kívülre helyezkedsz, észreveszed, mennyire tolakodó jelenlétük, mennyire feleslegesek néha. Pl. a KotOR-ban sokszor teljesen értelmetlen volt egy-egy társ szerepe. Sokan csupán azért kerültek be, mert nők. Erőltetett.
De ennél még zavaróbb, hogy rendkívül klisés szerepkörben jelennek meg e cicababák. Alapvetően két típus tűnik fel a képernyőn, mely a filmvászon öröksége: 1. a „femme fatale”, és a 2. szende szűz. E kettő között vannak persze buta cicababák (GTA-k nőcskéi), meg okoskodó intellektuális „jónők” (pl. Lara Croft), illetve sokszor látunk aktívkodó „tökös csajt” is. Ilyen például a Mass Effect 1-2 főhősnője. De alapvetően a „femme fatale”-ok és a szende szüzek uralkodnak. Egy nő vagy susulyka veszélyes, vagy susulyka tehetetlen, akit meg kell menteni örökké. Az előbbi mellett a főhős szinte „átfeminizálódik”, vagyis nőiessé, „hülyepicsává” válik, ami számomra a legellenszenvesebb klisé. Ilyen például a Prince of Persia Sands of Time-os Farahja. Ha ő feltűnik, mindig „okosabb” a Hercegnél, és állandóan balfasszá válik a főhős mellette. Igencsak idegesítő „politikai korrektség” jegyében született klisé ez. Legalábbis szerintem ez állhat a hátterében.
Ugyebár a ’60-as években erősödött meg a feminizmus, melynek célja többek között a férfi „macsóság” és a nők „cicababaságának” lebontása volt. Ez persze szép gesztus, de a szórakoztatóiparra nézve maga a rák. Mai napig ebből táplálkozik Hollywood és a játékipar is. Minthogy a szórakoztató médiumok szükségképpen egyszerűsítenek, hogy a nézője egyértelműbb felállásokat kapjanak, s ezáltal biztosítva legyen befogadási „sikerélményük”, így komplexebb ábrázolásra itt nincs nagy lehetőség sokszor. Illetve de, lehetőség van, csak sokan nem hajlandók venni a fáradságot és egyensúlyozni a komplexitás és a szórakoztatás között. Ezért úgy vannak vele, hogy miért ne lőjék el ugyanazokat az ordas nagy kliséket, majd a sztori felszíne úgyis lesz más. Ezért ezt a faszságot nyomatják, amit még manapság is érvényesnek hisznek, hogy a férfi a nő jelenlétében „megszelídül”, és mindenki ilyen Mr. Beanné változik, míg a nő meg egy „femme fatale” lesz, nevezzék Kaileenának vagy Mrs. Smithnek…
A másik út sem kevésbé zavaró. Ez meg a régi klisé, miszerint a nő egy szende, tiszta szűz, akit ki kell érdemelnie a férfinak, azáltal, hogy megmenti őt. Ezen álláspont szintén csak elferdíti, és szükségtelenül misztifikálja túl a „másik nem” szerepkörét. Igaztalan, hazug kép ez a nőkről, akik susulykáranem törékenyek és nem is kell megmenteni őket - megmentik ők magukat, és sokszor azért valóban a tutyimutyi életképtelen lopótökférfiak fölé emelkednek. Vége már a lovagkornak, illetve a lovagkor is hamis módon jelenik meg a kultúrában, hiszen az úrhölgyek sem voltak szende szüzek (sőt), ahogy a lovagok sem romantikus megmentők szerepét követték. (Épp mostanában olvastam, hogy sok lovag egyszerűen kirabolta a szegényeket, nemhogy segített volna rajtuk, minthogy nem tudtak magukkal mit kezdeni, nem volt munkájuk, és így a rablásból éltek egyik napról a másikra. - Ahogy a hercegnők sem voltak éppen szüzek… )
Persze hősi történetekre mindig szükség van, hogy az életben önmagát szerencsétlen szarnak képzelő játékos legalább virtuálisan nagy lehessen. Ok, erről szól sok játék többek között, ahogy a filmek is. Kérdés azonban, hogy nem-e inkább az életben kellene hasonlóképp helyt állni, és az élet sikereit újraalkotni a képernyőn?
Nem tudom, kinek, mi az igénye. Nekem biztosan szükségem van arra, hogy egy Total Warban országok felett uralkodjak, vagy ilyenek. Mert jó. Mert… mert beindít valami hormont, és ez diadalittas boldogságot okoz. De én személy szerint egy pillanatig sem azért játszom már, hogy az élet elől meneküljek. Az életben kell megtalálni azokat a helyeket, melyek megszabadítanak az élet szar oldalától. Az élet szép oldalát kell megtalálni, nem pedig a játékot kell alternatívaként felmutatni az élettel szemben.
Ugyanígy az idők során rájöttem, hogy nekem az idealizált, sablonos műkurvák nem tetszenek. Az okos nőkkel is a baj van persze, hiszen férfiszempontból nem lehet őket csak úgy elcsalni és megbaszni, kielégíteni a férfiúi állatias ösztönöket. Ám én mégis az okos, életszerű, hibákkal is rendelkező, de „jó” nők mellett teszem le a voksomat. Ezerszer többet ér számomra egy valódi, átlagosnak mondható nő, mint egy gyönyörű pixelmaca.
Éppen ezért nekem nincs igényem arra, hogy hamis illúziókat és susulyka klisés nőket mutassanak nekem a vásznon és képernyőn egyaránt. Nekem személy szerint arra van igényem, hogy hiteles, komplex karaktereket kapjak, ha egy történetben, játékban elmerülök. Ehhez pedig hozzátartozik az is, hogy nem olyan nőkkel találkozok a vásznon sem, akik leredukálhatók nagy mellekre,
re, meg keményekdő jellemre vagy szűzies apácamagatartásra. Számomra egy történet akkor hiteles, ha olyan nők jelennek meg benne, akikkel nap mint nap találkozom (voltam mielőtt „lol te nem is találkozok nőkkel mert a pincédbe max. anyád hozza be a kaját” ). S ez szerintem nem menne a szórakozás rovására. A Fallout New Vegas tökéletesen elvolt kirívóan életszerűtlenül szép nők nélkül. Mégis sokszázezrek játszották.Így e pontnál is csak azt tudom hangoztatni: a bögyös nők ne kellékei, csak ékességei legyenek egy címnek.
