Nos, már márciusban megvettem a kiegészítőnek álcázott kampányt, és elkezdtem vele játszani. Ám valahogy időközben elkezdett untatni, hogy ennyi ideig tölt. Érdekes módon a Wings of Liberty még a 6 éves gépemen is ment max. grafikai beállításokkal, és nem töltött sokáig. Ez iszonyat sokáig tölt, van, hogy 45-50 másodpercig is lesem a töltőképernyőt. Na, meg a zerg kampányt játszva eszembe jutott az 1. rész hangulata. Mert HIÁNYOLTAM a zerg hangulatot! Ez tulajdonképpen egy kiegészített Terran kampány volt. Sokszor még a zenét is onnan vágták alá. Már ekkor nagyon gyanakodtam.

De hagyjuk is egyelőre a StarCraft 2-t. Az 1. rész egy 1998-as játék, azaz immáron 15 éves. Ám jó példa arra, hogyan kell játékot csinálni: az idő nem fogja. Örökzöld, megunhatatlan. A kinézete rendkívül stílusos, a játékmenet a patchekkel kiforrott, átgondolt, jól balanszolt (bár megjegyzem: a terranok ellen harcolni kőkemény szopás 1-2 speciális egységük miatt – KURVA SCIENCE VESSEL). Élvezetes vele játszani, főleg, ha ráérez az ember a sebességre, dinamikára. Szerencsére a 15 év alatt eléggé gyorsan tudok már én is nyomulni vele, habár megjegyzem, a kampányt most játszottam végig 2. alkalommal teljes egészében tisztességesen. Viszont így sokkal könnyebb volt. A játéksebességet még nem mertem maxra tolni, csak kicsivel a max. előttre állítottam be. De szerintem ment volna maxon is. Legfeljebb a protoss utolsó pár küldetésénél visszaveszem, mert azok azért kőkemény szopást jelentenek. Igaz, közel sem akkorát, mint a Brood War Zerg utolsói. :D ÚRISTEN Azokra visszagondolva leizzad az ember. Mondjuk megjegyzem, elsőre volt nehéz a To Slay the Beast és az Omega is, most, másodszorra már tudtam a taktikákat. Protossoknál eleinte Dragoon rush, utána kis tökölés, és Carrierek massolása, majd Zergeknél hydralisk + guardian, de, ha gyors akartam lenni, csak zerglingek + hydrák minden mennyiségben. Persze a Slay the Beastnél nem lehet rusholni. Az ott halál. Túl messze van az Overmind, és akár 2 hadsereg is fűbe (illetve: lávakőbe) haraphat, mivel science vesselek és ***** tankok pillanatok alatt kinyírják a hydrákat. Kb. a protoss templarok szintjén vannak ezek az egységek. De ezekből sok van. Nagyon durva.

Viszont így második nekifutásra tényleg nem olyan nehéz a Brood War sem. Így, hogy kiismertem a játékot és ismerem a taktikákat (most kevesebbszer alkalmaztam a dropokat – túl lassú módszer, míg kifejlesztem az overlord két képességét ehhez, addig iszonyat sok idő telik el). S megéri vele szopni, mert kiváló sztorija van. Az alapjáték sem semmi, de a Brood War tényleg egy teljes árú programmal ér fel. Igaz, csak 3 animáció van benne az első rész 9-ével szemben, de ez nem probléma, mert a történetmesélés így is elsőrangú marad. Az alapjáték (mindig első részt akarok írni – nem győzöm hangsúlyozni: EZ a játék VALÓBAN felér egy új, önálló játékkal, nem úgy, mint a Heart of the Swarm, melyben ugyan több küldetés van, mint 1 darab SC kampányban, de mivel minden küldetés letudható 20-30 perc alatt, így 27 küldetés nem tart túl sokáig – míg a Brood War egy-egy missziója ugyebár sokszor 45-70 percet is igénybe vehetett) sem rossz ilyen szempontból, de az alapvetően egy pozitív, optimista sztorival bír. Itt maximum az a pozitívum, ami a WarCraft III-ban az orkok esetében: a protossok megtisztítják Aiurt. Ennyi. A másik két kampány arról szól, Kerrigan és az ÖRDÖGI ZERG RAJ (direkt emelem ki, fontos ez a jelző a későbbiekre nézve) hogyan veszi át a hatalmat a szektor felett, és hogy alázza meg a szánalmas és széttartó Terran fajt. Ez azért eléggé sötét, komor, főleg annak fényében, hogy a játékos a Zerg küldetésben az abszolút gonoszt irányítja, és a pusztítás felé tart. Mint majd később a Frozen Throne-ban Arthas küldetései és a záróakkord. Sokat elmond ez a Blizzard 10-15 évvel ezelőtti állapotáról. Tényleg akkor voltak a csúcson (Diablo 2 is akkor vált igazi, örökzöld címmé a Lord of Destructionnek köszönhetően), és érződik az alázat, az odaadás, a profizmus és a lelkesedés a programjaik minden ízében. A sztori fordulatokban gazdag, sötét, pesszimista, egyedi élményt nyújt, a karakterei szerethetők, annak ellenére, hogy Kerrigan maga a Sátán. (FONTOS: Jim Raynor úgy búcsúzik Kerrigantől, hogy MEG FOGJA ÖLNI, HA TALÁLKOZNAK LEGKÖZELEBB.) Játékmenet – vizuális stílus – sztori: e trió tökéletes együttállása a StarCraft 1. része, melyre a Brood War csak rálicitál, és mint a későbbi pár Blizzard-kiegészítő, egy teljes árú játékkal ér fel, annyi újdonságot kapott. Nem véletlenül lett belőle e-sport és kultklasszikus.



Éppen ezért ***** nagy csalódás játszani a StarCraft 2-vel. Igaz, a Wings of Liberty-t élveztem. Az utolsó szar animációig. Az valami hihetetlen nagy blődség és erőltetett szar volt. Mondjuk már előtte is a „worth dying for”, melyben egy ócska Michael Bay-filmet meghazudtoló módon elered az eső, szól a patetikus zene, és a Marine-ok páncélja megcsillan a lemenő Nap fényében. Na, ez az, ami NEM STARCRAFT. A StarCraft minden volt, csak nem patetikus, dicsőséges. A StarCraft leginkább a Warhammer 40K-hoz hasonlított: egy őrült, lidércnyomásszerű világban kellett kétségbeesetten küzdeni a túlélésért. Itt meg? A badass Raynor, az űrcowboy és a hős katonái szivarozgatva és whiskey-t iszogatva „mellesleg” lövik le a zergeket. De mondom, még ezt is valamennyire meg bírtam emészteni, mert bár köze nem volt már az 1. rész hangulatához a Wings of Liberty-nek sem, de egy másfajta atmoszférát meg tudott teremteni, mely még élvezhető. Főleg, ha szereti az ember a westerneket. De Kerrigan „megmentése” valami hihetetlenül ócska szar fordulat volt. Aki ezt kitalálta, az a világ legnagyobb balekja, és bizonyára nem játszott életében a SC-vel. Vagy pedig az Activision hatása, akik a popularitás miatt egy szar hollywoodiánus látványbullshitet akartak. Mert ez tetszik az átlagnak. IGEN, de vajon NEM A RAJONGÓK-nak készítették a játékot? Mert a rajongókból igen sok van. De nem, ők még többet akartak. Ők azt akarták, hogy az is játsszon a StarCrafttal majd, aki esetleg csak ilyen ócska szuperhősfilmekre vált jegyet moziba. Mert a nehézségi szint is úgy van belőve. Hardnál lejjebb el sem szabad kezdeni, mert normalon gagyi az egész egy StarCraft-játékos számára.

Szóval pénz. Ez volt a szempont már 2010-ben, a Wings of Liberty megjelenésekor is. Daraboljuk szét a játékot, mert nem tudtuk/akartuk befejezni, és adjuk el teljes áron a kampányokat külön-külön. Ehhez azért pofa kell. De még ez sem lenne baj, ha hozták volna a StarCraft 1 szintjét. Én vígan adok ki akár még 20K-t is egy olyan minőségért, amit az 1. képviselt. Hiszen azt nemcsak megveszed, végigtolod, és hagyod porosodni a polcon, hanem még 20-40-100 év múlva is előveszed. A Wings of Liberty talán még fog is érdekelni 20 év múlva is, a Heart of the Swarm nem. És ezért fáj az a kicsengetett 9990 Ft.

Mert eleve mivel kezdődik a kiegészítőnek álcázott zerg kampány? Terranokkal. Kerrigan megmenekült szerintük, és most már Jimmel dughatnak jókat. Vagy legalábbis úgy tehetik ezt, hogy senki nem szólja meg Jimet perverzió miatt, hogy egy aberrált szörnyet kúrogat. Annyira eredeti. Csak éppen köze nincs már a SC-hoz annak, ami innentől történik…

…ráadásul nem sokkal ezután Kerrigan, csupán a Jim iránti szerelmétől fűtve visszaváltozik Queen of Blades-szé. :D :D :D :D :D :D EZ AZ ÉV SZARJA EMBEREK! NEM EZ AZ ÉVSZÁZAD SZARJA! Ez olyan rossz, mint a Lost vagy a Prison Break utolsó évada. Fordulatok izzadságszagú halmozása a szenzációhajhászás végett.

Ráadásul, mint említettem, köze nincs a zergekhez ennek a kampánynak. Névlegesen. Aki játszott az SC 1-gyel, tudja, mik a zergek. Valóban lidércnyomásokban szereplő (konkrétan egy álomban is megidéződnek) lények, akik kinyírnak mindenkit, aki az útjukba kerül, hacsak nem kontrollálja valaki az elméjüket. Az Amerigo c. animációban össze*****tuk magunkat a támadó Hydraliskektől. Az „épületeik” és azok készülése maga volt az elmeroggyanat. Hiszen élő szövet minden, egy kiköpött „trutymón”. Lárvákból jönnek elő, alapja az egésznek az evolúció. Az 1. részben az Overmind irányított mindenkit, egy szuperagy (mint a Starship Troopersben), és az Univerzum rettegte őket. Elpusztíthatatlan, vírusszerű képződmények voltak, akik, ha feltűntek, garantáltan az adott bolygó végét jelentették. A könyvek is kiválóan megragadták ezt a reménytelen hangulatot. A Zergek azok voltak, ami a Káosz a Warhammer 40K világában vagy az élőhalottak a War3-ban.

Itt mik? Kis aranyos kis dinócskák, akiket még simogat is Kerrigan. BAZDMEG. Tamagocsikat csináltak a zergekből. Hello Kitty-s plussállatkákat. Az Ultralisk is inkább egy elefánt, mint valami aberrált rémálom. A Hydralisk az első részben savat köpött, itt alig látszik, mit ereszt ki magából. A zerglingek kis veszélyes genyók voltak, itt meg mint valami kutyusok. A guardian eltűnt, helyette van használhatatlan broodlord vagy mi. Nydus canal nincs, még a sokat beharangozott nydus wormöt sem lehetett kipróbálni. Az egész kampány olyan, mint egy elnyújtott tutorial a multizáshoz. Szánalmas.

És akkor még azt nem is említettük, amit egyik fórumon vagy youtube videóban hoztak fel: a figurákat alig lehet megkülönböztetni, nincs jellegük, nincs stílusuk, pedig hát végülis ugyanúgy van hydra, zergling, és még pár újabb, bogárszerű lény is (Roach). De igazából nem is nagyon fogunk erre figyelni, mert a játék hajt, mint a *****tatár. Talán csak az utolsó 2 küldetés nem időre ment, de amúgy az ÖSSZES valamilyen időkorláthoz volt kötve. Egyikben Kerrigannek fogyott az ereje, másikban valami varázslóféle (komolyan) próbálta meg energianyalábbal kinyírni, mint valami kikúrt Dragon Ball Z-részben, egy harmadikban sietni kellett, hogy nehogy elpusztítsák az XY tökömségeket stb. Az SC-ben, a Brood Wart is beleértve, talán 5-6 időre menős küldetés volt a 60-ból. Itt 2 van a 27-ből, amiben nem kell sietni. De ezek is letudhatók 30 perc alatt. Szemben azzal, amit mondjuk a Brood War zerg utolsója nyújtott: 1 óra 40 percig játszottam.

Persze a játékmenet jó, a feladatok változatosak, nem erről van szó. De nincs hangulata, nincs jellege, nem tudsz kötődni az egységekhez, mert SIETNI KELL. Semmi értelme a fejlesztéseknek sem, mert úgyis lesz elég mineral, massolni kell és rusholni. Gratulálok, hogy így átültették a single részre is a multi alaptulajdonságát. Csak éppen nem akar mindenki rusholó kis koreai lenni. Gyorsan, dinamikusan játszani persze élvezet, és MEGÉRTE a StarCraft 1-ben is. DE NEM VOLT KÖTELEZŐ.

S akkor még nem is szóltam a legnagyobb szarról, a sztoriról. Ez valami eszméletlenül blőd baromság. Nem hittem el, amit látok, főleg az utolsó animációt nem. Az egész egy rohadt Michael Bay-film, egy szar szerelmi történet sci-fi akcióba öntve. Kerrigan nem egy ősgonosz, hanem egy szerencsétlen kis vívódó „szuperhős”. Örül is nem is, hogy ember lett, majd visszaváltozik Raynorért. Egyébként az ő kapcsolatuk a legnagyobb hülyeség, több okból is. Szerelmük már az első részben is megalapozatlan volt, mert 1-2 küldetésben voltak együtt, és a dialógokban sem történt sok utalás arra, hogy ők mennyire összejöttek. Raynor ott azért ment Kerrigan után érzésem szerint, mert barátok voltak, ennyi. De talán ez a szál a leggyengébb pontja az első résznek. Viszont mindez korrekciót kap, és a Brood Warban Jim vérbosszút esküszik az elhulott terran-protoss hősökért: azzal búcsúzik Kerrigantől, hogy megöli.



Itt meg? Eleve megmenti, meg ő a bús szerelmes. Hogy Kerrigan is az legyen, és ugyanazt játsszák el, itt, mint a Wings of Liberty-ben, csak fordítva. El van felejtve Fenix, el van felejtve, hogy mit tett Zeratullal is, meg Raszagallal. El van felejtve, hogy egymás ellen kijátszotta a protossokat és a terranokat, hogy ő legyen a szektor uralkodója. Leginkább a hasonlóan szar X-Men 3 jutott eszembe, ahol minden gonoszban van jó és megtérnek, és segítenek a jó ügy elérése érdekében.

De a legrosszabb tényleg a záró animáció. Mikor Kerrigan Magnetóként betör, szétcsesz mindenkit, és elkapja Mengkst. Aki egy Xel Naga artifacttal blokkolja Kerrigant, majd Raynor megmenti a haláltól, és végül Megnsk hasonló halált hal, mint mondjuk Stryker az X-Menben. És utána Kerrigan érzelmes, patetikus monológgal felemelkedik az erkélyről, mint valami tündérlány, és romantikus pillantásokkal otthagyja Jimet. Majd repülünk a mély űrön át, közben a Queen of Blades mondja ünnepélyesen, hogy most már tudja, mi a küldetése. XDXDXD

Ezért tényleg *****a meg a Blizzard. Végleg kiábrándultam ebből a fejlesztőcsapatból, és azt mondom, a Protoss kampányra nem is vagyok kíváncsi ezek után. Nem fognak átvágni még egyszer. A Diablo 3 után mondjuk sejthettem volna, de az még azért istenes volt, mert van valami élvezeti faktora, annak ellenére, hogy azt is rendesen elcseszték, mind sztoriban, mind hangulatban. De ez… Erre nincsen elég szitokszó, ami kifejezhetné azt a csalódást és dühöt, amit érzek. Egy Blizzardnak ezt miért kellett meglépnie? Miért volt szükség erre? Nagyon érződik, hogy felhígult a csapat, és sok régi fejlesztőjük otthagyta a pénzfaló Leviatánná degradálódott megavállalatot. Az utóbbi pár játékuk sztoriján érződik a hatásvadászat, és közös bennük, hogy a végük egyaránt összecsapott és gagyi. Mintha ilyen „ki a *****omat érdekel, ***** oda valami hülyeséget, azt mehetünk végre bulizni” hozzáállással írták volna. A Wings of Liberty-ben tönkretesznek egy kiváló főgonoszt, a Diablo 3-ban kinyírják Caint és egy csajból lesz Diablo, aki megtámadja a Mennyeket, itt meg Kerrigan tovább degradálódik. Ez egyértelműen a nemtörődömség. A mocskosul precízen kiszámított marketing stratégia: a sok átlagembert megkapja a látványosság és az intenzív, habár szar, klisés szerelmi történetbe oltott akció, így nem számít, hogy a végére csak ilyen baromságot találunk ki. MÁR MEGVETTE, sokat nem tehet ellene.

Szégyen, ami itt folyik. A kapitalizmus lassan mindent felzabál, ami jó. Minden szürke, habár látványos, de tizenkettő egytucat termékké degradálódik. A mai RPG-nek nevezett csúfságokban kaszabolni kell, az RTS-ekben rusholni megalátványos megaszarságokkal, az akciójátékokban meg jórészt csőben mész előre, körülötted meg robban minden. A játékipar egy lelketlen látványgépezetté vált. Sok összetevője van ennek, említhető a vállalati vezetők tőzsdemanipulációja, melyet gazdasági válságnak neveznek, említhető itt a „warez” is –mely ellen a tisztességes vásárlókat zavaró másolásvédelemmel védekeznek , vagy akár az agyatlan mozgóképgyárrá butult Hollywood hatása is. Sokan azt mondják, a mai célözönségnek (tizenévesek) ez kell, nem a stílusos, egyedi címek, mint a Half Life, a Deus Ex, a StarCraft vagy a Diablo 1-2. Ezt nem hiszem. A fiatalok ízlését azok a termékek alakítják, melyekkel találkoznak. A látvány*****ságok nem következményei, hanem okai a mai átlagjátékosok szar ízlésének. Pénzügyileg persze működőképes modell, de az olyan rajongókat, mint én, csak elidegenítik.

Sebaj. A StarCaftot nem tudják elvenni tőlem, mert megvettem, CD-n is meg van, így nem függök a Blizzard kis szaros battle.netjétől és mai üzletpolitikájától. A Blizzard mára azzá vált, mint Arcturus Mengsk a játékban. Mengsk ugye a Terran Birodalom zsarnoki uralma ellen lázadó Korhal fiainak vezetője volt. Terrorista és forradalmár. Egy jobb jövőt akart hozni. Ám jött New Gettysburg, ahol saját hatalmi tébolya miatt feláldozta Kerrigant és ezzel megteremtette az Univerzum legveszélyesebb lényét. Majd kiskirállyá vált, akit elvakított a hatalom. A Blizzardnak vajon ugyanaz lesz végzete, mint Mengské a Heart of the Swarmban? Őszintén szólva nem bánnám már, legalább akkor nem gyalázzák tovább a régi nagy címeik hírnevét.

Na, megyek is, a SC után vigasztalódok a WarCraft 3-mal (illetve végigjátszom a Wings of Liberty-t hardon vagy brutalon).