Az idei egy tanulságos esztendő volt, ami persze nem jelent sok jót, hisz tanulni még az okos ember is csak mások hibájából tud. Éppen ezért összegyűjtöttük azt a három leckét, amit 2014-ben jól az agyunkba véshettünk, hogy az új év a vele együtt várható nehézségek ellenére is kicsit elviselhetőbb legyen.

Ne higgy a hype-nak!

Az első leckét a Ubisoft és az Activision közösen adta a játékosoknak. Sem a Watch Dogs, sem a Destiny, sem az Assassin’s Creed: Unity, de még az egyébként egész jól sikerült The Crew sem volt képes arra, hogy felérjen a marketingszakemberek által támasztott elvárásokhoz. Velük szemben pont azok a programok sikerültek kiemelkedőre, amikre igazából csak egy vékony réteg figyelt oda, mint mondjuk a Wasteland 2, az Assetto Corsa, vagy akár a Transistor – azaz elmondható, hogy idén jobb volt echte PC-s játékosnak lenni, és jórészt online vásárolni, mint az új generációs konzolok eladásaiért is felelős nagy címkbe beruházni.

A tanulság:

Az, hogy egy terméket jól reklámoznak, még nem egyenértékű a magas minőséggel, és igenis szkeptikusnak kell lenni minden olyan alkotással, amiről naponta új videó és képanyag jön, hisz nyilván nem véletlenül akarják akkora vehemenciával legyömöszölni az ember torkán.

Ne fizess előre!

A Kickstarternek és a Steam Early Accessnek nagyon sok jó játékot köszönhetünk, elég csak a már emlegetett Wasteland 2-re gondolni, de felhozhatnánk a szintén kiváló Divinity: Original Sint, vagy akár a teljesen más stílusú Wreckfestet is. Csakhogy rossz példa is van dögivel: a Carmageddon: Reincarnation, a Planetary Annihilation, a Nether vagy a Rust mind-mind hatalmas pofára esésnek bizonyultak, és akkor még nem beszéltünk az olyan szándékos átverésekről, mint az Areal (mostanság épp Stalker Apocalypse). A legnagyobb égés azonban a Ubisoftot érte, amely a félkészen kiadott Unity szezonbérletét kénytelen volt törölni az elégedetlenkedő vásárlók miatt, akik közül sokan még a játék megjelenése előtt befizettek a DLC-kre.

A tanulság:

Hacsak nem a fáról szüreteled a pénzt, jól gondold meg, hogy veszel-e több ezer forintért egy olyan szoftvert, ami még nincs kész, és amelyre a terjesztő sem vállal maximális garanciát! A pár eurós támogatás vagy előrendelés még nem okoz nagy kárt, sok program viszont 30 euró körül mozog pre-alfa változatban is.

Ne hidd, hogy érinthetetlen vagy!

Az utolsó idei leckét a politika és pár rosszindulatú hacker adta a játékosok társadalmának: ősszel az internetadó rémképe hozta a frászt a naponta több száz gigányi adatforgalmat is generálni képes gamerekre, míg a karácsonyt a konzolosoknak egy finn srác és a haverjai rontották el azzal, hogy DDOS-támadást indítva a PSN és az Xbox Live ellen, elérhetetlenné tették azokat. Hiába hát a jó vírusvédelem vagy a sok-sok pénzért kifizetett netszámla, mindig vannak olyanok, akik nagyobb halként bele tudnak köpni a csak játszani vágyó ember levesébe. A #gamergate-botrányról már inkább egy szót sem szólok, mert még a végén feltöri valaki a Facebook-fiókomat, és bevallja helyettem, hogy meleg vagyok.

A tanulság:

Sok ember tehetne egy szívességet!

Zoe Quinn és a macskája

(A cikk a szerző, és nem a szerkesztőség egyöntetű véleményét tükrözi!)