Lehet, hogy feltűnt, de ebben a blogban még egyetlen játékra sem adtam pontszámot. Ennek több oka van, de őszintén szólva nem szeretek pontozni, és nem is találom annyira hasznosnak.

Egész egyszerűen csak nem tartom olyan jó ötletnek egy teljes játék minőségét egyetlen pontszámba sűríteni. Szerintem nem adja vissza a teljes képet. Még a Pc Guru viszonylag jobb ebből a szempontból, mert legalább a játék különböző aspektusai le vannak bontva külön százalékokra, míg a legtöbb más oldalon csak a végső szám van. Viszont példának teljesen megfelel a Pc Guru „tálalás” című kategóriája, ami alatt a játék prezentációját értjük, grafika, stílus, zene és hasonlók. Na, de mi van akkor, ha a grafika gyönyörű, de a zene ótvar és a hanghatások idegesítőek? Az egyik egy 90%, míg a másik 40%? Mást nagyon nem tehetsz, mint hogy átlagolod a kettőt, de amíg ezek a számok jelentettek valamit külön-külön, addig egybe nem nagyon. Ha az átlagember egyetlen pillantást vetne a kapott 65%-a, egyszerűen azt vonná le, hogy az egész összességében átlagos, a lényeg, a tényleges információ pedig elveszik. Egyébként is, mi a tényleges különbség egy 70 és egy 80%-os végpont között, le tudjuk-e egyáltalán szavakkal pontosan írni, hogy az egyik menyivel jobb a másiknál?

Mivel sokszor pályáztam már a Pc Guru tesztelj velünk pályázatán, így nem egyszer kényszerültem pontozni. Ami nem mindig volt kifejezetten egyszerű. Mert oké, vannak olyan játékok, amelyek esetében ez jobban, könnyebben működhet. Azonban én teszteltem egy olyan játékot, mint például az Agarest: Generations of War, aminek rengeteg hibája van, viszont az az érdekes, hogy önmagában egyik játékeleme sem rossz, csak a végeredmény, a különböző elemek kombinációja lett problémás. Ez azt a helyzetet eredményezné, hogy a „tálalás”, „tartalom”, „játékélmény” kategóriára egész jó pontokat adnák, de végpontszámot meg lehúznám, de ezt nem tehetem meg, mert annak a három kategóriának valahogy ki kéne adni a végértékelést. Egyszerűen csak nem adódik ez így rendesen össze.

Már persze, ha objektív oldalról közelítem meg a pontszámozást, mert abba még bele sem mentem, hogy hogyan jön be a képbe a szubjektivitás. Mert végül is ez egy szubjektív műfaj, teljes és totális objektivitás nem létezik. Szóval mi van, ha a végső pontszám csak azt fejezi ki, hogy az adott személy mennyire élvezte a játékot? Szerintem ez még egyébként működhet is, ebben az estben nem kell átlagolni, meg miegymás, hanem csak érzés alapján az adott kritikus elmondja, hogy ő személy szerint mennyire élvezte az adott produktumot. Csakhogy ezt nem nagyon teheted meg. Mert ha valamilyen professzionálisabb közegben kell tesztelned valamit, akkor nem dobhatod a kukába az objektivitást, hiszen valamilyen szempontból a kritikát olvasónak ez segítség kellene, hogy legyen, valamilyen szinten a termék minden szempontbóli minőségét kéne kifejeznie. Viszont a szubjektív érzéseket nem lehet csak úgy kivágni, mert bizonyos szempontból „művészetet” próbálunk meg értékelni, az meg természetéből adódóan egy igen szubjektív dolog. Nem vehetjük ki az embert a képletből. A fentebb említett első Agarest játékot én például sokkal jobban élveztem, mint amennyire szerintem ténylegesen jó is. Viszont nem adhatok neki jó lelkiismerettel egy 80%-ot, mert túl sok problémája van, és ez a szám megtévesztő lehet az emberek számára. Az pedig, hogy végülis hol húzzuk meg a határt szubjektivitás és objektivitás között, arra konkrét válaszom nincsen. Annyit tudok csak rá mondani, hogy nem egyszerű feladat.

Szóval a kritikus (professzionális vagy sem), meg úgy általánosságban az egyén, mint értékelő, elbukott. Nem számíthatunk pontos válaszra tőlük. Mi marad akkor? Nos, ha egy ember nem tud rendes választ adni, akkor megpróbálhatunk sok embert megkérdezni. Végülis, ha a többség ugyanazt mondja, akkor csak igazuk van nem? Tehát nekiállhatunk számokat átlagolni és aggregálni.

Ja, hát itt sem fenékig tejfel az élet.

Ha megkérdezzük az egyszeri játékosokat, mondjuk Steamen, akkor kapunk egy általános véleményt arról, hogy a többség szerint inkább negatív, vegyes vagy többnyire pozitív egy játék megítélése. Viszont, hogy miből is áll ez az adat össze? A játékosok minimum 10%-a az okoshűtőjén próbálta elindítani a játékot, amikor az meg nem ment, lehúzták. Akkor 20%-a az értékeléseknek csak poénokból áll, ami kifejezetten szórakoztató, nem tagadom, de nem kifejezetten hasznos. Akkor 20% olyan véleményekből áll, ahol csak egy szó szerepel, vagy a „sz@r”, vagy a „király!”, itt legalább őszinte véleményeket tudunk meg arról, hogy végülis jónak, vagy rossznak tartják-e az adott játékot, de én személy szerint nem ezeknek az embereknek a véleménye alapján adnám vásárlásra a fejemet. Akkor feltételezzük, hogy az emberek legalább 50%-a őszinte és valamennyivel jobban átgondolt értékelést adott, ekkor viszont még mindig felmerülhet olyan kérdés, mint amit fentebb taglaltam, miszerint valaki egész egyszerűen csak azt értékelte, ő mennyire élvezte, vagy voltak olyanok is, akik jobban elgondolkodtak a játék objektívabb minőségéről.

Szóval nem rózsás a helyzet. Akkor pedig azt nem is említettem, hogy mi van azoknak a véleményével, akiké a felfelé és lefelé mutató hüvelykujj közé esne, azok egyszerűen hoppon maradnak, nincs középső értékelés, nem tudják kifejezni magukat. Esetleg olyan jelenséget is megemlítve, mint a review bombing, amikor a feldühödött tömeg, a játék tényleges minőségétől teljesen kívül álló okból kezdi el negatív véleményekkel bombázni a játék adatlapját, megtorpedózva ezzel az átlagát. (Mondjuk, ez utóbbi ügyében már volt némi előrelépés.)

Még ha feltételezzük is, hogy a felhasználók értékeléseinek nagy része normális és pontos, akkor sem feltétlenül kapunk rendes képet egy játék minőségéről. Mert mi van, ha az egyik program, amit veszünk, egy nagyobb akciójáték (mint pl. egy Assassin’s Creed) 70%-on áll, míg egy tradicionálisabb, izometrikus cRpg (mint pl. a Pillars of Eterenty) 80%-on, de míg az előbbin van vagy 10 000 értékelés az útóbbin csak 1000. Ez még mindig reprezentatív adatnak számít? Mi van akkor, ha abban a 10 000-ben tényleg mindenféle játékos van, míg az 1000-ben szinte csak olyanok, akik alapból is szeretik a zsánert, külön ezért keresik, és valószínűleg jobbra is értékelik. Még ha olvasol is így a sorok között, akkor sem biztos, hogy jó következtetéseket vonsz le.

Ha pedig tényleg lenne egy kellően nagy számú, kellően változatos értékelőtáborod, akkor is mit kapsz? Azt, hogy az átlagos játékos, általánosságban milyen véleménnyel volt a játékról. Márpedig tudjuk egyáltalán definiálni, hogy mit jelent az, hogy „általánosságban”, vagy, hogy milyen is az „átlagos” játékos? Elképzeléseim még úgy ahogy lennének róla, de hogy az általuk generált adat pontosan mit reprezentálna, abban már egyáltalán nem vagyok olyan biztos.

A professzionálisabb kritikusok pontszámainak átlagolása talán még valamivel értelmesebbnek tetszik. Azonban ez azt jelenti, hogy egy játékra, lehet hogy nagyon is jó okkal, 40%-ot adó kritikát vonunk össze egy, szintén jó okkal adott, 90%-al. Ez megint a már fentebb taglalt problémám, azaz, csak bevágjuk az összértékelést középre, a dolgok igazságtartalma meg elveszik.
Nagyjából ezen okoknak köszönhetően nem nagyon szeretek pontozni, ha pedig lehet el is kerülöm. A valódi információ, hogy miért is jó vagy rossz egy játék az a konkrét kritikában van, és nem a végén lévő pontszámban.

Viszont tudjátok mit? Valójában nem gyűlölöm a pontozást ennyire, és igazából nem feltétlenül olyan használhatatlanok, mint amilyennek eddig lehordtam őket. Sőt, valójában én is rengetegszer csinálom azt, főleg ha egy engem kevésbé érdeklő produktumról van szó, hogy a kritikát át is ugrom, és csak a végén lévő számhoz tekerek. Mert igenis lehet alapként felhasználni a Steam összértékeléseit és a metacritic aggregált pontszámait, mert azért valamilyen szinten mégis megtudod, hogy nagy általánosságban bejött-e vagy sem az adott a mű a kritikusoknak és az átlagembereknek. A tényleges problémám leginkább ezeknek a számoknak a kvázi Istenként való kezelésével van. Azzal, hogy a pontszámokat túlságosan is asszociálják a minőség objektív, teljes igazságot lefedő voltával. Megfeledkezve arról az ezerféle okról, amiért az ilyen adatok nem feltétlenül lehetnek reprezentatívak vagy pontosak. Leginkább pedig abba nem gondolva, hogy mennyire is játszik fontos szerepet a művészet értékelésénél a szubjektivitás.