Javaslom a korábbi bejegyzésemet ez előtt elolvasni, mert az ad átfogó képet a sorozatról alkotott véleményemről, és nem fogok mindenre ismét kitérni. Mivel pedig a 4. és egyben utolsó évadról beszélek, ezért eléggé spoileres az írás.
Őszintén szólva, ha sorozat már az első évadtól kezdve ezt a szintet ütötte volna meg, akkor nagyobbrészt elégedett lettem volna. Végre hosszabb sztoriszálakat kaptunk és nagyobbrészt már tényleg a főtörténet haladt. Nameg a gyerekességet is sikerült, ha csak egy kicsit is, de visszavenni.
Ami például kifejezetten tetszett, az az, amikor az évad vége felé, hőseinknek nagy nehezen sikerül meggyőzni a lázadó vezetőséget még egy támadásról Lothal ellen, ami nem sikerül túl jól. Frontális támadást intézni egy ellenséges blokád ellen, úgy hogy az ellenség számbeli és technikai fölényben is van, az olyan katasztrofálisan végződik, ahogy azt így leírva el lehet képzelni. Minekután a lázadók egyszerűen megtagadják a további segítséget, mivelhogy elég vereséget szenvedtek már a bolygónál, másrészt pedig Lothal amúgyis csak egy, a sok ezer birodalmi elnyomás alatt szenvedő bolygóból. Most lehet, hogy valaki azt mondaná, hogy „Hát…persze, ez magától étetődő”, azonban aki még emlékezik a sorozat korábbi évadjaira az tudja, hogy eddig egyáltalán nem ilyen logika alapján működött a Lázadók. Eddig mindig minden összejött hőseinknek, teljesen mindegy milyen alacsonyak voltak az esélyeik. Igazából ezt lehet nem is kéne külön pozitívumként megemlíteni, hanem alapelvárásnak kéne lennie, de ahhoz képest, amit a sorozat eddig csinált, kénytelen vagyok kellemesen csalódni ebben a fordulatban.
Azonban a relatíve minőségjavulás ellenére is csalódnom kellett az utolsó évadban. Legalábbis annak végkifejletében, ugyanis gyakorlatilag sehogy sem ért véget a Lázadók. A legérdekesebb történeti szálakat konkrétan nyitva hagyták, hogy valami jövőbeni sorozat egyszer talán majd elmesélje őket. Ezra és Thrawn eltűnt, Asoka is kit tudja mit csinált, amíg fel nem bukkant az epilógusban Sabine előtt, hogy elinduljanak megkeresni Ezrát… Cliffhanger... nagyszerű. Lothal meg hogyan is szabadult fel? Nagyrészt sehogy, egyszerűen csak nem jött vissza a Birodalom, mert jött az eredeti trilógia ideje és kisebb gondjuk is nagyobb volt, mint hogy egy kis peremvidéki bolygóval törődjenek. Aminek talán valamilyen szinten van is valami értelme, de amilyen állapotban volt a bolygó az epilógus után, szinte egy szem csillagromboló visszafoglalhatta volna, de még ha ezzel nem is kötekedek, akkor is egy eléggé unalmas, erőltetett, „Felszabadult, mert megnyerték az évadzáró csatát!” oknak tűnik. Ami pedig még erőltetettebb volt, az az, ahogy konkrétan megnyerték azt az utolsó csatát. Feltűnnek a nagy űrbálnák, és megmentik a napot… te jó ég. Még jó, hogy mindössze egyetlen epizódban szerepeltek eddig ezek az izék, vagy két évaddal ezelőtt, annyira fontosak és jól felvezetettek voltak a történet szempontjából… Ráadásul a róluk szóló rész pont a 2. évad dögunalmas, gyakorlatilag filler-ekkel teli közepén volt, pont egy olyan epizód, amit én nagyrészt át is ugrottam, mert annyira jelentéktelennek tűnt.
A főgonoszok okozták másrészt a legnagyobb csalódást. Visszahozták Thrawnt, helyette meg annak a bérgyilkosnak és Pryce kormányzónak a bénázását kellett végignéznünk. Azt hozzá kell tennem mondjuk, hogy a harmadik évad után, de még a negyedik megnézése előtt elolvastam a Tharwn című Timothy Zahn (a karakter eredeti megalkotója) könyvet, amiben nagyobb szerep is jutott Pryce kormányzónak. Őszintén szólva pedig a karakternek konkrétan mélyebb jelleme volt a legelső oldalon amikor megjelent, mint a teljes Lázadók sorozat alatt. Ezt csak úgy gondoltam megjegyzem, csak az összehasonlítás végett. Ha pedig már Thrawn, valójában pont azért kezdtem el nézni a Lázadókat, mert megtudtam, hogy a harmadik évadban visszatér, mert előtte annyira nem vonzott a sorozat, mégha Star Wars lévén egy idő után úgyis sor került volna rá. Ő volt a kedvenc karakterem a Thrawn trilógiából. Tudjátok viszont mit is kezdtek a karakterével? Semmit. Abszolúte semmit.
Itt vagyok kénytelen elgondolkozni a sorozat hátterében lévő üzleti machinációkon és cinizmuson. A Star Wars Lázadók elég egyértelműen gyerekeknek készült, azonban nekem, meg gondolom másoknak is, ez helyenként már túlságosan is sok volt. Így Thrawn főadmirális felbukkanása valószínűleg reménysugárként jelenhetett meg sokaknak, hiszen ez a karakter egyértelműen egy idősebb korosztályt célzott meg. Végül pedig mit kezdtek vele? A harmadik évad után rögtön a háttérbe szorul, helyette érdektelen és unalmas rosszfiúkat követhettünk, majd az évad végén elteleportálták valahová. Akkor mégis mi értelme volt visszahozni ilyen formán a kánonba, pont egy ilyen sorozatba? Semmi. Na jó, valószínűleg az, hogy be akartak vonzani több embert, ki tudja milyen okból. Elhúzzák az ember előtt a mézesmadzagot aztán meg hoppon maradsz. Volt bármi értelme behozni Thrawnt, úgy hogy történet szempontjából semmit nem akartak kezdeni vele? Persze, növelte a nézettséget! Tovább tömhették a zsebüket, és még tovább csinálhatják, mert a cliffhanger lezárással, az emberek agyának egyik zugában ott hagyták, hogy ennek az egyszer nagyszerű karakternek a története még nem ért véget. Ha tovább tejelsz a következő sorozatok megnézésével, akkor talán lesz is valami az egészből… Vagy talán nem.
Oké, persze, ez csak az én teóriám, de ahogyan Thrawn karakterével bántak a sorozatban, nem tudok nem erre következtetni.
Összességében pedig egy nagyon középszerű sorozat volt a Lázadók. Annak ellenére, hogy a későbbi évadok javultak valamit, nagyrészt elég unalmas és bugyuta volt. Ráadásul az egész történet végül nem is vezetett szinte sehova. Ezzel az „érdekesebb sztorikat meghagytuk egy jobb sorozatnak” befejezéssel pedig kénytelen vagyok megkérdőjelezni, hogy mégis mi értelme volt az egésznek. Abba meg, hogy mennyi is volt ebből pusztán üzleti pénztárcahizlalás, mindenféle minőségre való törekvés nélkül, talán jobb nem is belegondolni.
