Drive
Tavalyi év gyenge felhozatalából a kiemelkedő darabok közé tartozik a Drive. A történetét már nagyon sokszor feldolgozták, de ez valahogy más, valahogy életszerűbb. Egyik főszereplőnek sincsen neve, ami kicsit elidegenítő volt számomra. A főszereplőnk éjjelente banditákat fuvaroz, nappal pedig egy autószerelő műhelyben bütyköl. 408-ban lakó szomszéd lány férjének segít kikeveredni egy balhéból, ami nem éppen úgy sül el, ahogy tervezték. Mondtam, hogy nagyon sokszor látott sztoriról van szó. Ugyanakkor Ryan Gosling pszichopata tekintete mögött tényleg egy pszichopatát láthatunk a vásznon. Amit még tudni kell, hogy elég keveset beszélnek és sokszor kitartják a jeleneteket, de egy nézés többet ér ezer szónál. A film amúgy magában véve egészen stílusos. Az éjszakai autós jelenetek színvilága nekem nagyon tetszik és a '80-as évek beli zene is a legtöbb jelenetben passzol. Vannak durva, véres jelenetek, de egy pszichopatától mit várunk? Valószínű ezért nem került az Oscar-díjkiosztó közelébe, pedig korábban is volt már ilyenre példa. De ezen már túltettem magam. Ha tudtam volna tavaly, amikor először láttam, hogy olyan gyenge filmes év lesz, akkor többet adtam volna a Drive-nak, így "csak" 8/10.
Igazából tényleg a stílus az, ami kiemeli a Drive-ot a hasonló filmek tengeréből. Ezért hangoztattam Citroval szemben, hogy nem feltétlenül kellenek új ötletek Hollywoodban ahhoz, hogy jó filmet kapjunk. Szerintem erre tökéletes példa ez a film.
Amúgy javaslom Refn Pusher-trilógiáját. (Legalábbis még nem láttam, hogy írtál volna azokról. ) A Pusherrel kezdte Refn, és az is valami iszonyat durva. A 2-3-at még nem láttam, de sokak szerint még jobbak, mint az 1. rész. Egy piti kis dán gengszter mindennapjaiba nyerhetsz betekintést, aki droggal kereskedik. Semmiféle jó tulajdonsága nincs, egyszerűen csak ember. Egy tipikus "világba beleélő", "nyóckeres", zizegős melegítős arc. Viszont mégis elkezd érdekelni a sorsa, mikor egy hatalmas szarba keveredik. Orosz maffiózó fog rá vadászni, természetesen. De a stílusa annak is kiváló, a karakterek mellett az teszi különlegessé. Olyan, mintha egy dokumentumfilmet néznél: kézikamera, tök kötetlen és hétköznapias párbeszédek, teljesen természetes színészi játék (a két főhős akkor kezdte, Refnnel, szóval még amatőrök voltak). És persze abban is kiváló a zene, igaz, abban nem retro, hanem hard rock. Az egyes jelenetei pedig olyanok, amik eszedbe jutnak és újranéznéd őket azonnal, annyira erősek.
Szerintem az Aljas utcákhoz hasonlítt leginkább. Ha azt láttad, akkor történet szempontjából kb. belőhető, hogy milyen. De stílusra semmiképp. Refn tulajdonképpen megteremtette a dokumentarista gengszterfilmet. Azt, amit a horrorban a Blair Witch Project.