A 2007-es E3-on mutatták be a második generációs Slim PSP-t (az első a Fat). Az új verzió 19%-kal vékonyabb és 33%-kal könnyebb, ezúttal pedig már TV-re is köthető (ehhez külön kábelt kell vásárolni), és hamarabb tölti be az UMD lemezek tartalmát. A harmadik generáció (PSP 3000) tavaly szeptemberben került forgalomba. A legfőbb változás a kijelzőt érintette, a nagyobb kontrasztarány és a rövidebb válaszidő miatt. A gépből eddig több, mint 50 millió darabot adtak el. Legnagyobb ellenfele a Nintendo DS, ami szintén elég kelendő.
A gép egyébként kifejezetten játékra készült, de nagyon sok más funkciót is beépítettek, pl. lehet rajta internetezni, zenét lejátszani (mp3), videót (mp4), kamerát is rá lehet csatlakoztatni (külön erre a célra alkalmas kamerát kell venni), stb. szóval egész változatos kis jószág. Több színben is készült, a legelterjedtebb a fekete, de van belőle fehér és rózsaszín is, illetve egy különleges God of War-os kiadás, ami piros színben virít.



Jöjjenek most a főbb adatai a gépnek:

Méret: 170 mm (hosszú) × 74 mm (magas) × 23 mm (vastag).
Tömeg: 260 g (akkumulátorral együtt).
Kijelző: 480×272 felbontású 16,77 millió szín megjelenítésére képes 16:9-es képarányú és 4,3 hüvelykes kijelző, melynek fényereje maximálisan 200 cd/m².
MIPS R4000 alapú mikroprocesszor 333 Mhz(32bit), frontoldali busz 166 MHz-es.
Főmemória: 32 MB (fat), 64 MB (slim)
Grafikus memória: 4 MB DRAM. A PSP grafikus alrendszer 512 bites buszt használ, teljesítménye 664 millió pixel és 35 millió sokszög/s.

A játékok szempontjából ez talán nem hangzik túlságosan jól, a tudása valahol egy Xbox és egy PS2 körül van, ez megis látszik a játékok látványvilágán, amit azért jobb fenntartással kezelni, hiszen ettől biztosan nem fogunk elájulni.

Szót ejtenék most az általam eddig kipróbált, és legjobbnak vélt játékokról:

Grand Theft Auto: Vice City Stories és Liberty City Stories:
azt hiszem ehhez nem kell sokat hozzáfűznöm, a név mindent elárul. A GTA-sorozat részei mindig is jók voltak, most sincs ez másképp, az legjobb címek között vannak. Az irányítást szokni kell azért, főleg a lövöldözős részeknél, de könnyen megtanulható. Ezeknél a játékoknál azért már érezhető, hogy túl sok a gépnek a nagy terület, ugyanis elő-elő fordul, hogy beszaggat.
Brothers in Arms: D-Day:
az általam PC-n legjobban kedvelt II. vh-s játék PSP-s átirata. A cím becsapós lehet, úgyanis egy az egyben a Road to Hill 30 című epizódot dolgozza fel, meglehetősen nagy hasonlósággal (több címről ez nem mondható el, egészen mást kapunk, mint pl. PC-n). Igaz., vannak azért változások (már a PS2-es változatban is voltak), de ezek nem olyan nagy dolgok (itt-ott kicsit máshogy néznek ki a dolgok, tankos küldetéseknél nincsenek társak, stb.). Ami fájó, hogy a hangok maguk a katasztrófa, Baker szinkronhangja ezúttal ugyanaz, mint Hartstock-é (őt a második részben, a Earned in Blood-ban vezényelhettünk), valamint egy-két fegyver hangja is megváltozott, hátrányukra.
Medal of Honor: Heroes 1-2:
az egyik legkedveltebb II. vh-s játék is kapott PSP-s változatot, méghozzá két részben, szintén kihagyhatatlan címek. A második rész grafikailag egészen elképesztő, a legszebb játékok egyike.
Star Wars: The Force Unleashed:
egyesek legnagyobb döbbenetére a legutolsó SW játék még PSP-re is megjelent (több kisebb platformmal egyetemben), csak PC-re nem, de ez úgye már a múlt, hiszen idén már jön a kibővített PC-s változat is. A játék szintén egy kihagyhatatlan darab, bár ez is különbözik valamelyest a nagytesós (PS3 és X360) változatoktól. A látvány persze megint messze nem ugyanaz, de azért nem olyan vészes. Fizika is rendben van, itt is dobálhatunk mindenfélét. Kötelező azoknak, akiknek nincs next-gen konzoljuk, viszont PSP-vel rendelkeznek.
Resistance: Retribution
A PS3-as Resistance átirata. A játék igen sikeresnek bizonyult, idén pedig már a kistesó is kapott egy verziót belőle, természetesen szintén nem ugyanaz, mint a nagytesós változat. A látványvilág nem a legszebb, a játékmenet tekintetében viszont elég jó. Nagyon jó kis lövöldözős móka, viszonylag hosszú hosszú játékidővel. Egyébként ezúttal már nem FPS, hanem TPS.
Killzone: Liberation:
szintén egy sikeres Sony exkluzív cím PSP-s átirat. Ez viszont már nem mondhatja el magáról, hogy jó lett. Itt is újítás, hogy eldobták az FPS nézetet, és ezúttal felülnézetből kell lövöldözni, amolyan klasszikus GTA-s módon. A grafika itt se nagy durranás, és a játékmenet se túl meggyőző, nehézkes és unalmas.
God of War: Chains of Olympus:
harmadik Sony exkluzív címünk, amely PS2-ön megélt két részt, és igen sikeresnek mondható. Nincs ez másként a PSP-s változattal se, ami az előzményt meséli el. A látvány ott van szeren, és igencsak élvezetesre sikerült. Egyedüli rovása a játékidő lehet, ami elég kevés (bár ez sajnos nem újdonság, főleg nem PSP-n). Kihagyhatatlan alkotás, szerencsésnek mondható, aki rendelkezik PS3-al, úgyanis hamarosan érkezik a 3. rész, valamint megkapják az első két rész átiratát is.

Nagyjából ezek az említésre méltó játékok, egyébként még rengeteg sorozat jelent még meg rá (pl. az EA-s sportjátékok, és a filmes adaptációk), de azokat úgyis ismeri mindenki. Illetve azért akadnak még más címek is, melyekről hallani, hogy igen sikeresek, de azokhoz nem volt még szerencsém (pl. Patapon, Crisis Core, stb.).



Egy kis összegzés: a PSP egyik legnagyobb hibája az ára, ami még most is elég sok (kb. 40-45.000 Ft), mert egyszerűen nem éri meg, hiszen alig 10 ezer forinttal többért már kapni egy X360-at is (sőt, Arcade-ot már ennyiért is, habár ez most drágulni fog), illetve hamarosan már a Slim PS3 is elérhető hasonló áron. A játékkínálat elég nagy, de ezek többsége eléggé rókabőr szagú (a filmes átíratok egyértelműen ide tartoznak, illetve egy-két nagytesós átírat se úgy sült el, ahogy kellett volna), valamint az ember azért többet is várna grafikailag a mai technikáktól (tudom, nem ez a legfontosabb, de akkor is, ha egyszer ilyen szép, dizájnos a cucc illene kicsit felturbózni a teljesítményét, remélhetőleg a következő PSP már kárpótól minket ilyen téren, ami már egyébként készülget a Sony műhelyében). De azért nem rossz ez a kis masina, mert elég sok mindent lehet vele csinálni, meg úgye hordozható, szóval akárhova magunkkal vihetjük, hogy ne unatkozzunk. Megvannak tehát az előnyei, hátrányai, mindenki maga döntse el, megéri e neki vagy sem.

U.i: legközelebb holnap jövök új posttal, méghozzá néhány viccet szeretnék majd megosztani veletek Tesztet továbbra sem tudok még ígérni, várok a Batman: Arkham Asylum-ra