Tavaly azt hittem, azt hittük, hogy ez az év egy kicsit lazább lesz. Hát, nem jött be. Nem véletlenül mondják sokan, hogy egyre inkább a játékok, a virtuális világ felé fordulnak némi örömszerzés céljából, ha már a valóság, khm, hervasztó néha. Én született optimista vagyok, de bevallom, idén is voltak olyan címek, melyek sokat lendítettek a kedélyállapotomon – méghozzá felfelé. Lássuk, miket szerettem a legjobban!
5. Iron Conflict
A szellemi rágógumim. Pont annyira volt összetett, hogy ne csak üveges szemmel kattintgassak, ráadásul online mega-gyaki, így minden forduló más és más. Valahogy pont eltalálták azt a sweet spotot, amikor éppencsak annyira hergelődök fel egy-egy elbaltázott akció miatt (mert persze MINDIG a többi játékos a hülye, és az én két harckocsim tökéletes helyen volt, különben is aimbotos-csíter minden ellenfél!), vagy lelkesedek fel egy sikeres, észrevétlen-lopakodós ellenfél hátába kerülésen, hogy csakmégegykör. Aztán amikor már három órája megy ez, akkor megyek én is – kávéért. Kedveltem, kedvelem az Iron Conflictot most is. Listán a helye.
4. Dyson Sphere Program
Amin viszont kifejezetten szerettem agyalni, az a még januárban megjelent Dyson Sphere volt. A többi tesztjátékhoz képest vagy háromszor annyi órát toltam bele – és ez jelent valamit. Azt, hogy egy nagyon korrektül összerakott, pöpecmenedzselős-fejlesztgetős játék, jó kis háttérsztorival. Emlékszem, mennyit szívtam az optimális ellátási láncok kifejlesztésével, még YouTube-os oktatóvideókat is nézegettem, hogyan csinálják a profik. Minden újrakezdés ugye más és más pályát jelent, így nincs tökéletes megoldás. De kihívás, az volt, van és lesz is.
3. War Monglers
A lopakodós-nyakelvágós istencsászárkirályság. A Partisans 1941 legszebb emlékeit idézte fel bennem, mind témáját, mind megvalósítását, mind hangulatát illetően, és ugye tavaly az a játék is benne volt a válogatásomban. Szóval War Monglers, és az „egyszerű” hazamenetelből kikerekedő jó kis sztorivonal, ami visz magával, mint az egyszeri német dezertőr a pajtában lelt orosz parasztgúnyát. Sötét képek, sötét gondolatok, sötét zene, a hosszú téli éjszakák remek kísérője lesz. Csak bírd a vér látványát…
2. Rise of Humanity
Minden évben van egy jó kis cyberpunkos játék is, és idén ez számomra a Rise of Humanity volt. Körönkénti játékmenet, hexás felület, képességkártyás beütésekkel, megélhető történettel, egy csomó fejlesztéssel, és persze rengeteg harccal. Én azokat a játékokat szeretem, ahol a kudarc lehetősége folyamatosan csak egyetlen rossz lépésnyire van tőlem, és a RoH pont ilyen. Volt olyan pálya, emlékszem, amit egy egész éjszaka alatt tudtam csak megoldani, mert volt egy kulcsfontosságú kör, amit csak egyféleképpen lehetett úgy megcsinálni, hogy ne legyen megahalál a vége. Jó volt, így érdemes megemlékezni róla.
1. CryoFall
Óóóó, a CryoFall, hát majdnem elfelejtettem 2021 egyik igazi gyöngyszemét… Hogy az elején én ezt hogy utáltam és a végére mennyire megszerettem, az valami hihetetlen! Ezért is tettem a listám első helyére, mert szerintem az az igazán jó játék, ami megdolgozik értem és nem adja magát könnyen. Hát, itt volt morgás, „éseztmégishogyanvazze’”-ezés, nagy felismerések, csendesen bimbózó érzelmek és könnyes búcsú. Nem sokszor esik meg, hogy egy játék teszt után is fennmarad a Steam-könyvtáramban, de a CryoFall stabil alapjátékos lett. Riszpekt neki ezért!
2021 egy hosssssszú hétfő volt, nagyjából és egészéből. Szerencsére a játékpiac – szerintem – gazdagabb volt, mint a járványette 2020-as évé, és bizony erősen reménykedve tekintek 2022 elé. Itt jelzem: ha nem én kapom meg a Dune: Spice Wars realtimestratkót tesztelni, akkor nyom nélküli eltűnés miatt új főszerkesztője lesz a PC Gurunak. Ez persze nem fenyegetés, csak egy megérzés…
2021 végét érintő összefoglalóinkat ezen a linken keresztül összegyűjtve is eléritek!
