A következő generációs konzolok már a kanyarban vannak, ám nem vagyunk maradéktalanul elragadtatva attól, amit eddig láttunk. Mindkét gép esetében könnyű kivetnivalót találni, legyen szó az árról, a vásárlókkal szembeni hozzáállásról vagy éppen a visszafele kompatibilitás hiányáról. Mit tegyen tehát az ember, ha már égeti a zsebét 400-500 eurónak megfelelő jó magyar forint, de egyik konzol sem nyerte el a tetszését ilyen vagy olyan okból? A válasz természetesen az, hogy épít egy számítógépet. Egy okosan összeállított Gamer-PC bizonyos esetben még olcsóbb is lehet, mint egy asztali konzol, a teljesítmény terén simán felveszi a versenyt és több lehetőséget biztosít a felhasználó számára, illetve van abban valami semmihez sem hasonlítható, ha mi magunk állítjuk össze a gépet, nem csak levesszük a polcról.
A Gamer-PC építés alapjai
Az első lépés a saját Gamer-PC elkészítésében nem lehet más, mint a megfelelő alaplap kiválasztása, hiszen -- ahogy már a neve is mutatja -- ez jelenti a masinánk alapját, amire minden más eszköz csatlakozik. Az alaplap megválasztásakor észben kell tartanunk azt, hogy milyen típusú processzort szeretnénk a gépünkbe pakolni, ugyanis ez szűkíti a kört. Ha meg van a megfelelő foglalat a kívánt központi egységhez, jöhet az, hogy kiválasszuk azt a modellt, ami a további preferenciáinknak felel meg. Itt főleg azt kell néznünk, hogy milyen csatlakozásokra lesz szükségünk: az alapvető dolgok, mint az USB, SATA, hang és egyéb portok mind fontosak, de főleg az az érdekes, hogy hány slot áll rendelkezésre a memóriamodulok számára, s ezek milyen típusú egységet képesek befogadni; fontos az is, hogy a kívánt videokártyának megfelelő helye legyen, illetve a chipset adottságait is javallott átböngészni vásárlás előtt. Az alaplap az elérhető kényelmi funkció és csatlakozófelületek függvényében egészen olcsó és horribilisen drága is lehet, így a Gamer-PC megépítésekor különösen oda kell figyelnünk már itt, az első lépéseknél, hiszen az a pénz, amit itt elverünk a jobb eredmény reményében, hosszú távon nem biztos, hogy kifizetődő lesz; meg kell találni az egyensúlyt.
Az alaplap meghatározása után már valamivel könnyebb a helyzet, hiszen így már behatárolt a memória, a processzor és a videokártya, egyszóval azok a komponensek, amik a legfontosabbak a Gamer-PC által ellátott szerepben. Azzal, hogy megvan az alaplap, automatikusan tudjuk azt is, hogy milyen processzort vehetünk, ám annak ellenére, hogy a támogatott modellek száma jól listázott, ezek közül választani még nem feltétlenül egyszerű. Amire itt különösen oda kell figyelni, az a grafikuskártyával történő megfelelő párosítás, ugyanis az egyik a gyengébb teljesítményével visszahúzhatja a másikat, így az elméletben kiváló értékeket nem élvezhetjük teljes mértékben, ez pedig nyilván azt jelenti, hogy kidobtuk az ablakon a pénzünket. Magyarul nem érdemes a rendelkezésünkre álló keret nagy részét egy csúcskategóriás processzorra költeni, s így arányosan keveset szánni a VGA-ra, illetve a többi alkatrészre, ugyanis a végeredmény csalódást keltő lesz; a helyes út, ha lehetőleg azonos teljesítménykategóriába eső darabokat választunk.
Az ASUS Tytan CG8890 az 1,3 millió forintos vételárával egy igazi prémium bestia, de nincs az az ember, aki ezt megengedhetné magának, s nem is igazán praktikus.
Ha megvannak a legfontosabb összetevők, vagyis az alaplap, a CPU, a VGA és a RAM, akkor ideje elgondolkodni azon, hogy milyen háttértárat kapjon a Gamer-PC. Első válasz erre az volna, hogy tömjük tele SSD-vel, ám egy olyan flash alapú tároló, amire az operációs rendszer mellett a játékainkat is nyugodt szívvel telepíthetjük, vagyis van rajta elegendő hely mindenhez, nagyon drága, így az ésszerűség keretei közt maradva érdemesebb ezt vagy teljesen elfelejteni, vagy hagyományos HDD-vel együtt használni, rendszergyorsítás céljából. Csodákat művelhet egy közepes méretű SSD a hagyományos háttértárunk mellett, bár ez így inkább a mindennapi használatban, mintsem a játékokban jelentkezik majd -- igaz, az aktuális kedvencünket a villámgyors indulás érdekében felrakhatjuk minden gond nélkül az SSD-re.
A Gamer-PC megszületéséhez vezető végső, de semmiképpen sem elhanyagolható lépés a ház, a hűtés, valamint a tápegység kiválasztása. A tápegység fontosságát azt hiszem, nem kell magyarázni, hiszen ennek hibás megválasztása azt jelenti, hogy szimplán nem indul el a gépünk. Figyeljük tehát oda az egyes komponensek fogyasztására, s ennek megfelelően válasszuk ki a tápot, mely inkább legyen drágább egy kicsivel, de ne egy olcsó, ismeretlen márkára bízzuk a gépünket. Ugyanilyen fontos a hűtés megválasztása: ha komoly használatot célzunk meg, s még tuningolni is szeretnénk, a referenciahűtés elfelejthető, helyette egy nagy dögöt érdemes választani, ami a még mostanában jelentkező kánikulában is hűvösen tartja a masinánkat. Ehhez kapcsolódik a ház kérdése is, ami nem csupán esztétikai célt szolgál, hiszen egy jó kialakítás még javíthat is a hűtés hatásfokán -- természetesen arról se feledkezzünk el, hogy az alaplap és a beleillesztett alkatrészek méreteihez passzoló házat válasszunk, illetve ügyeljünk a precíz kábelezésre is.
Gyakorlatilag végtelenszámú formájú, méretű és kialakítású házat lehet kapni.
Kész a Gamer-PC, azonban még nem dőlhetünk hátra, ugyanis monitor, egér és billentyűzet nincs, a hangszórókról nem is beszélve -- ha van elég költőpénzünk, ezekkel is foglalkozzunk. A monitor kérdéskörében az a legfontosabb, hogy mivel főleg játékra fogjuk használni a masinát, lehetőleg minél alacsonyabb legyen a válaszideje, s minél magasabb a képfrissítés. Az egér vásárlása esetén arra kell figyelni, hogy minél érzékenyebb legyen, ez ugyanis döntő lehet egy online küzdelem során. Mindezekhez képest a billentyűzet már mellékesnek nevezhető, hiszen igazából annyi a követelmény ezzel kapcsolatban, hogy minél több programozható gomb legyen, ám ezek nélkül is vidáman el lehet boldogulni. A hangrendszer tekintetében pedig mindenkinek szíve joga, hogy mit vesz, ez már nem szól bele a teljesítménybe, s egy bizonyos szinttől a játékélménybe sem nagyon: a teljes gép ára, vagy még annál is több elkölthető egy hangrendszerre, de jobb ettől már nem leszel.
Tarts még velünk, a következő oldalon ugyanis elmondjuk azt is, hogy miért és miben jobb egy Gamer-PC, mint egy konzol.
Az Xbox One 500 eurós, s a PlayStation 4 400 eurós árcédulája átváltva olyan 145, illetve 120 ezres költségvetést tesz lehetővé, amihez ha még egy kicsit hozzápótolunk, s ügyesen válogatunk (méregdrága gamer monitort mondjuk nem veszünk, és legyen meg a Windows telepítője is, hogy ne kelljen arra is költeni), akkor egy kifejezetten jó gépet tudunk összehozni -- igazi csúcsragadozót persze ennyiből még nem kapunk. Egy next-gen konzol árából egy tisztességes középkategóriás Gamer-PC van előttünk, amin szépen elfutnak relatíve magas részletességre állítva a modern játékok még pár évig, s ha a fejleszthetőségre is figyeltünk az alkatrészek kiválasztásakor, akkor nem kell túlzottan mélyen a zsebünkbe nyúlni, ha extra teljesítményre vágyunk. Na de mit is kaptunk a pénzünkért?
Gamer-PC kontra konzol
Először is fontos tisztáznunk azt a hosszú ideje fenálló tévképzetet, hogy konzolokkal csak játszani lehet. Ez már egyáltalán nem igaz, hiszen a jelenleg kapható gépek, s a jövőben érkező új modellek mind multimédiás képességekkel rendelkeznek, aminek köszönhetően filmeket nézhetünk, zenét hallgathatunk és internetezhetünk. A különbség a konzolok és a személyi számítógépek között az, hogy milyen könnyedén férhetünk hozzá a játékon kívüli egyéb adottságokhoz. A filmek és zene terén nagyjából holtverseny van, ugyanis egyiken sem könnyebb vagy nehezebb ezeket élvezni, mint a másikon, az internet terén viszont egyértelműen a PC-k viszik a pálmát. Ugyanez a helyzet, ha irodai alkalmazásokról, szerkesztőprogramokról vagy bármilyen olyan alkalmazásról van szó, ami közvetlenül munkavégzésre használható -- nem volt és nem is lesz soha Office vagy Photoshop konzolon, ezek ugyanis túlmutatnak eme gépek profiljain. Aki tehát nem csak játszani akar, hanem gyakorta készít szöveges dokumentumokat, esetleg modellez, az mindenképpen jól jár egy Gamer PC-vel az oldalán, míg akiket különösebben nem mozgatnak meg ezek, azok válasszák nyugodtan valamelyik konzolt. Az alapvető közösségi oldalak (Facebook, Twitter) működnek ott is, illetve a hírportálokról, a cicás videókról és mondjuk a 9gag-ről sem kell lemondani -- igaz, körülményesebb ezek használata, de semmiképpen sem lehetetlen.
Másik fontos előnye a Gamer-PC-nek a konzolokkal szemben az, hogy a játékokhoz olcsóbban lehet hozzájutni, legyen szó dobozos vagy digitális változatról. Amíg konzolokon 12-13 ezer forintnál kezdődik egy friss kiadás, addig PC-n ezt a bevásárlást megúszhatjuk már 9000 forintból, s akár a déli harangszóra, úgy lehet számítani a megjelenés utáni gyors árcsökkenésre, ami még lejjebb viszi az árakat. Ugyanez vonatkozik a digitális áruházakra, különösen a Steam szezonális vásáraira, ahol majdhogynem utánunk dobják a jobbnál jobb játékokat. Természetesen meg kell említeni a GoG.com-ot is, ahol DRM-től mentes klasszikus és néhány friss játékkal kényeztetnek minket az üzemeltetők. Olcsó játékért tehát mindenképpen a PC irányába érdemes kacsingatni.
A következő generációs konzolokon a fő fizikai adathordozók a blu-ray lemezek lesznek. PC-n maradnak a DVD-k és persze a digitális letöltések.
A PC-k világában azonban nem minden fenékig tejfel. Az addig rendben van, hogy a játékainkat nyomott áron szerezhetjük be már az első héten, ám érdemes felkészülni pár bosszúságra is, ami ehhez társul. Egyrészt a profilunkat ellophatják, könnyebben, mint konzolon, s rossz esetben repülnek a megszerzett játékaink is, ha az ügyfélszolgálat nem tud mit tenni. Ezen felül a PC-s játékok nagy rákfenéje, hogy szeretnek félig kész állapotban megjelenni, nagyon gyakorivá téve, hogy már az első nap egy testes hibajavítás telepítésével kell vesződnünk. Apropó telepítés: ellentétben a konzolos játékok többségével, PC-n nem elegendő csupán a lemezt betenni az olvasóba, a programot minden esetben telepíteni is kell, ami bizonyos esetben akár egészen sok időt is igénybe vehet, arról nem is beszélve, ha valami gubanc van valamelyik driverrel, mert akkor telepíthetjük ezeket is újra. Másrészt érdemes szót ejteni arról is, hogy a fejlesztők nem mindig szánnak időt arra, hogy az átiratot optimalizálják PC-s hardverre, vagy a kezelést átalakítsák, így nem kell sokat várnunk arra, hogy találkozzunk egy olyan címmel, ami látszólag a semmiért pillanatok alatt felzabálja az erőforrásokat, vagy nem hajlandó együttműködni billentyűzetünkkel és egerünkkel.
Konzolon ezzel szemben jóval egyszerűbb az élet, hiszen megvesszük vagy letöltjük a játékunkat, majd egy gombnyomás és máris a főmenüben találjuk magunkat. A látvány a konzol életciklusa során nagyjából stabil marad, sem kiugró javulás, sem pedig látványos romlás nem tapasztalható, ha pedig friss a gép, akkor sokáig csak erre akar mindenki fejleszteni, exkluzív játékok tömegével elkényeztetve a vásárlókat. Van azonban mindennek egy árnyoldala is, hiszen a zárt hardverkiépítés azt jelenti, hogy a bemutatáskor elavulásra van ítélve a platform. Minden egyes évvel szűkül a fejlesztők előtt álló lehetőségek sora, akik előbb vagy utóbb elérik a konzol képességeinek határát. Ez persze első körben a marketing része lesz, hiszen nagyon jól hangzik az, hogy XY játék az utolsó szuszt is kipréseli az adott gépből, annyira fejlett, ám idővel ennek a teljesítménykorlátnak az elérése nem pozitív, hanem negatív hatású. Már ez a játék sem fér el a konzolokon, ideje lenne váltani -- mondják az emberek, s teljesen igazuk is van. Beépített, mégpedig rövid élettartama van a konzoloknak, ami természetesen igaz egy Gamer-PC-re is, ám jóval könnyebben kitolható ez a szavatosság a komponensek gyors és viszonylag egyszerű cseréjével.
A PC-k esetében a komponensek cserélgetése, folyamatosan jobbra való váltása magától értetődő dolog, ami nagyon flexibilissé teszi ezt a platformot, ez a szabadság azonban a fejlesztés szempontjából sok fejfájást tud okozni a csapatoknak. A millió és egy konfiguráció megnehezíti a programok optimalizálását, s szükségessé teszi a teljesítményt javító, illetve az új meghajtókkal és komponensekkel való kompatibilitást biztosító tapaszok elkészítését. Ellenben konzolon egyáltalán nincs ilyen probléma; ha már sikerült kiismerni az adott platform rejtelmeit, onnantól kezdve repülhet a fejlesztés, legyen az új grafikusmotor készítése vagy egy játék megalkotása. Ugyanakkor egy konzolra készült játék már nem biztos, hogy tud kedvezni a kreatív játékosoknak. Konzolokon egyszerűen nincs modder közösség, illetve van, de az igazából nem nevezhető modnak, ami a játék beépített pályakészítőjével jött létre, bármennyire is kreatív munkával állunk szemben. A mod, definíciója szerint, az adott játékban megtalálható valamennyi elem olyan módon történő alakítása vagy kombinációja, hogy abból egy, az alapanyagtól akár homlokegyenest eltérő agyszülemény készüljön. Az ilyen szabadság tette lehetővé, hogy a WarCraftból előbújhasson egy teljesen új, ma már egyre nagyobb mértékeket öltő játékstílus -- na, ilyet biztosan nem fogunk látni konzolokon, sem most, sem később.
Konzolokon valamivel megbízhatóbbak a frissítések, ugyanis gyártói ellenőrzésen esnek át megjelenés előtt, ráadásul a fejlesztőknek díjat is kell ezért fizetni.
PC-n továbbá nem csak modok egész tárházát könnyű elérni, hanem az online játékokat is. Ebbe beletartoznak a multiplayer lövöldék, melyek több esetben a konzolokhoz képest egyszerre több játékosnak biztosítanak szórakozást nagyobb pályákon. Hasonló a helyzet az MMOG-zsnánerrel is, annak mind az ingyenesen játszható, mind a kihalófélben lévő fizetős változatát illetően: ezeknek mostanáig nem sikerült különösebben megvetni magukat konzolokon, ám a történet teljességéhez hozzátartozik, hogy a következő generációs gépekre már megjelenik nem is egy ingyenesen játszható példány. Persze konzolokra is vannak MMOG-k, illetve szép számmal online lövöldék is, ám ezekhez hozzá is kell férni, ami PC-n egy lépéssel egyszerűbb. Konzolokon ugyebár meg kell venni a játékot, rendelkeznünk kell internetkapcsolattal, valamint egy előfizetéssel (PlayStation 4-en már fizetős lesz a multiplayer), ami lehetővé teszi, hogy másokkal tudjuk játszani a világhálón keresztül. Az utolsó lépés nem kell PC-n, elég, ha csak a program és net van -- na jó, kell még egy kliens is.
Amíg konzolon a digitális énünk egy darab, mindenhova bejáratos profilban merül ki, addig PC-n nem is egy ilyen hozzáférést kell menedzselnünk. Ugye ott van a Steam, az Origin, a Uplay, a GoG.com és még isten tudja, milyen más alternatíva, amelyek természetesen megkövetelik az odavaló profil létrehozását, s ha már vásárolni akarunk, meg kell adnunk a bankkártyaadatainkat is. Talán mondani sem kell, hogy a digitális korszakban mennyi rizikót rejt magában az, hogy egyszerre több, egymástól független rendszeren is megadtuk ezeket, amivel folyamatosan fennáll annak veszélye, hogy valahol valaki ellopja őket. Ezzel is mindenképpen számolnia kell annak, aki egy Gamer-PC mellett teszi le a voksát.
Az EA a legnagyobb húzócímei számára kötelezővé tette az Origin használatát.
Tisztán látható, hogy mind a Gamer-PC-nek, mind pedig a konzoloknak megvannak a maguk előnyei és hátrányai, s csak ezek mérlegelése után lehet dönteni arról, melyik platformot választjuk. Relatív kényelem, exkluzív címek, de rövid élettartam kell, vagy személyre szabott felépítés, nagyobb teljesítmény, de megbízhatatlan minőségű támogatás? Ezt már mindenki döntse el maga, ez a cikk csak arra szolgált, hogy rávilágítson a két tábor erényeire és gyengeségire, nem túlzott előnyben részesítve egyiket vagy másikat, s semmiképpen sem az volt a cél, hogy aláássunk a konzoloknak. Nagyon jó platform az is, csak egyáltalán nem mindenkinek való.
