Szép számmal akadnak olyan videójátékok, amik a maguk idejében ugyan remekül muzsikáltak, ám ahogy teltek-múltak az évek, úgy veszítették el a vonzerejüket. Nem véletlen például, hogy a Halo Studios az alapoktól építi újjá Master Chief első bevetését, a Combat Evolved ugyanis kimondottan rosszul öregedett, legyen szó a pályák felépítéséről vagy a küldetések változatosságáról. Az is teljesen érthető, hogy a CD Projekt RED remake-et készít a The Witcher-ből, hiszen azok, akik a Wild Hunt segítségével ismerkedtek meg Geralttal, és szeretnék megnézni a kezdeteket, valószínűleg nehezen emésztenék meg a suta harcrendszert és a nem épp felhasználóbarát tárgylistát. Néhány héttel ezelőtt pedig rádöbbentem, hogy a sandbox műfajt megalapozó GTA 3 is gond nélkül felkerülhet erre a listára, mivel a Rockstar North (akkori nevén DMA Design) klasszikusa ma már inkább frusztráló, mintsem élvezetes.
Emlékszem, az eredeti Grand Theft Auto 3-at a Turismo nevű missziónál hagytam abba annak idején, így mikor nyáron beszereztem a hírhedt definitív kiadást, elhatároztam, hogy ezúttal elkocsikázok a stáblistáig. Eleinte nem is nagyon volt gondom a küldetések teljesítésével, ám ahogy haladtam előre a sztoriban, úgy kezdtek egyre zavaróbbá válni az idejemúlt megoldások és cseppet sem változatos feladatok – mire eljutottam az említett versenyig, már csak forgattam a szemem a néma főszereplő és az alig pár másodperces átvezetők miatt. Mivel én a Ray Liotta nevével fémjelzett GTA: Vice City után próbáltam csak ki a harmadik részt, már akkor is borzasztóan zavart, hogy Claude egy árva szót sem szól a videók során, így 2025-ben pedig egyenesen nevetségesnek hatnak a sztorit előrébb gördítő képsorok – apropó sztori: nekem igazából össze sem állt, hogy miről is akar szólni ez az egész gengszterkedés.
A kesze-kusza történetnél azonban sokkal jobban zavartak maguk a missziók. Az előző bekezdésben szóba került Turismo például ezúttal is kikergetett a világból, egyrészt azért, mert az autók fizikája a felújításban is pocsék, másrészt azért, mert a Grove Street Games sikeresen megnövelte a forgalmat, így még nehezebb volt épségben eljutni a célvonalig. Szomorúan konstatáltam, hogy a későbbi küldik során még messzebbre gurult a fejlesztők gyógyszere, kezdve azzal, hogy majdnem minden feladat időre meg, még az olyanok is (lásd Grand Theft Auto), melyek esetében semmi nem indokolja a visszaszámlálót. Bármennyire is ciki (mondjuk a kommentek alapján nem csak én éreztem így), az utolsó 10-15 küldetés során már legszívesebben a TV-be állítottam volna a kontrollert, a nehézség miatt, sok esetben pedig fel is csaptam a YouTube-ot, mert túl nagy a backlogom ahhoz, hogy órákra elakadjak a dizájnerek rossz döntései miatt. Mivel az eredeti játékban még csak automatikus mentés sincs az egyes fejezetek előtt, elképzelni sem tudom, min mentek keresztül az alapművel kínlódó rajongók, én mindenesetre így is megszenvedtem azért, hogy teljesítsem a vállalásom.
Természetesen nem kívánom rossz játéknak beállítani a GTA 3-at, hiszen egy valódi klasszikussal állunk szemben, melynek hangulata a mai napig páratlan, a zenék is jók (igaz, kicsit kevés van belőlük), Liberty City felfedezése pedig ugyanolyan élvezetes, mint 24 évvel ezelőtt. Pusztán arra szerettem volna rávilágítani, hogy a „régen minden jobb volt” mantra ezúttal nem igazán állja meg a helyét, a diadalmenetet elindító felvonáshoz ugyanis egyáltalán nem volt kegyes az idő (ez amúgy a Vice City-re is igaz, csak nem ilyen mértékben), és ezen a vérfrissített verzió könnyítései, módosításai sem sokat segítenek. Szerintetek is rosszul öregedett Claude alvilági históriája, vagy túl szigorú vagyok a világ talán legnagyobb hatású open world címével?
Borítókép forrása: Steam
