A roguelite tipikusan egy indie műfaj, amit bár gondosan elkerülnek a nagyobb kiadók, népszerűsége mind a mai napig töretlen a független fejlesztők és a játékosok körében. Amennyiben pedig vetünk egy pillantást az ilyen játékok koncepciójára, egyből láthatjuk is, hogy miért: a véletlenszerűen generált pályáik gyakorlatilag maximalizálják az újrajátszhatóságot, míg a végleges halál remekül gondoskodik a feszültségről.

Nem véletlen, hogy az elmúlt években olyan nagyszerű indie címeket termelt ki magából ez a zsáner, mint a The Binding of Isaac, a Dead Cells, a Slay the Spire vagy épp a Children of Morta. És most ehhez az igen patinás társasághoz próbál csatlakozni az Unlimited Fly Games alkotása, a Kelipot is, mely első ránézésre több mint gyönyörű a maga kézzel rajzolt világával, a kérdés pedig már csak annyi, hogy vajon a tartalom is van-e olyan jó, mint a kinézet?

Ezt én már hallottam valahol

A játék története Celephais ősi városában játszódik, amit egy rejtélyes és halálos fertőzés tart rettegésben. A nemesi sorból származó Abel herceg pedig, miután már nem bírja tovább nézni a nép szenvedését, felkerekedik, hogy testvére, Kain segítségével ellenszert találjon a problémára. Útközben azonban nemvárt bonyodalmak adódnak: Kain valamiért elárulja és majdnem meg is öli Abelt, akit csak az ment meg, hogy egy különös óratoronynak hála sikerül a párhuzamos valóságok közötti, köztes térbe menekülnie.

Innentől kezdve pedig adott a feladat: vissza kell vezetnünk a herceget a saját valóságába, hogy meggyógyíthassa népét és bosszút állhasson a bátyján, ehhez azonban (mondani sem kell) rengeteg alternatív valóságon és annál is több elhalálozáson keresztül vezet az út.

Élet, halál, ismétlés

Alapjait tekintve a Kelipot egy teljesen átlagos roguelite játéknak mondható. Adott a fix élettel rendelkező főhősünk, akivel a legkülönfélébb, véletlenszerűen felépülő pályákon barangolhatunk mindenféle tárgyakat összeszedve, de ha egyszer meghalunk, akkor mindent elvesztünk, és újra mezítláb, egy szál karddal kell nekiugranunk a kihívásoknak.

Persze a helyzet azért nem olyan reménytelen: a legtöbb roguelite játékban azért lehetőségünk van a konstans elhalálozás mellett valamilyen fejlődésre is, és ez nincs máshogy a Kelipotban sem. Elveszett tárgyainkból mindig megmaradnak apró töredékek, melyeket különféle passzív és aktív bónuszokat biztosítható rúnákra verhetünk el (illetve ha szerencsések vagyunk, a pályán szétszórva is ráakadhatunk pár ilyen rúnára), ezek pedig azért elég komolyan megdobják az életben maradási esélyeinket.

Platformer leszel s Bullet Hell!

A Kelipot azonban nem csak a roguelite zsáneréből merít. A pályákon a platformerekre jellemző ügyességi szakaszok várnak minket szétszórva, a főellenfelek pedig sokszor olyan iramban és olyan vehemenciával támadnak, hogy a játék lényegében átmegy egy bullet hell kalandba.

A műfajoknak ezen keveredése viszont egyáltalán nem idegesítő vagy stílusidegen, sőt ad egy nagyon egyedi szájízt a Kelipotnak. Ez utóbbira pedig szüksége is van az Unlimited Fly Games alkotásának, ugyanis csak a roguelite elemeit tekintve a játék nem igazán tud kiemelkedni a felhozatalból, viszont a másik két műfaj bekeverése azért egy kicsit megdobja a sokszor látott receptet.

Tatarozás alatt

Azt viszont fontos kiemelni, hogy a Kelipot jelenleg még csak korai hozzáférésben érhető el, és ez néhol meglátszik rajta. Ami a játék technikai oldalát illeti, itt meglepően jó a helyzet, én legalábbis egy bugba sem futottam bele a tesztelés alatt, viszont arra érdemes felkészülni, hogy akad pár párbeszéd (főleg a jelentéktelenebb mellékszereplők esetében), amit a fejlesztők még nem fordítottak le angolra, így ha egy NPC hirtelen kínaiul kezd beszélni hozzánk, nyugodjunk le, a hiba nem a mi készülékünkben van.

A játékban jelenleg két világ érhető el, amikkel pár órán keresztül bőven el lehet szórakozni, arról viszont, hogy mikor jön a többi, sajnos egyelőre nem sokat tudni. A fejlesztők első körben ugyanis a játékmechanikák és ellenségek finomhangolásával terveznek foglalkozni, a tartalom kibővítése pedig csak ezek után jöhet. Szerencsére a csapat elég lelkesen kommunikál és frissítgeti a Kelipot Steam adatlapját, azonban érdemes észben tartani, hogy ezek a frissítések nem mindig angolul íródnak.

Évindítónak tökéletes

Mindent összevetve a Kelipot jelenleg is egy abszolút korrekt roguelite játéknak tűnik, mely a platformer és bullet hell elemek segítségével emelkedik ki az átlagból. A grafikája egyszerűen gyönyörű, és bár jelenleg csak két világ érhető el benne, azért a tartalomra sem lehet nagy panasz, ha figyelembe vesszük, hogy ez mégiscsak egy korai hozzáférésű játék.

Ami pedig a jövőt illeti, ez még kicsit bizonytalan a kínai frissítések miatt, de maga a csapat lelkesnek látszik, és végső soron a Kelipot ára sem olyan vészes, így a műfaj rajongói akár most azonnal is nyugodtan beruházhatnak rá, jó eséllyel nem fogják megbánni.